Ákos előzékeny magatartást tanúsított, mikor beengedett maga elé pár munkában megfáradt lassú járművet, de ez a cselekedete nem aratott osztatlan sikert, mert van aki nem hajlandó egy percet sem komotósabb tempóban eltölteni.

Az utóbbi időben egyre több alkalommal olvasom az oldalt. Arra gondoltam, hogy megosztom az én történetemet Önökkel:

Múlt héten hétfő délután autóztam a 10-es úton (volt 1-es) Győrből Mosonmagyaróvár irányába. Abdát elhagyva rákanyarodott  az útra jobbról egy kombájn. Körülbelül 200 méterre voltam tőle, és láttam, hogy még több társa is jön utána. Befejezhették az aratást, és indultak haza. A visszapillantó tükörben megnéztem, hogy mekkora a forgalom mögöttem, és megállapítottam, hogy alig vannak az úton. Úgy döntöttem, hogy lassítok és kiengedem a többieket is. Végülis nem sok különbség van, hogy egy kombájn vagy egy konvoj mögött halad az ember. Persze, tudom, hogy nehezebb megelőzni egy teljes sort, mint egyetlen járművet. Nem volt sürgős az utam, s ezért úgy gondoltam, hogy Abda és Öttevény közötti körülbelül másfél kilométeres távolságot lassú tempóban is el lehet viselni. S azzal, hogy kiengedem őket, segítem, hogy előbb befejezzék a munkát. Körülbelül 5 kombájn, 3-4 teherautó és egy kísérő autóból állt a csapat.

Sokan nem szeretik a lassú járműveket az utakon, mert feltartják őket. Némelyeket megelőzni is nehéz. Ez különösen igaz a széles kombájnokra.

Időközben felsorakoztak mögöttem az autók, de 6-8 nál nem voltak többen. Elindultunk Öttevény felé, komótos tempóban. Szemből néhány száz méterenként jöttek autók. Nem volt komoly forgalom. Úgy 5-600 méter megtétele után, a tükörbe pillantva látom, hogy hátulról elkezdte a sort előzni egy fekete BMW. Megelőzte a mögöttem lévő kocsisort, majd miután észlelte, hogy nem autópályán van, és a  szembejövők miatt nincs hely, bevágott elénk a sorba. Elment a szembejövő kocsi, már ugrott is ki, és az enyhe jobbos kanyarban a kombájn karaván előzésébe kezdett. Körülbelül 2 jármű mellett ment el, amikor vészfékezett, és jobbra rántotta a kormányt, hogy a balesetet elkerülje. Megtettük a maradék pár száz métert kb 20-as tempóban, és a kísérőautó az első kereszteződésnél beállt középre, hogy leállítsa a szembe-forgalmat, hogy a sor le tudjon kanyarodni jobbra. Hiába, a nagy járművekhez kell a hely.

Szépen vártuk amíg lekanyarodnak, s azt vettem észre, hogy egy utánfutós Lada Szamara megelőzve a kocsisort próbál elhúzni balról mellettünk. Aztán az utolsó pillanatban észrevette, hogy nem tud merre továbbmenni, mert a kísérő pick-up lezárja az utat, a sávunk pedig tele van a kombájnokkal. A kisérő kocsi ugyan elzárta a szemközti sávban lévő 3-4 autó útját (kb 50 másodpercre), de senki nem kiabált, nem dudáltak. Várakoztak, majd mentek tovább. Mögöttem sem dudáltak egyszer sem, hogy miért engedtem ki a kombájnokat.

Nem értem az embereket, hogy miért vállalnak ilyen veszélyeket, és miért kockáztatják feleslegesen a saját és mások életét is? Be nem látható területen több száz méteres sort előzni szinte öngyilkosság! Sportkocsival vagy sportos kocsival is felelőtlen döntés így előzni! Egyszerűen azért, mert nincs hely! Ráadásul kevesen számítanak arra, hogy ha 20-al követünk egy sort, akkor valaki bevágódik elénk, mert rosszul mérte fel az előzéshez szükséges helyet. Utánfutóval pláne nem értem, hogy miért rohan valaki ennyire a vesztébe?!
Csak remélni tudom, hogy tanulnak az esetből, és legközelebb biztonságosabban vezetnek.