Kispolákkal közlekedni az itthon uralkodó közeledési morál mellett eléggé embert - és gépet - próbáló mutatvány. Mégis régóta rabja vagyok ennek az életformának, és ennek megfelelően az ingerküszöböm is elég magas. Ma viszont egy "kedves autóstársam" azért ugatott le, mert megálltam a pirosra váltó lámpa előtt. Ez azért már nálam is kivágta a biztosítékot.

Majd egy évtizede van kisfityóm, rengeteget járok vele városban, országúton, autópályán egyaránt. Ezalatt az idő alatt megszoktam, hogy a lengyel gépcsoda volánja mögött másodrendű állampolgár vagyok, igazából nem is idegesítem fel magam rajta. Napi rendszerességgel előfordul, hogy nem adják meg az elsőbbséget, nem engednek szabályosan besorolni, leszorítanak, illetve "ááá ez kisfityó, ez úgyse jön gyorsan" felkiáltással kikanyarodnak elém.

Megszoktam. Eleinte nagyon fura volt, hogy hirtelen mindenki akkor találja meg a gázpedált, amikor a kirakom az indexet és jelzem a besorolási szándékomat, vagy éppen belekezdek egy előzésbe.

Az ilyen szituk is kezelhetők egy kissé határozottabb manőverekkel: beenged, ha nagyon akarom, mert félti az autóját. Ha meg nem, akkor meg besorolok utána. Előbb-utóbb akad egy normális tag, aki beenged a sávjába, szóval számomra nem nagy trauma.

Örülök viszont annak hogy van amiben egyetért kis hazánk népe: a X5-ös BMW-s kopasz állattól a nyúlszőr kalapos öreg tatáig mindenki utálja ha egy ilyen öreg, kicsi, keleti autó megy előtte. Azt meg főleg, ha egy öreg, kicsi, keleti autó megelőzi.  Pedig ilyen is gyakran előfordul, mert én szeretek tempósan haladni, és olyat - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - 24 lóerővel is lehet. Ellenben engem nem zavar, ha valaki gyorsabb, mert nem  érzem magam megalázva ha valaki gyorsabb, és lehagy.Ha Tibi siet a teszkóba, mert akciós a lecsókolbász, akkor hagyom sietni. (Aki nem így van ezzel, az javaslom keressen fel egy pszichológust, és dumcsizzanak egy kicsit.) Az elsőbbség megadásánál meg aki az "erősebb kutya"-elvet követi, azt hagyom, hadd menjen elsőnek, de néha az erősebb kutya is meghátrál a veszett tacskó láttán. Határozottság kérdése az egész, kicsit később kell elkezdeni fékezni.

Szóval egészében véve egész jól eléldegélek itt a balkánon, igyekszem európai módon, udvariasan, és körültekintően közlekedni. Figyelek a gyalogosokra, figyelek a motorosokra, a tanulóvezetőkre, és ha valaki bénázik nem ugatom le kapásból, mert emberek vagyunk, bárki hibázhat. Távol áll tőlem a kocsiból kipattanós, anyázós stílus, de ma mégis megesett.

Tehát: A Hungária körút vége felé, az Üllői után van egy benzinkút, és előtte a külső sáv elfogy. Én itt haladtam, aztán a fogyóban levő sávból, szépen besoroltam volna a középsőbe. Mivel az udvariasságból nem csinálnak sportot, ezért határozottabb, de nem szabálytalan manőverre kényszerültem. (Az indexet mindig használom, hirtelen fékezésre se kényszerítettem a mögöttem haladót, maximum enyhe lassításra.) Mögém még simán befért egy 307-es Peugeot is, ő azért már nagyot fékezett. Szépen haladtunk tovább, mígnem egy jó 200 méter után az egyik bevásárlóközpont (Lurdy) előtti lámpához nem értünk.

Az előttem haladó már sárgán ment át, én simán belecsusszantam volna a pirosba, így egy olyan 70-80-as tempóról inkább megálltam. Koránt sem volt vészfékezés, a kerekek meglehetősen távol voltak a blokkolástól, de a mögöttem jövő 307-es elég nagyot fékezett. Ő még átment volna a piroson, és megsértődött, hogy én meg nem. A csávó elkezdett mutogatni, meg pofázni valamit, és igazából ekkor ment le a redőny. Kiszálltam, és megkérdeztem hogy mi a f* baja van. Őneki valami olyan problémája volt, hogy minek satuzok én le (nem volt satufék). Ekkor megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy az a pirosan világító izé ott nem díszcsillár, és hogy JÓHOGY MEGÁLLOK HA PIROS AZ A TETVES LÁMPA, még akkor is, ha őfelségét ezek az úri huncutságok nem érdeklik. Azt hiszem ehelyett csak kevésbé szép szavakat mondtam, de remélem, hogy átjött neki a lényeg. Azt hiszem kies hazánk lakossága -tisztelet a kivételnek - a taplóság új dimenzióit közelíti. Nem vagyok egy mintapolgár, de hogy valaki azért ugasson le, mert nem hagyom őt szabálytalankodni, az még nekem is sok. Azóta van egy pajszer a kocsiban, biztos, ami biztos...

Nektek azért küldöm eme szösszenetet, egyrészt, hogy okuljanak belőle páran, másrészt, hogy ezúton is felhívjam a figyelmet a kispolszkisok (és trabisok, marutisok, matizosok, satöbbi) gyakorlatilag kénytelenek másodrendű polgárként, folyamatos életveszélyben autózni a balkáni mentalitású kretének miatt.