Nuendo sztorija mindennapi esettel kezdődik, ámde ez már nem igaz a végkifejletre. Történt ugyanis, hogy szerette volna elmagyarázni egy kedves autóstársának, hogy mi is az a jobbkéz-szabály, aki viszont nem szerette volna meghallgatni. És ez még nem minden.

Régi olvasója vagyok a fórumnak, eddig még csak kommenteket írtam, de tegnap este olyan esemény részese voltam, hogy úgy éreztem, ez talán megér egy post-ot.

Olyan ¾ 8 körül kis családommal bevásárolni voltunk a soroksári Tesco hipermarketben, szépen bepakoltunk az autóba, majd elindultunk hazafelé. Tábla híján itt is egyenrangúak a parkolók közti közlekedők, így a KRESZ és a józanész szerint is jobb-kéz szabály van érvényben. Ezzel azonban furcsa mód nagyon kevés autós van tisztában (tapasztalat szerint).

A Tesco hátsó kijáratától indultam kifelé, majd érkezek a keresztező úthoz 20-30-as tempó között, látom, hogy balról jön egy Citroën  C5, benne egy hölgy a jobb egyben, és egy úriember a volán mögött, mindkettő bambán néz előre, látszik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy itt most nekem volna elsőbbségem. Ezért, hogy az ütközést elkerüljem, azonnal a fékre léptem és állóra fékeztem a géperejű járművet.

Mindezzel szinkronban használatba vettem a gépkocsi kormányáról működtethető kürtöt is, jelezvén a kollégának, hogy itt bizony benézte ezt a dolgot. Gondoltam, majd villant egyet a vészvillogóval, netalántán felteszi a kezét, hogy bocsi öreg, elb…tam. Előfordul az emberrel, hogy fáradt, benézi, ez még önmagában nem probléma. Velem is megesett már. De ekkor jött az, amire nem számítottam, az, amitől összenéztünk feleségemmel és mindkettőnknek hosszúra nyúlt az arca.

Történt ugyanis, hogy a meghunyászkodás helyett a tag velem szinkronban nyomta a dudáját! Csak ott rontotta el, hogy egy picit hosszabban nyomta, mint én.

Nem tudom, hogy más hogy van vele, de én az ilyen paraszt hozzáállástól agyfaszt kapok, és szeretek a végére járni. Na, mondom is az asszonykának, hogy menjünk már utána, aztán majd adandó alkalommal mellé érve verbális kommunikációt kezdeményeznék irányába. Úgy is lett, fordulok a C5 után, majd elkezdem követni. Persze nem arra ment, amerre egyébként mentem volna hazafelé.

No, sebaj, a gyerekek úgyis szeretnek a kocsiban aludni, meg amúgy se sietünk sehova, belefér, majd meglátjuk merre megy a tag, aztán ha megáll, majd rákérdezek, hogy is gondolta ezt tulajdonképpen. Soroksár, soroksár központ, vette az irányt Dunaharaszti felé. Többször lett volna alkalmam megelőzni, büntetőfékezni, de ennek nem vagyok híve, ne okozzunk már feleslegesen balesetveszélyt, se magunknak, se másoknak.

A soroksári hévállomásnál van egy villanyrendőr, ott egyszer melléértem, balról, de arra jól ügyelt a koma, hogy még véletlenül se nézzen át hozzám, nehogy meglássa, hogy nem vagyok hurkanyakú, kopasz állat és nehogy el tudjam neki mondani, hogy mégis mi a problémám. Hinnye no! A betyárját, ez a fickó nem adja magát olyan könnyen, nosza menjünk még tovább, ha ide jár Tescoba, olyan nagyon messze csak nem megy… Soroksáriról Dunaharaszti felé megyünk, végig folyamatosan mögötte vagyok, nem ékelődik autó közénk, pedig helye lenne rá, tartom a tisztes követési távolságot. Hozzáteszem, az ürge az irányjelző használatát is rugalmasan kezeli, elég rapszodikusan indexel.

Beérünk harasztira, majd nem sokkal később a Fő útról ráfordul a tag a Dózsa György útra, irányjelző nélkül. Szép, go utána. Hozzáteszem, nem tapadtam a C5 seggére sehol, nyugodt tempóban sétakocsikáztunk.

Aztán úgy 5-600 m-rel később lefordult egy mellékutcába. Kezdtem örülni, hogy akkor most már lassan célhoz érünk és lesz alkalmam megkérdezni, hogy milyen elgondolásból használja a dudáját a fék helyett, remek! De nem, cseles volt az ürge és bevitt az erdőbe, neki állt körözni a Dózsa György út körül, megtettünk két kört, mikor 2-300 m-rel távolabb megláttam egy járőrautó kék festésének fényvisszaverését, mondtam is viccesen a drágámnak, hogy figyelj, az úr mindjárt szalad a rendőr bácsikhoz, mert fél. Harmadszor fordulunk ki a Dózsa Györgyre, mikor látom, hogy a rendőrautó jobbra félreáll, a C5 behúzódik mögé. Király, végre megáll.

Megállok én is. Jobbegy ablaka le, tekintet keresése, kis időbe telik, mire fószer összeszedi a bátorságát, és viszonozza a figyelmet. Ekkor mondom neki udvariasan, hogy a Kresz könyvet kéne kicsit forgatni ráérős időkben, mert a jobb-kéz szabály nem annyira rutinos még. Eközben a mókus párja kipattan a C5 anyósüléséből, habzik a szája, remeg a hangja, és kérdezgeti, hogy „Mi a probléma?!”, emberünk száján is csak ez a kérdő mondat bírt kijönni. Válaszoltam, hogy az a problémám, hogy az úr amellett, hogy fittyet hány a szabályokra, még dudálgat is, mintha neki lenne igaza. De valójában a levegőbe beszéltem, mert a hölgyemény meg se hallotta, az úr meg pláne azt se tudta, hogy eljött otthonról. A nő eképpen folytatta: - na, akkor most el lehet mondani a rendőröknek hogy mi a probléma.

Nekem se kellett kétszer mondani, beálltam a C5 elé, motor le, ablak le. Gondoltam, akkor most egy kicsit megtréfáljuk őket, a kommunikáció most úgy sem vezetett eredményre. Egy rendőrnő és egy rendőr volt az intézkedő közeg, párbeszéd:

- Jó estét kívánok, közúti ellenőrzés. Személyi és gépjármű okiratokat kérném.
- Jó estét, parancsoljanak.
- Maguk helyiek?
- Nem, 18. kerületiek vagyunk.
- És mi járatban vannak errefelé?
- Kocsikázunk, a gyermekek szeretnek az autóban aludni.

A rendőr elment a másik autóhoz, míg a rendőrnő ott maradt, és folytatta:
- Az úr bejelentést tett telefonon, hogy maguk követik őt.
- Mi csak autókázunk, kérem.
- Aha, - mosolyogva – akkor az úr biztos kicsit túlspilázza a dolgot.
- Igen, lehet, hogy üldözési mániában szenved az úr.

A rendőrnő ezen már nagyon mosolygott. A társa eközben visszaérkezett a papírjaimmal, átadta, majd jó utat kívánt és elköszönt. Így tettünk mi is. Elindultunk, ők még maradtak, biztos elmesélték a dolgot a maguk szemszögéből.

Tanulságok, amiket a C5 vezetőjének figyelmébe ajánlok:

Ha balfék vagy, és benézed az elsőbbségadást, akkor nem visszadudálsz, hanem sűrűn elnézést kérsz, és megköszönöd, hogy megóvták az ócskavasad a balesettől! Ha annyira fosol, hogy rendőrt hívsz, mert valaki követ, akkor ne legyen nagyobb az arcod a kereszteződésben sem! Nyilván nem reklámoztad a rendőr bácsinak, hogy szartál a szabályokra, ráadásul még neked állt feljebb és esetleg ezzel mérgesítettél fel egy másik autóst. A rendőr szemébe bele mertél nézni? Mert az enyémbe nem sikerült!

Jó ha tudod, hogy szerencséd volt, mert ha én jelen esetben nem én vagyok, hanem egy kicsit hevesebb vérmérsékletű, stiklis, hurkanyakú kopasz állat, aki még biztosítózni is akar, akkor nem sétakocsikázás lett volna a dologból, hanem jobb esetben kék-sárga töltögetése a parkolóban, rosszabb esetben kék-sárga monokli a szemed alatt.

Elnézve a kis feleséged meg a te viselkedésed, egyértelmű, hogy ő a főnök a családban, lehet, hogy hagynod kéne vezetni is. Gratulálok a választáshoz! Izlés rendben van. Asszonyból sem sikerült szebbet-jobbat, mint autóból. :) Nálad szánalmasabbat el sem tudok képzelni öregem, hogy valaki az asszonnyal védeti meg magát! Sportszelet befigyelt a naciba? Aludni tudtál? Esetleg volt-e reggeli sünszarás?

Na, most lehet köpködni, hogy a post-író a hülye. Az is, de az nem ide tartozik. :)