Nem egyszerű a rendőrök élete. Bár alkalomadtán könnyedén megragadjuk a lehetőséget, hogy őket hibáztassuk például a kialakult közlekedési helyzetért is, de azért ne essünk az általánosítás hibájába. 107! irományából kitűnik, hogy az ő szemszögükből mi szorulunk némi önvizsgálatra, már ami a KRESZ-ismereteinket illeti.

Már többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy leírjam nektek szomorú tapasztalataimat az átlagközlekedők felkészültségéről a rendőri forgalomirányítással kapcsolatban, de egészen tegnapig nem volt meg a kellő elszántság.

Tegnap ugyanis volt szerencsém három és fél órát eltölteni a Kálvin tér többször módosított forgalmi rendjében. Katasztrófa volt. Több szempontból is. Egyrészt a jelenlét szükségességét előidéző útfelbontás és „javítás” munkamorálja miatt is, másrészt az autóvezetők képzetségét tekintve is. Mind két momentum megér egy misét, most mégis inkább a forgalomirányítással foglalkoznék kizárólag segítő, javító szándékkal.

Az első fő probléma: Kinek higgyünk a kereszteződésben?

Elő szokott fordulni, hogy a rendőrnek működő lámpa mellett kell beállnia a kereszteződésbe. Több ok is felmerülhet, csak egy példát hozok, mert nem ez a lényeg: delegáció közlekedése miatt… Ilyenkor jó lenne elfogadni, hogy nincs érvényben a jelzőlámpa, mivel azt a rendőr felülbírálja (ahogyan le is van írva a KRESZ-ben a sorrend – rendőr, jelzőlámpa, tábla, útburkolati jel) Rengetegszer néztek már hülyének, hogy mit „kalimpálok” a kereszteződésben, amikor neki zöld a lámpa.  Lehet, hogy hihetetlen, de feleslegesen, csak úgy szórakozásból senki nem áll be a csomópontba „irányítgatni” Mindig megvan a megfelelő ok.

Egy másik jelentős gond, amikor csak be kell segíteni a lámpának.

Ez általában olyankor fordul elő, amikor valamelyik irányból a megszokottnál erősebb a forgalom, és torlódás alakul ki. Ilyenkor a többi irány rovására ki kell húzni a feltorlódott kocsisort. Ez történt tegnap a Kálvin téren. Lehet ilyenkor reklamálni, hogy akkor a másik irány torlódik fel, de vannak bizonyos stratégiai szempontok, amiket csak az ért meg, aki kicsit tovább lát az orránál. A tegnapi esetnél maradva: a Múzeum körút torlódott, mivel a megszokott két sáv helyett csak egy kanyarodott az Üllőire. A kiskörút egy érzékeny pontja a városnak (ha ott dugó van, akkor megáll az Astoria, és vele együtt a Kossuth Lajos utca és Rákóczi út is, tehát a komplett belváros), így a jó öreg Üllői út rovására ki kell segíteni.

Ennek a megvalósítása általában úgy történik, hogy a kisegítendő szakasz javára egy-egy lámpaváltás kimarad a többi résztvevő számára (fogjuk fel úgy, hogy a kiskörút hatost dobott) Célszerű ilyenkor az érintett szakasz zöld jelzésénél beballagni a kereszteződésbe és a karjelzésekkel is jelezni az adott irányt. Majd a lámpa pirosra vált, de ekkor a rendőri jelzésekkel még mindig ugyan az a rész mehet tovább. Miután újra zöld lett a segíteni szándékolt utcában a rendőr a jelzőlámpára mutat jelezve, hogy átadja számára az irányítást, és kijön a kereszteződésből. Értelemszerűen csak a lámpa utasítására mehetnek tovább a közlekedők.  Bevallom, ez egy átlag sofőr számára valóban komplikált lehet, ha még az alapjelzésekkel sincs tisztában, de egy kis józan paraszti ésszel fel lehet és kell fogni. Ebben a helyzetben bonyodalmat szoktak még okozni a környező lámpák, amik nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, de ha ügyes a rendőr, akkor meg tudja oldani, hogy ne vegye el az értelmét az egésznek.

A harmadik, egyik legkönnyebben orvosolható hiányosság az maga a rendőri karos forgalomirányítás szabályainak, jelzéseinek teljes ismeretlensége. Jó lenne néha elővenni azt a poros KRESZ könyvet és megnézni a 6.§-nál, mit is kell csinálni, ha rendőr áll a kereszteződésben. Ehhez a részhez nem kell minden évben új könyvet venni, hiszen ez 1975 óta nem nagyon változott. Számtalanszor fordul elő, hogy az ismeret hiánya miatt baleset következik be.  Tessék tiszteletben tartani a „sárga” jelzésnek megfelelő felfelé mutató irányítóbotot, de ne minden áron álljunk meg, ha meglátjuk.

Tapasztalataim alapján a legtöbbször abból van a baleset, hogy későn észlelik, vagy minden áron reagálni akarnak a „sárga” jelzésre és vészfékezésszerűen belesatuznak a fékbe. A gond akkor van, ha a mögöttük jövő nem látja a rendőrt, vagy úgy gondolja, hogy még mind a ketten átmennek és beleszalad a satuzósba. Mind a ketten hibáznak. Ésszerű keretek között kell viszonyulni a jelzéshez. A rendőr amúgy is precízebb, mint a lámpa, mivel tud alkalmazkodni a körülményekhez, nem egy automatika vezérli. Persze ott a ló túloldala, amikor olyan sötét érkezik nagygázzal a kereszteződés felé, aki fel sem fogja, hogy ott rendőr irányít, vagy nem érti, mit mutat. Ilyenkor előfordul, hogy nekem is arrébb kell ugranom. Nem kellemes érzés, általában bosszús vagyok érte, és nem átallok rendszámot feljegyezgetni a hatására.

Végezetül egy záró gondolat az ablakon kikiabálóknak: Sokszor hallom bátran a száguldó járgányból kiüvöltve, hogy szedjem össze magam, mert az xy-ig áll a sor. Ilyenkor jó lenne elgondolkozni azon, hogy meddig állna, ha nem lennék a kereszteződésben. Ez is egy szakma, ehhez is érteni kell. Olyanok, akik használni sem tudják, ne akarják jobban tudni, hogyan kell csinálni. Ez az a feladat, amikor igazán úgy kellene éreznetek, hogy a rendőr segít, hát akkor ne tapossatok már bele az önérzetébe!