Lehet, hogy Exleprás sztorijának főhőse annyira tuskó volt, hogy a mai napig nem tanulta meg melyik a jobb keze és hiányos IQ-ját próbálta némi hangerő és testi erőfölény fitogtatásával ellensúlyozni. Gyerekkorunkban mindig azt mondták, hogy amelyikkel eszel az a jobb. Na de ha valaki balkezes? Lehet, hogy emberünk a gének játékának áldozata?

"És ha jobb kéz, akkor mi van...?!", ez maradt meg leginkább bennem egy eset után:

Pár hete a pécsi tesco parkoló, parkolós részéről kanyarodtunk a parkoló bevezető részére. Mellettem feleségem, hátul a kocsiban (ezeréves astra kombi) plüssjáték hegyek, mivel pont költözködtük, és útbaejtettük a boltot. A kereszteződéshez érve épp egy autó haladt el balról, természetesen elengedtem, mögötte kicsit lemardva egy másik jött, s mivel elsőbbsége a jobbról érkezőnek van, indultam volna, hogy nagyívben rákanyarodjak a kivezető sávra.

De az éppen odaérő autós(?) (állat?) ezt nem érzékelte, így a rövid gázadás után már fékezhettem is. Alig indultam el, kicsi volt a sebesség, a tipo vezetője (asszem az volt) mégis látványos manőverrel rántotta el a kormányt balra (még jó, hogy nem jött szemből senki), és ordenáré módon átordított. Becsszó, csak annyit csináltam, hogy a bal kezemmel a felemelt jobb tenyeremre mutattam, és szájról olvashatóan artikulálva mondtam, hogy jobb kéz szabály. Nem volt bazmegelés, vagy más, főként a feleségem végett. A faszi még mindig vörös fejjel anyázott, aztán búcsúzóul beintett egyet.

Gondoltam, csak elmagyarázom már ennek az őstuloknak, hogy mi a helyzet és utána kanyarodtam, hátha leparkol. Még egy egyujjas victory-t lengetett be, amikor meglátott a tükörben, aztán gyorsan félreállt, kirobbant az autóból, és a kocsihoz rohant. Csak a mellettem ülő páromat sajnálom így utólag, tényleg baromság volt az egész. A benga barom megállt az ajtó mellett, tett egy kedves megjegyzést a plüssállatokra (Mivan bazmeg? Mit integetsz? Hova a kurvaanyádba jössz? Húzzál a plüssjátékaiddal a picsába, te köcsög!), már nem emlékszem rá, hogy mit mondott még, mert be is ijesztett egyet, és azon voltam, hogy lehetőleg ne egyen meg ebédre.

Csak annyit tudtam mondani, hogy "csak annyit mutattam, hogy jobbkéz szabály van". Erre jött a egy támadhatatlan érv, valahonnan a gerincvelő környékéről: "És ha jobb kéz, akkor mi van bazmeg?" Semmi. Erre nem tudtam lépni. A ráadás csak annyi, hogy míg ő visszaszállt én elgurultam mellettük. Hátul egy kislány ült, az anyósülésen egy nő. Neki megint csak annyit próbáltam mondani, hogy nem akaram kötözködni, csak rámutattam a jobbkezemre. Az asszony keserves arccal nézett vissza, szerintem ismeri a férjét. Csak sajnálni tudom. Őt is, meg a gyereket. Remélem ez a barom, legközelebb egy pirosan villogó vasúti átjáróval találkozik és abba köt majd bele (És ha piros, akkor mi van?!).

(ui.: nem általános, hogy a bevásárlóközpontok parkolóiban különösebben figyelnék a jobbkézszabályt, nem is ez a gond, akad sok figyelmetlen autós, de a reakció némileg kiábrándító volt.)