Hétfő reggel többnyire nem pont olyan az ember hangulata, mint péntek délután, mikor már csak azért olvasgat blogokat, mert olyankor már szinte bűn dolgozni és jön a hétvége. Ilyenkor még felkelni sincs marhára kedvünk, morcosak vagyunk, mert megint vége a pihenésnek. Rolodex története tökéletesen passzol ehhez a nem kifejezetten felemelő hangulathoz, ő legalábbis egész biztosan nem lett vidámabb, amikor válogatott káromkodások közepette le is lett kurvaanyázva.

Én is gazdagítanám a blogot az esetemmel, bár végülis ez ma már teljesen hétköznapi sztori... Egy csütörtök reggel fél7 felé hajttok épp Bp.-en, egy egyinyárú utcában otthonomhoz közel - tehát gyakran megfodulok errefelé - mikor is kisteherautó jön velem szembe. Egyik oldalon padka és a padkán parkoló autók, másik oldalon 45 fokban halszálkában parkoló autók ~ tehát nem egy kimondottam széles utca...

Szóval - hivatásos! - sofőrünk épp velem szembe tart, majd mikor látja, hogy jövök, félrehúzódik. Én meg megállok, mert épp mérem fel a helyzetet - pörög a fejemben  az infó, hogy elférek-e vagy sem, mikoris felkapcsolja a szemembe a reflektort, hogy menjek, már, neki dolga van. Én meg éppen megállapítom magamban, hogy nem fogok elférni vagy csak úgy, hogy lepadkázom a felnit vagy letöröm a visszapillantót. Nos, nem volt kedvem plusz kiadásokba verni magam és családomat, így úgy döntöttem, hogy megvárom, míg emberünk kitolat az egyirányú utcából, ahova ugye ő hajtott be menetiránnyal szemben... De ekkora már égett a refi, így én is maradtam a helyemen és felkapcsoltam a refit.

Na, - hivatásos! - sofőrünknek más sem kellett, kihajolt az ablakon és üvöltözni kezdett: "Takarodj már te b*dös ribanc, beb*szom a szélvédődet, a jó k*rva any*dat! ..."  - azt hiszem, hogy még kimaradt valami hasonlóan cifra, de igazság szerint agyam már dolgozik az eset elfelejtésén. Szóval - hivatásos!- sofőrünk kicsit előrébb jött és 3 üres helyre jobban behúzódott, így én elfértem. Lett volna happy end, de - hivatásos!- sofőrünk mikor elmentem mellettem, még átkozódott fél percig, mintha neki lenne igaza. Tyúkagyával aztán felmérte a helyzetet - még üres az utca mögöttem, így inkább gyorsan kihúzott belőle.

Még az is lehet, hogy - hivatásos! - nagylegényünket rádöbbentette, hogy homok esett a gépezetbe: nem mindenki asszisztál szívesen a szabályszegéséhez. Örülök, hogy a gyerekeim nem ültek hátul, nem szerettem volna, ha fültanúi lesznek - hivatásos! - sofőrünk normál diskurzusának.

Érdekesség, hogy a múltkor is volt gyalogosként ezen a szakaszon hasonló esetem, lehet, hogy akkor is ő csapott majdnem el engem és kérte ki magának, hogy meg merészelem zavarni az utcán átkelésemmel őt - munka közben...

Szóval az jutott eszembe, hogy egyrészt legközelebb megjegyzem a rendszámát és felnyomom a munkáltatójánál, ha már ilyen idegbeteg (ugye ne csak b*dös k*rva legyek már, hanem genyó is), másrészt pedig, hogy miért kell nekem hajnali fél7-kor ilyen - hivatásos! - idiótával találkoznom és miért rontja el az egész napomat?! Ehh.