Tudom, hogy pont elég feszült a hangulat Budapesten mostanság autósok és biciklisek között, de az alábbi történetet szeretném megosztani Veletek. Nem érvelési- avagy vitaalapnak, csak úgy. Furcsának tartom, hogy a "másfél tonnás, tehát vigyázzon ő ránk" éra kellős közepén ilyen események rontják még jobban a kétkerekűek megítélését.
 

Ma (2008/Jun/19 ~17:15) délután párommal autóztam a Nagykörúton az Oktogontól a Boráros tér felé. A Blaha után kisebb dugó volt, lépésben haladtunk, ezúton szeretnék gratulálni azon két kerékpárosnak és a kis robogó tulajdonosának, akik rendkívüli "élelmességgel" villamosnak álcázták magukat a felsővezeték használata nélkül. Mindeközben természetesen aktívan suhantak el balról-jobbról (a külső sávban haladtam) a biciklik és motorkerékpárok, ehhez azonban minden budapesti sofőr több-kevésbbé hozzászokott már.
 
A Rákóczi térnél a sorban elsőnek álltunk meg a pirosnál. Kedvesemmel beszélgetve vártuk a zöld jelzést, amikor tompa csattanás hallatszott az autó jobb oldala felől. Egy biciklis srác sikeresen elsodorta a jobb tükrömet hátulról. Külön gratuláció jár azért, hogy az álló autónak sikerült nekimennie, ami ugye nehézkesen művel hirtelen manővereket. Végignézte az esetet a sarki kávézó közönsége is, lelkes vigyorral, "ingyenszínház", ugye. Az autó és a kávézót az úttól elválasztó kordon között minimum 2 méter volt.

A srác védelmében legyen mondva, megállt, és konstatálva, hogy nem történt komoly baj, egy jól hallható "bocs" kiáltással továbbhaladt. Komoly baj azért nem történt, mert az autó visszapillantó tükrei ennél a típusnál (fehér Renault Scenic, a színe csak azért, ha esetleg magára ismer az úriember) előre is hajlíthatóak, nem csak befele, így párom könnyedén visszaállította eredeti helyzetébe.
 
Összességében tízes skálán három és fél pontot adok a srácnak. Megállt, legalább megnézte, történt e baj, és bocsánatot kért. Ó, és viselt sisakot / villogót. Az már gondolom az én bajom, hogy elvártam volna, hogy odagurulva az ablakhoz kérjen elnézést, neadjisten visszapattintsa a tükröt eredeti állásba, ha már nekiment.
 
Ezután már csak a koktélcseresznye kellett a hab tetejére, amely párszáz méter múlva a Baross utcánál érkezett is menetrendszerűen, egy motoros a 30-as táblával korlátozott szakaszon ötvennel-hatvannal haladva fékezésre kényszerített engem bevágva elém a belső sávból, még komolyabb fékezésre kényszerített egy Volvot a belső sávban bevágva elé, aztán fékezésre kényszerítve magát is, amikor a parkolóból kikanyarodó furgonnak majdnem nekiment (e furgon kiengedése okán állt meg előttem egy autó, ezért vágott vissza a Volvo elé barátunk).
 
Azt hiszem megspórolom a véleményalkotást, majd a kommentelők elvégzik, ki-ki szájíz szerint. A leírt szakasz nem volt hosszú, és nem direkt a kétkerekű járműveket szemléztem. Ehhez képest ezek az események nem jók, sőt. Ezen a szakaszon autó nem szabálytalankodott, ők igen. Pont. Természetesen a Soroksári út 10 perccel később bővelkedett az idióta úrvezetőkben, de az egy másik történet.

Szeretném, ha a Critical Mass, a Kerékpár Klub, a motoros társaságok és valamennyi témához tartozó szervezet legalább annyi energiát fordítana a saját "kasztjának" ideológiai képzésébe ezen a vonalon is, amennyi munkát beleöl abba, hogy minden kétkerekű tudja, "az autó nagyobb, annak KÖTELESSÉGE vigyázni ránk".
 
Köszönöm, hogy megoszthattam Veletek a történteket.