Daniferi megírta nekünk jó és rossz tapasztalatát két motorossal kapcsolatban. Szerinte egyes kétkerekűeknek kifejezett elvárásai vannak az autósokkal szemben. Egyet meg is osztott velünk, de ne csak szidjuk őket, akadnak itt jófejek is azért.

Állandó olvasója vagyok a blognak, nagyon jó (eltekintve néhány szellemileg sérült kommentelőtől). Már régen tervezem, hogy megosztok élményeket veletek, a közlekedés-pszichológia poszthoz kapcsolódóan van is két rövid történetem.

Késő este haladok egy elég keskeny, kicsit kanyargós, kereszteződésektől mentes úton, házak csak egy oldalon vannak (ott is alig), az is elválasztva úgy 10-15 m széles füves résszel. Mivel zebra sincs sehol, s a látótér széles, messziről látni, ha valami az út közelében van, az ember önkéntelenül is rajta felejti a lábát a gázon. Emiatt ott rendszeresen 60-70-nel haladnak a járművek, ha nincs akadály. Igen, én is. Jó szokásomhoz híven a visszapillantót is nézegettem, bár forgalom az szinte nem volt. Mögöttem a távolban látok két fénypontot, majd egy harmadikat kiválni mellé és vissza közé.

Nyugtáztam, hogy nem földönkívüliek látogatása történt, hanem csak egy motoros előzött, sőt, egyre jobban közeledik. Volt egy enyhe jobbos kanyar, s mivel szemből nem jött semmi, a gázról levettem a lábam és pár másodpercre kiraktam az indexet jobbra. Szépen elhúzott mellettem, majd miután bejött elém, meglepő dolgot tapasztaltam. Nem, nem satuzott vagy esett el. Kirakta pár villanás erejéig a vészvillogót, megköszönve, hogy segítettem a haladásban. Ilyet tényleg ritkán tapasztalni, motorostól meg főleg. Nem lettem frusztrált, hogy egy több száz köbcentis motor utolér és megelőz, ő sem dühödött fel, hogy feltartottam, netán veszélyes manővert kell csinálnia. Csak egy mozdulat volt az egész, nem is fájt, nem volt megerőltető sem.

A másik eset egy várost átszelő többsávos széles főúton történt csúcsforgalom idején. Piros lámpa, megállok békésen, s míg vártam, nézelődtem. A visszapillantót is figyelgettem, hátha jönne egy motoros, aki pont akkor akarna bevágni elém, amikor zöldet kapok. Volt már rá példa, hogy zöld lett, s ahogy indultam, ő pont akkor előzött meg, persze emiatt majdnem belementem. Ez azért elég veszélyes manőver tud lenni, így inkább felkészülök arra, ha esetleg még egy ilyen lenne, inkább várok két másodpercet, míg elhalad. Meg hát amúgy is olyan vagyok, aki tud haladni, haladjon, lehetőségek szerint nem akadályozom benne, csak ne tegye felelőtlenül, váratlanul vagy bunkó módon. No de most nem láttam semmit, így zöldnél elindultam, ahogy a forgalom többi résztvevője is. Felvettük a ritmust, úgy 40 körüli tempó, amivel az elkövetkezendő lámpáknál zöld lesz továbbra is. Az úton volt egy kátyú, amit az előttem lévők is kényelmesen kikerültek. Nem kellett hirtelen manőver, sem sávváltás, mindössze egy apró mozdulat, hogy a kerék ne pont bele menjen.

Én is közeledtem felé, kikerültem, majd lassítottam picit, ahogy egy kis torlódás volt a lámpánál. Ekkor egy robogós jelent meg mellettem és majdnem már benyúlt hozzám az ablakon, úgy mutogatta a nemtetszését, miközben engem nézett. Mindezt menet közben. Valószínűleg az lehetett a gondja, hogy a 40-nel haladó 4 sávon párhuzamosan közlekedő autók láttán ő úgy gondolta, hogy nem a sávban megy ahogy a kocsik, hanem mintegy kijelölve magának ötödiket, két sor közt halad a vonalon. Mert ugye ő kisebb, gyorsabb, felsőrendűbb. Persze pont úgy haladt, hogy nem vettem észre, így amikor a kikerültem az úthibát, előfordulhat, hogy veszélyesen megközelítettem. Miközben mutogatott én visszamutattam neki, hogy húzzon el és figyeljen előre, mert közelít egy buszhoz, s ne velem foglalkozzon. A fékre is ráléptem, beengedve magam elé, de még így is majdnem nekiment. Aztán jól megberregtetve azt a repedt hangú gépet, elhúzott a haladó autók közt. Nem csodálkoznék, ha azóta már beépült volna alkatrésznek a robogójába.

Tudom, szarjak sünt, mert néha 50 helyett 60-nal megyek és hogy nem lehetek sikeres ember sem, mert megálltam a piros lámpánál :)