Saját elmondása szerint Márk általában türelmes ember, ám ezúttal előtört belőle a spártai harcos énje és megvédte az igazát. Na jó, csak kicsit jött elő belőle, mert szúró és vágóeszközök végül nem kerültek elő, úgyhogy vér nem folyt. Pedig tudom, hogy mennyire nagyon szerettétek volna!

Sokat gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, de végül úgy döntöttem megírom, tekintettel rá, hogy kisebb családi perpatvar lett belőle.

Egy hete történt, egy kellemes, napsütéses,késő péntek délutánon. Anyósékhoz indultunk látógatóba a családdal (papa, mama, gyerek). Hetvenes tempóban gurultam, se előttem se utánam sehol senki. A körülményeket csak azért részletezem, hogy érzékeltessem, halál nyugodt voltam (mindi az vagyok). Megérkeztünk a a képen pirossal jelölt helyre, ahol nekem STOP táblám volt.

Balra szándékoztam kanyarodni, ezért illedelmesen besoroltam a képzeletbeli (sajnos lekopott) terelővonal mellé és kitettem az indexet balra. A jelzett helyen jobbra és balra nagyon rosszul lehet kilátni (bozót illetve erdő) ezért amennyire csak lehetett előre gurultam, de nem, ismétlem nem lógtam bele a kereszteződésbe. Jobbról érkezik kolléga (sárga jelzés) a védett úton és balra akar kanyarodni, arra ahonnan én jövök. Ő is kiteszi szépen az indexet balra és kanyarodik. Kis ívben! Balra!

Sajnálatos módon én pont ott álltam. Így az autója bal oldala körülbelül 2,5 mm-re volt az enyém bal elejétől, amikor végre kegyeskedett megállni. Fellélegeztem, hogy mégsem töri össze az autónkat bene a teljes családommal. Ekkor a kormánykerék tetején tartott bal keze középső és gyűrűs ujját nyeglén  gyors egymásutánban kétszer előremozdította. Nehéz visszadni a gesztust de k.b. úgy mintha lekicsinylően azt mondanád valakinek, "Takarodj hátra". A feleségem később megerősítette, hogy az ő meglátása szerint is nem a legudvariasabb gesztusok közé tartozó kézmozdulatot láttunk. Ha ez nincs simán hátratolatok és hagyom, hogy elmenjen. Ezerszer voltam már olyan szituációban, hogy a kedves autóstárs kis ívben szeretett volna itt balra kanyarodni, de nem vagyok rendőr, hátra tolattam, hogy elférjen. Hangsúlyozom kénytelen voltam előre állni, hogy belássam a kereszteződést, de nem logtam bele. Most nem ez történt. Ilyet nem szoktam tenni, de valami elpattant a mozdulat láttán. Ablak le. Ő is. A követtkező párbeszéd zajlott le:

Én: -Balra nem kis ívben szokás kanyarodni?
Ö: -Nézz a tükrödbe! Az erdőt látod benne!
Én: -Valóban, de megismétlem: balra nem kis ívben szokás kanyarodni?
Ő:(ablak fel)

Az erdős megjegyzésével nyílván arra akart utalni hogy nem párhuzamosan állok az úttal. Valóban így volt. Mea culpa. Lehet, hogy akár 10 fokos szöget is bezártam a terelővonallal, de így sem léptem azt át. Hátratolattam és mindenki ment a maga útján. Én még körülbelül húsz percen keresztül hallgattam a feleségem szemrehányását, az ablak leengedés miatt. Ja és a párbeszéd alatt nem emeltem fel a hangomat, pedig bántónak érzem és bunkóságnak tartom, ha egy ilyen szituációban a másik fél letegez.

Nem is párbeszéd a sztori a lényeg, hanem a kis ívben balra kanyarodó pökhendi autósok. Unom, hogy az ő szabálytalan és bunkó viselkedésük miatt folyton tolatnom kell. Mit gondoltok erről? Volt már nektek hasonló esetetek?

U.I. Tudom: szánalmas post, forduljak szakemberhez, stb., de mint írtam ez a fajta viselkedés nem jellemző rám, csak már unom, hogy mindig nekem kell tolatnom (meghátrálnom)!