Barna és barátnője azt próbálták amit levélíróink többsége, autóval közlekedni. Sikerült magukat szembe találni egy egybites tuskóval, aki nem volt hajlandó fél autóhosszt visszatolatni, csak mert neki volt elsőbbsége.
Hónapok óta most találkoztam először egy vérparaszttal, hogy végre megírhassam. Mindjárt az elején leszögezem, hogy valójában neki volt elsőbbsége, egyszerűen csak hiányzik a kollégából valami, amit úriemberek szoktak művelni, és udvariasságnak hívják.
A sztori igen röviden: barátnőm tipikus kicsi, városi, női autójával hajtunk egy szűk utcában, a mi sávunkat parkoló autók foglalják kb. 20-25 méter hosszan, szemből senki, ezért nagy lendülettel kivágunk, hogy gyorsan átérjünk a kritikus szakaszon. A közepetáján feltűnik valaki szemből, még nagyobb gáz, hogy átérjünk (itt a teljes igazság kedvéért hozzá kell tegyem, hogy volt egy szűk autónyi hely, ahova lehúzódhattunk volna, de nők és parkolás…hm).
Igen ám, de a gyökér is felgyorsít, dudál, villog, satufék, még pont megállunk, nincs koccanás. Mi 2 méterre voltunk a sávunkat elfoglaló kocsisor végétől, de a suttyó paraszt csak nyomja a dudáját meg a refijét, hogy leszünk szívesek az ő elsőbbségét tiszteletben tartani. Így hát kénytelenek voltunk visszatolatni vagy 20 métert.
Azt nyilván el sem vártuk, hogy ő tolasson vissza 2 métert, de lassítson már egy kicsit, ha látja, hogy jövünk szemből, hogy elférjünk szépen egymás mellett. Ha én vezetek biztos nem tolatok vissza, legfeljebb lett volna egy jó kis balhé. Én is van, hogy sietetek, megyek, mint a meszes, bevágok valaki elé, stb., de általában, ha nekem kisebb kényelmetlenséget okoz az udvariasság, mint másnak, ha nem adom meg, általában segítem a forgalmat.
Ajóédes ........ neked, a világoskék puntósnak (és a hozzád hasonlóknak) a mediterrán hangulatok városában tegnap este!
Az utolsó 100 komment: