Mivel ez a péntek nem munkanap, minden bizonnyal több időtök van olvasgatni. Ezért került a mai napra SityiSXT sztorija, aki a külöföldre szakadt hazánk fiainak népes táborát gyarapítja, ámde elkövette azt a hibát, hogy autóval látogatott az őshazába.

A nyáron úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy autóval látogatunk haza Finnországból, mert a repjegyárakat túl magasnak találtuk, illetve azért az autóba több cuccot lehet pakolni. Maga az utazás meg is történt augusztusban, és meglehetősen érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam. Ezen gondolatokat szeretném most megosztani veletek.

Itt Finnországban hál'Istennek normálisan vezetnek az emberek, alig akad egy-két gázpedálhuszár. Gondolom ez két dolognak köszönhető: egyrész mocsok drága a jogsi (1000-1500 € simán van egy tanfolyam, ráadásul hosszú is, mert a téli vezetés kötelező vizsgamutatvány), másrészt ha a rendőrök elkapnak, az adóhatóságtól kikért jövedelemkimutatás alapján büntetnek (ergo mindenki megérzi, ha a 60-as táblánál 100-zal elkapják). Illetve országúton, főleg éjszaka-hajnaltájt ott a harmadik nagy fegyelmező: a jávorszarvas. Nem vicc, külön biztosítási tétel vonatkozik az általuk okozott kárért, mert igen csúnya dolgokat tud művelni a járművel egy ilyen 700-800 kilós dög (egy ismerősöm egyszer elütött egy ilyet egy Peugeot 105-tel: az autó övvonal fölött gyakorlatilag dezintegrálódott). Ebben a miliőben vezetek már vagy két éve, és adaptálódtam hozzá. Finn rendszámú, nem presztízsautónk van, és érdekes volt magyarként külföldi autóval Magyarországon vezetni...

Tehát a megfigyeléseim:

- A balti államokon keresztülhaladva megtapasztaltuk, hogy mennyire nem éri meg a kamionokkal küzdeni. Engem idegesít, ha hosszan kell bámulja egy teherautó hátulját, de itt kiderült, mennyire nem éri meg szenvedni a megelőzésükkel. Ha az ember két-háromszáz kilóméter után megáll akárcsak tíz percre pihenni (evés - ivás - egyéb biológiai szükségletek), szomorúan nézheti, hogy az eddig megelőzött mintegy másfél tucat tizennyolckerekű elhúz mellette, és kezdheti előröl. Ezért sem értem, amikor valaki a feltorlódott kocsisor végéről kezd el előrepofátlankodni és veszélyeztetni másokat. Épp elég stressz egy hosszú járgányt megelőzni, miért kell ezt tetőzni azzal, hogy még hátrafele külön figyeljek, mikor érkezik meg mögém egy elmebeteg Alonso?

- A lengygel közlekedés merő egy katasztrófa, még a magyarhoz képest is. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy egyszeri úrvezető hirtelen egy rallycrossba oltott Forma-1 verseny közepén találja magát. Ha mögötted valaki gyorsabb, muszáj lehúzódnod és elengedned őt, mert így a szemből jövőt is előzheti más (nem vicc, jópárszor előfordult, hogy engem is előztek, illetve a szembejövőt is - kész szerencse, hogy elég széles az út). Ugyan vannak radarral szabályozott települések, de pl. a kamionosok nagy ívben tesznek erre (is): akár országút, akár lakott terület, stabil 75 km/h mindenütt. És mindennek a tetejébe vissza is előznek a falu közepén, hogy aztán az országúton megint szenvedjek mögötte. De az éjszaka volt a legdurvább: ilyenkor országútra nem is merészkedik senki rajtuk kívül. A legdurvább esetem az volt, amikor egy dombra felhajtva gyanús lett két apró fénypötty mellett még kettő. Lelassítottam, majd utána a domb tetején már meg is kellett állnom, mert dombra fel (!) előzött egy kamion egy másikat. Aztán amikor engem végre észrevett, visszasorolt, de ha nem állok meg, biztos belerohanok...

- Magyarországon úgy vettem észre, kicsit több tisztelettel bánnak a külföldiekkel, legalábbis a nagy többség. Egy esetet leszámítva semmi atrocitás nem ért, pedig azért csak vezettem kb. 1000-1500 km-t az országban. Az az egy eset pedig mi más lett volna, mint kamionelőzés... A konkrét eset az volt, hogy vártam szépen a soromra, hogy előzhessek (még volt előttem két autó a kamionig), mikor megérkezett mögém egy Seat Toledo / Altea, és nagyon felzárkózott rám (gyakorlatilag a motorháztetőt és a szélvédőt láttam a visszapillantóban). Két villogás a féklámpával - semmi eredmény, bunkaja egy centit sem növelt a követési távolságon. Hátsó ködlámpa felkapcs - kaptam reflektort, de még mindig a seggem likában matatva jön mögöttem, majd amikor volt egy kis hely, gyorsan megelőzött mindenkit a kamionig, illetve nekem a nemzetközi egyujjas jelzéssel adta tudtomra, hogy nem tetszett neki az, hogy pirosra égettem a retináját. A költői kérdésem csupán az: ha már egyszer valamelyik autóstársam jelez, és egyértelműen nekem jelez, nem kéne-e elgondolkodnom azon, hátha esetleg tényleg én keféltem el valamit, és tényleg neki van igaza...

- Volt alkalmam apósom magyar rendszámú autóját is szerencsém vezetni - érezhetően bunkóbb volt velem mindenki. Én elhiszem, hogy egy 15 éves autó mellőzi mindazt a bájt és kellemet (illetve menetdinamikát), ami az újabb, pár éves kocsikban megvan, de elvtársak: attól még a vén tragacs is autó, noch dazu a vezetője is lehet istenfélő adóalany, és horrible dictu: még akár többé-kevésbé értelmes ember is lehet, ergo nem kéne semmibe nézni. A legmarkánsabb példája ennek az az eset volt, amikor az autópályán egy kamiont előztem (ezt a rossz szokásomat azóta sem sikerült levetkőzni :))) ) olyan 140-145 km/h-val, amikor csak azt látom, hogy valaki veszettül villog mögöttem. Óvatos ember vagyok, és biztosan tudom, hogy amikor a manőverbe belekezdtem, senki nem volt mögöttem, így meglepődten vizslattam a tükörben, vajon ki lehet az, aki ilyen gyorsan megjött mögém. A választ két villanás között megláttam: egy hófehér Lamorghini Murcielago. Ez olyan szinten felforralta az agyvizemet, hogy a hátsó ködlámpa aktiválásával fejeztem ki nemtetszésemet a Lambo-tulajnak.

Utólag persze belátom, fölösleges volt, hagynom kellett volna a francba, de akkor nagyon begurultam. Természetesen miután a kamiont megelőztem és visszasoroltam, ő tüntetőleg padlógázzal húzott el mellettem. Bennem viszont érdekesnek tűnő gondolatok fogalmazódtak meg. Ha valakinek van pénze egy kb. 50 milliós autóra, akkor miért nem bérli ki valamelyik versenypályát száguldozni? Arra már nem futja? Miért nem gondol bele abba, hogy a rendkívül alacsony építésű autója esetleg nem (jól) látszik más autók tükrében? Ha 250-nel száguldozik az autópályán, hogy a frászkarikába vegye észre a 130-140 körüli sebességgel autókázó állampolgár és úrvezető a visszapillantók által nyújtott két zsebkendőnyi összterületen (ne feledjük, 100 km/h differencia van közöttük és ő jön hátulról)? És ha hátulról belémjön, valószínűleg az ő autója bemegy az enyém alá, én meg repülök egyet, mint KITT a nyolcvanas évek derekán, mennyi esélyem van, hogy élve megúszom a balesetet (ilyen ütközésre kötve hiszem, hogy bármelyik autó fel lenne készítve)? Nem kéne esetleg az ilyen autók vásárlóinak egy kötelező vezetéstechnikai tréningen részt venniük? Bár a néphagyomány úgy tartja, hogy az ilyen autótulajok döntő többségének az IQ-ja megegyezik a cipőméretével, tehát túl sok foganatja nem lenne.

- Végül pedig a saját hülyeségemet hadd írjam le. Visszaúton Helsinkiben este 10 körül szálltunk le a kompról. Akkor már nagyon fáradt voltam, több mint 1700 km-rel a hátam mögött két nap alatt, és várt még rám vagy 300. Én hülye már otthon akartam lenni, úgyhogy mentem, de igencsak hektikusan - nem tudtam a sebességemet tartani, kóvályogtam a sávomban, a reakcióidőm pedig egy Parkinson-kóros golfautósofőrénél is rosszabb volt. Szerencsémre egy kamion megelőzött, így rátapadva már könnyebb volt menni (ő "törte" az utat előttem) és szerencsésen hazaértem, de megfogadtam, hogy soha többet nem ülök ilyen fáradtan volán mögé.