Nem titkolja Pokember, hogy ő sem szent és követett el hibákat, főleg, amikor eldurrant az agya a nyomulós motoros miatt. Nem titkolja a saját hülyeségét sem, de a nagy kérdés az, hogy ezért a kommentelők nem négyelik-e fel, mert kevesebbért is kaptak már vérszemet.

Régi olvasója (és ritka kommentelője) vagyok blogotoknak. Megosztanám kis történetem, ami tegnap este (11.03) esett meg velem. Budaörsön dolgozom, néha estig is, így esett, hogy 7 óra körül elindultam a városba. Mivel szeretek sietni, ha lehet, kicsiny autómmal hamar gyorsítottam (130 körülire, tudom, szabálytalanul, itt 100-as táblák vannak - vessétek a köveket).

Irány a belső sáv, mivel a többiben persze a 80-100 között mozgó autósok voltak. Örültem is, hogy senki sem tötymörög belül (itt szoktak megjelenni a népnevelők, hogy 100 a max, akkor ő annyival megy, 3 sávból szerintem megoldható, hogy aki akar, az mehessen gyorsabban, akár szabálytalanul is, majd kifizeti a bírságot, ha kell).

Ekkor megjelent mögöttem A Motoros. Néztem is, hogy de közel jön, mit akar ez, amikor vad villogásba kezdett! Mellettem kocsisor, nem túl sűrű, de kb 100ra kéne lassítanom, hogy bemenjek 2 kocsi közé, hogy a nagyságosúr el tudjon haladni.

Egyéniségem súlyos problémája (többek közt), hogy ha villognak rám, minden reális ok nélkül (mint esetünkben, amikor nincs hova menjek), nagyon mérges leszek. Ha útban lennék, mert üres a középső sáv, akkor biza lehúzódtam volna már rég, én hallottam még a jobbra tartsról. Most azonban, hogy A Motoros villogtatni kezdett, eszembe se jutott lemenni, akkor sem, amikor elfogytak mellőlem az autók. Ő persze egyre jobban villogott, belőlem pedig előjött a Népnevelő, kis féklámpavillogtatással, lassítással próbáltam rávenni, hogy menjen ki a seggemből, vagy (még szabálytalanabbul, tudom) előzzön meg jobbról, ha annyira sietős. Természetesen nyilván benne is felment a pumpa, maradt mögöttem, egészen az első pirosig (BAH csomópont).

Itt persze mellém állt, én pedig ablak le, nosza, beszéljük meg. Kiderült, hogy ÉN azt hiszem, bérletet vettem a belső sávra (nyilván ő nem lehet a hibás, hiszen szépen villogott, amikor jött), és hogy képzelem. Különben is, örüljek, hogy nem rugja le a tükröm, mint más, idegesebb kollégái tennék, sőt, ő maga is, ha nem lenne épp jó napja. Természetesen én sem hagytam szó nélkül a dolgot, de nagyon nem hallgatott rám, amikor befejezte a mondandóját, elhúzott. A tükröm egyben maradt. :-)

Meglepő módon, egész higgadtan beszélgettünk, egy k-anyád se hangzott el. Talán azért nem is akart nagyon erősködni, mert 185cm magas vagyok, és az kintről is látszott, hogy jelentősen túl a 100kg-on. :-) A sok evésnek is van néha előnye.

Tudom, hogy nem voltam szabályos, sőt, helyenként még szemét is, de úgy érzem, az adott pillanatban muszáj volt vmit tennem, nehogy már azt gondolja, övé a belső sáv!

Kérdésem: akkor most melyikünké? Mert másé a városban nyilván nem lehet. :-) Melyikünk volt a nagyobb bunkó?