Tényleg ilyen a többség, mint amit Optimist ír? Megdöbbenve olvastam a rövid, ámde legalább ugyanennyire velős "köszönet nyilvánítást". Az még valahol érthető, hogy amikor tavaly a háromszázzal száguldozók összetörték egymást, senki nem állt meg segíteni, mert bizony úgy gondolhatták, megérdemlik. Annak ellenére, hogy a cserbenhagyás tudtommal a bűncselekmények közé tartozik. Miért érzem úgy, hogy a kommentelők nagy százaléka elméletben megállt volna?
Kívánom mindazoknak az autósoknak, akik egyszerűen elhajtottak amellett a barátom mellett, aki tegnap 2008. 11. 04.-én epilepsziás rohamot kapott az M1-M7 autópályán és 130 méteren súrolta a kocsival a korlátot mielőtt megállt - szóval kívánom mindezeknek a magasan kvalifikált, erkölcsös csodaembereknek, hogy egy epilepsziás roham végezzen velük, és az utolsó képük az legyen a világról, hogy a járókelők közönyösen átlépnek felettük vagy hogy az autósok elegánsan nagy ívben kikerülik őket!
Kívánom, hogy az utolsó rángógörcs közepette jusson eszükbe az a pillanat, amikor nem volt bennük annyi emberség, hogy időt szánjanak egy halál torkában lévő emberre.
És köszönöm annak az embernek, aki nem állt be ezek közé az embertelen szarháziak közé, hanem megállt és rátörte az ablakot a barátomra!
Bárki megtehette volna, de csak ő tette meg.
Köszönöm!
A srác talán neki köszönheti hogy él.
Az utolsó 100 komment: