A történet beküldője azt kérte, ne említsük meg a nevét. Szóval adott egy ismeretlen személy, egy barát és egy ellenállhatatlan autó. Hogy e három összetevő milyen eredménnyel járt jelen esetben? Nos Anonymus megosztja velünk.

Az alábbi történetet egy kisebb balesetünkről azért küldöm el, hogy ha lehet jelentessétek meg az oldalatokon. Sajnos elgondolkodtató.

Egyik barátom akinek használtautó kereskedése van egy hétvégi napon felhívott, hogy „na most azonnal gyere ide a céghez, mert olyant látsz, hogy jujjj”. Kimentem és ott állt egy limitált szériás sportlimuzin (típust, márkát hadd ne írjak). Gyönyörű, gazdagon felszerelt és rettenetesen izmos gép volt. A barátom azt mondta, hogy épp akkor hozta meg a tréler, még nincs meg az ügyintézése, de felrak rá egy P-rendszámot és kicsit vigyük már ki kipróbálni, csak úgy óvatosan. P-s rendszámot feltette, rendszámkönyvet precízen, szabályosan kitöltötte és a város határába gurultunk a 460 lóerős géppel. Nem száguldoztunk, nem üvölttettük a sportkipufogós V8-ast a belvárosban, nyugisan kigurultunk a városból és gondoltuk párszor kipróbáljuk a gyorsulását valami kihalt úton, majd óvatosan vissza is gurulunk, mert hát nem két fillér egy ilyen kocsi és nem a miénk...

Bődületes nagyot gyorsult az autó. 3 alkalommal gyorsítottunk vele, kb. 120-ig, aztán úgy döntöttünk elég és megyünk vissza. (Most majd biztos jönnek a hozzászólások, hogy na aki 120-al száguld közúton az ne dumáljon, de kérem… emberek… tegye mindenki a szívére a kezét: ki az, aki egy ilyen sokszáz lóerős kocsinak még egy kicsit sem próbálná ki a tudását? Hangsúlyozom, nem végsebességet mértünk, hanem gyorsultunk 3-mat egy kihalt úton.)

Elindultunk vissza és utolértünk egy kb. 65-tel totyogó autót. A barátom nem is idegesítette magát, szépen kivárta amíg elfogynak a szembe jövők és egy határozott gázzal megkezdte az előzést. Csupán két hiba csúszott a képletbe. Ő a 98 lóerős kocsijához szokott, most meg volt alatta még több mint 350…A másik pedig: a gyorsulások alatt kikapcsolta a kipörgésgátlót és elfelejtette visszakapcsolni. Gondolom nem kell mondanom mi következett. A kocsi egy pillanat alatt megpördült, csúszni kezdett, majd le az útról és szépen az oldalára dőlt az út széli árokban.

A lassú autó, mintha mi sem történt volna, fékezés/lassítás nélkül tovagurult. Kimásztunk, minden OK, nem sérültünk meg. A kocsi azért kapott kicsit és hát tudtuk nagyon jól, hogy ez sajnos nem lesz olcsó buli. Jött két autó. Lelassítottak, néztek, vágtak néhány undok pofát, majd simán továbbmentek. Jött egy valamilyen kis kabrió autó, talán Punto cabrio? A fickó ránk nézett, majd miközben elhaladt mellettünk csak kiszólt gúnyos képpel: „P-rendszám, mi?” és elhúzott. Már nem is idegesítettük magunkat, a haverom nézegette hogy mekkora a kár a kocsiban én meg próbáltam valami ismerőst utolérni telefonon, aki oda tud jönni. Ekkor végre valahára teljesen önszántából megállt egy autó. Szakadt, régi csotrogány volt, kb fele annyit érhetett, mint az árokban heverő kocsi egyik felnije. Kiszállt belőle négy srác, megkérdezték, hogy jó vagyunk-e, tudnak-e valamit segíteni. Nem tettek megjegyzéseket sem a kocsira, sem a rendszámra, sem a barátom vezetési tudására, simán megálltak segíteni. Persze több autós már nem… A srácokkal az árok szélére visszadöntöttük a kocsit, hogy ha ferdén is, de legalább a 4 kerekén álljon. Végül sokadik próbálkozásra sikerült egy terepjárót leinteni, aminek a tulajdonosa kihúzta a kocsit.

A srácok semmit nem csentek el tőlünk, nem akartak ereklyét szerezni a kocsiról, nem is próbálkoztak semmi rosszal, egyszerűen segítettek, majd elköszöntek. Ezúton is köszönöm a Mitsubishi Pajero vezetőjének és ennek a 4 srácnak, akik önzetlenül megálltak és nem csak kárörvendtek, hogy na végre, valami nepper egy P-rendszámos huszon-x milliós kocsit az árokba tett – úgy kell neki. Úgy látszik igen sok a frusztrált vezető az utakon. De vajon mi lett volna, ha valaki netán az autó alá szorul és tényleg kell a segítség? Vagy aki drágább autóban ül az haljon meg?