Nolet egy ételfutár hölgyeménnyel keveredett kisebb fajta konfliktusba és bár a nőszemély elismerte, hogy nem épp a legmegfelelőbb helyet választotta a szortírozásra, mégsem vette a fáradságot, hogy szabaddá tegye a parkolót az arra rászorulók részére.
A II. ker. Pengő utca elején van egy rokkantparkoló- hely felfestve. Éppen megállok a következő helyen amikor ételkiszállító hölgy (mint kiderült inkább véglény) beparkol a rokihelyre. 3 autónyival odébb volt még két hely. A következő párbeszéd zajlott le:
- Ne haragudj, ez egy rokkant hely ahova álltál. Légyszíves gurulj odébb, a következő helyre.
- De mindjárt megyek.
- Figyelj, itt van nem messze a Marcibányi téri rokkantközpont, erre a helyre TÉNYLEG szüksége lehet valakinek. Állj már át légyszíves, neked nem tart semmiből 5 métert odébbmenni.
- Jólvan, jólvan állok.Igazad van.
- Miért nem mész?
- Megyek már! Mondtam, hogy igazad van! (úgy látszik ez a mániája.)
Tovább pakolja ki a cuccait a kocsiból.Én bezárom a kocsit, direkt szöszmötölök egy- két percet, majd látom, hogy esze ágában sincs odébbálni.
- Ne haragudj, de lehetne benned ennyi együttérzés, hogy odébbállsz, neked nem tart semmiből egy rokkantnak ez létkérdés.
- Jóvammá! Megyek má el!
- Látom, hogy nem mész, pakolod ki a cuccaid
- Mi bajod van már!!! Mondtam, hogy igazad van!!!!
És pakol tovább!!!!
Mennem kellett így ezzel zártam:
- Remélem amikor neked lesz szükséged segítségre ugyanennyire toleránsak lesznek veled is.
Ez kiverte a biztosítékot nála (hja a lelkiismeret)
-Mi van má!!! Mondom, hogy odébb állok, hányszor mondjam, hogy igazad van! ..............
És mondta mondta.
Szomorú befejezése a történetnek, lenéztem 10 perc múlva az utcára és még mindig ott állt. Tanulság nincs. Valóság van. És csodálkozunk, hogy itt tart ez az ország, ahol.
Az utolsó 100 komment: