Miklós mai kis története saját bevallása szerint akár vicces is lehetne, ha nem ő lett volna a szenvedő alany. Kíváncsi vagyok ti vajon tudtok-e majd nevetni ha elolvastátok, vagy képzeletben inkább együttérzően megveregetitek levélírónk vállát.
Ha nem velem történik és nem az én kocsim törik, jót mulatnék ezen az eseten.
Horgászó barátomért mentem, aki van annyira bölcs, hogy nem kocsival viszi magával a hűtőtáskányi sört. A cél előtt néhány kilométerrel kereszteznem kellett egy főútvonalat. Láttam, hogy szemből egy rendőrautó jön, ezért a Stop tábla miatt nem a kereszteződésben, hanem - szabályosan és nem is hirtelen - a vonalnál álltam meg. Csattanás, a mögöttem lévő belémszállt. Nem a sokat szidott autóstípus, hanem egy átlagpolgár átlagautóval. Legalább is ránézésre.
A rendőrök mellénk gurultak, kiszálltak, és megkérdezték, mi is történt. Az átlagpolgár rögtön nekiállt kiabálni, hogy én vészfékeztem, veszélyeztettem, bla-bla, aztán kijött a farbával: "nem számítottam rá, hogy egy jól belátható kereszteződésben az Úr megáll!"
A rend őrei összenéztek, és rámutattak a Stop táblára: "Uram, a Stop tábla nem egy javaslat, hanem szigorú utasítás." Ekkor már én is elvigyorodtam, mert ekkora amatőrséget díjazni kell. Ha nem szól semmit az átlagpolgár, lehetne kétesélyes a dolog, de ezek után! Kitöltöttük a papírokat, a yard is mellékelte a sajátját, aztán mindenki ment a dolgára.
Azóta akármikor találkozom ezzel a járőrpárossal, mindíg összevigyorgunk. Hiába, a közös élmények!
Az utolsó 100 komment: