Főleg kommentekben merült fel itt-ott az, hogy mennyire idegesítő dolog, amikor hirtelen elénk vág valaki minden előzetes jelzés nélkül. Van ugyanis az a néhány kis sárgán villogó lámpácska az autókon, amiről minden bizonnyal tudnak azok is, akik kanyarodáskor, vagy sávváltáskor nem használják, mert ők azok, akik minden különösebb lelkifurdalás nélkül megállnak az út közepén. Na, olyankor villog az összes, mintha az mentesítene a KRESZ betartása alól. LtRics is egy ilyen baromállatba futott bele, az ő sztoriját olvashatjátok lent, de még előtte egy videó, amit saját felvételekből raktam össze gyorsan. Mindössze két városi utam felvételeit pörgettem végig gyorsítva, nem kellett sokáig keresgélni, hogy kiszúrjam ezeket a rövidke jeleneteket:
Kíváncsi lennék olyan olvasók kommentjeire is, akik nem szoktak irányjelzőt használni, mert én nem nagyon értem, miért olyan nehéz dolog pöccinteni egyet azon a kapcsolón. Fárasztó? Elvonja a figyelmet a vezetésről? Mókás nézni, ahogy a többiek satuzgatnak meg elrántják a kormányt? Mindenesetre íme a sztori, ami a fenti videót ihlette:
Egy rövid kis történetet szeretnék megosztani, ami ha jól emlékszem előző év nyarán esett meg. Történt egy nap, hogy drága jó nagyapámat kellett lefuvarozni a rokonokhoz, az 51-esen. A művelethez édesanyám 1.0-ás suzukiját használtuk fel, mint közlekedési ezköz. Odafele nem is volt semmi érdekes ,leszmáítva egy teherautót, ami minden egyes kis úthibán úgy nyikorgott, mint ami szét akar hullani. Visszafelé azonban, a következő történt meg velem:
Egy régi Mercedest vezető idősseb úr szépen elkezdte rámhúzni a kormányt, mivel az ő sávja erőssen fogyóban volt (ekkortájt a Soroksári út kicsit le volt szűkítve 3-ból azt hiszem egy sávra a Boráros térnél), természetesen az irányjelzés elmulasztásával. Én még nem vezettem semmilyen Mercedest, se régit, se újjat, biztosan nagyon nehezen elérhető helyen van a kis kar, amivel az irányjelzést aktiválni lehet, de ez csak tipp.
Szóval, emberünk húzza rám a kormányt, édesanyám a jobb egyben. Gondoltam nem állok meg, mivel nem előttem volt a kolléga, hamen átfedésben mellettem, és egyébként is nem jelzi, hogy ő most be akar(na) sorolni. Mikor melléértem, válogatott szavakkal ecsetelte, hogy ugyan miért nem voltam előzékeny, s engedtem be (“A rohadt büdös k**va anyádat Te szuzukis köcsög”, vagy valami hasonló). Ez roppanttul érzékenyen érintette törékeny kis lelkivilágomat, pláne mivel édesanyám mellettem ült.
Szó-szót követett, amikor is a kedves kolléga miután besorolt mögém folytatta az ocsárolást. Ekkor elszakadt a cérna (biztos a nagy meleg miatt), kicsatoltam az övet, kiszálltam, s elindultam a Merci felé. Suzukiban elég alacsony az ülés, s szeretek kicsit “fekvő” pozicióban vezetni, ezért nem látszik a 95 kilóm. Kiszállás közben a kolléga továbbra is mondta a magáét, mikor elindultam fele, érdekes módon abbahagyta, s elkezdett a kormány mögé bújni, ablakot felhúzni. Amikor odaértem még nem sikerült felhúznia az ablakot, ezért közölhettem vele a mondanómat:
“HA LEGKÖZELEBB KIRAKJA AZ IRÁNYJELZŐT, BENEGEDEM!!!!!!!”
Ezután visszasétáltam a kocsihoz, beszálltam, s mentem tovább. Még belepislatottam a tükörbe, a Mercedeses úr szépen, csöndben, kissé megszeppent arrcal a legközelebbi lehetőségnél elfordult balra.
Az utolsó 100 komment: