Tygger balesetet szenvedett és nem elég, hogy felszakadt a homloka, de egy szolgálaton kívüli rendőrnek köszönhetően a vétkes fél elismerő nyilatkozatát is semmisnek tekintették, végül hosszas ügyészségi procedúra vette kezdetét.

Régi sztori. A darazsas postról jutott eszembe, de nem tudom, hogy miért. Talán mert rendőrség és igazságtalannak tartott büntetés volt benne. Nemtom. A lényeg, hogy hét évvel ezelőtt, októberben hajnali fél egykor megyek haza a körúton.

Lámpák sárgán villognak, forgalom nulla, nem is megyek 50-nel, hanem mint utóbb kiderült, 66-tal. Okostojásoknak előre üzenem, az vesse rám az első követ, aki mindig és mindenhol 50-nel. Erről ennyit. A belső sávban haladok, hogy miért, passz, hiszen üres az út. Aztán a Szemere utca sarkánál csak annyit észlelek, hogy egy autó van előttem. Esélyem sincs megállni, arra sem emlékszem, hogy fékezek, csak annyi van meg, hogy csurom véresen körülnézek, hogy most mi van. Fikázni lehet, igen, önveszélyes voltam, nem voltam bekötve, a szélvédő miatt szétment a homlokom. Mellékszál, hogy egyes Puntóban ültem, nem lehet vigasztaló és mentség, de ha be vagyok kötve, a szakértő szerint a kormányt fejelem le. Utólag nem lehet megmondani, melyikkel jártam volna jobban, az üveg nem volt kíméletes, de a kemény műanyag sem lett volna az. Mindegy.

A tömeg hamar nagyra duzzad, kiszállok, fogom a fejem, minden csurom vér. Akkor nyilván nem elemeztem helyzetet, de azért világossá válik hamar, hogy védett útvonalon haladtam, míg a Szemere utcából érkezett autónak Stop táblája volt és egy sávja is lett volna arra, hogy észrevegyen. Hiszen a belsőben mentem, könyörgöm.

Zajlanak az események, srác megkérdezi, jól vagyok-e, mondom neki, aha, persze, gratulálok. Helyszínen felelősséget elismeri, engem (a csajával egy mentőben!!!) elvisznek a szemklinikára, hogy négyórás, durva ambuláns beavatkozással összevarrják a félig leszakadt homlokomat.

Előtte még papírt aláírom, hogy srác a felelősséget elismerte, autó totálkár, de gondolom, legalább ez a rész pipa. Hát nem. Nem részletezem, egy hét kórház, tanulás az esetből, bár az övet leszámítva kicsit sem érzem magam hibásnak. Aztán pár hét múlva hatalmas meglepetés, idézés az ügyészségre. Minek? Miért? Hogy? Csak kérdések. Aztán kiderül: azért, mert a szerencsétlen, béna lúzer szolgálaton kívüli rendőr volt. Ezért szépen ment a kukába a helyszínen felelősséget elismerő nyilatkozat, a törvények értelmében a rendőri érintettség miatt az ügyészség vette át a nyomozást.

Ettől a pillanattól sejtettük, hogy jól már nem jöhetek ki a sztoriból. Nem részletezem ezt sem, elém toltak mindenféle szakértői papírokat, köztük azt a bizonyosat is, mely állította, hogy a baleset bekövetkezte előtt 66-tal mentem. Annyira esélyem sem volt, hogy az ütközés még 52-vel történt, a srác szerencséje (meg a történtek fényében az enyém is...) az volt, hogy a Mazdája elejét találtam el, nem pedig azt a részt, ahol ő ült.

Kiderült az is, hogy a csaja sem volt bekötve, emiatt kulcscsonttörése lett. Az én sérülésem az ügyben irreleváns volt, nem voltam bekötve, magamra vessek, a lány miatt azonban MINDKETTŐNKET gondatlanságból elkövetett, súlyos sérüléssel járó közúti baleset okozásának vétségével vádoltak meg. Naná, majd pont szegény rendőr lesz mindenért a hibás.

Első körben, tárgyalás nélkül engem 40 ezer forintra büntettek, egy évre elvették a jogsimat plusz az eljárási költségek felének megfizetésére köteleztek. A túloldalon ugyanez, csak 40 helyett 60 ezer forint bünti. Hát tök egyenlő. Az ítélet szerint ha nem 66-tal megyek, nem is történik meg a baleset, hiszen a másik autó áthaladt volna a kereszteződésen, feltételezve 50-es tempót nálam. Persze. És ha nem kocsival megyek aznap, akkor sincs csatt, agyrém.

Egy jogi formuláknak kevésbé megfelelő levéllel jeleztem, hogy az ítéletet nem tudom elfogadni, legyen csak tárgyalás, egy pár évig aztán nem jelentkeztek. Végül igen. Ügyvéd, rengeteg macera, tököm ki volt az egésszel, a vége pedig az lett, hogy egy év próbára bocsátottak, ugyanúgy, ahogy a Stop táblát elnéző, korábban amúgy három rendőrautót is lenullázó kollégát is. A pénzbüntetést és a jogsielvételt megúsztam (nem kevés ügyvédi pénzbe került), az eljárási költségeken viszont osztoztunk. Egy az egyben ugyanúgy jöttünk ki tehát az ügyből, ami kimondva kimondatlanul, azért máig bassza a csőröm. Mindezt csak úgy, okulásul.