Vannak - jóindulatúan fogalmazva - kicsit bénább sofőrök, akik szeretnek biztosra menni és a lassan járj, tovább érsz elv alapján közlekednek. Parkolásnál kiszállnak, megnézik elférnek-e, majd gondolatban elképzelik a beállás folyamatát és ha azzal minden rendben, megkezdik a manővert. Mindeközben azzal nem számolnak, hogy a mögöttük várakozó közben agyvérzésközeli állapotba kerül. Majd vérszemet kapva, már csak azért sem sietnek el egy mozdulatot sem. Zolinak is sikerül kifogni egy hasonló jóembert, nem rövid időre.

A történet múlt szombaton esett meg a Mammut I. parkolójában. Feleségemmel utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy megnézzük ezt az új Jim Carrey filmet és mivel közel lakunk a Moszkva térhez a Mammutba mentünk. Persze szokás szerint későn indultunk, ezért sietősre vettem a dolgot. Megfigyeltem már magamon, hogy amúgy is idegesít aki (ennek később jelentősége lesz):

1. tötymörög az úton, mert feltart engem és másokat akiknek fontosabb dolgunk van ;)
2. fiatal családos apukák, anyukák egyterűben, mivel egyrészt a gyerek biztonsága miatt szarakodnak, másrészt, mert bénák és nagy nekik az autó,
3. cégautósok (ránézésre megmondom 75%-os valószínűséggel ha nincs rajta céglogó akkor is),
4. fiatal menedzserek, akik el vannak szállva maguktól.
5. Stb.

Szóval a Fény utca felől csináltam egy karikát, hogy beálljak a Mammut parkolójába. Már itt ment előttem a JXE-181-es Opel izé (cégautó :) ), de egyterű volt az biztos. Próbáltam – szabálytalanul – megelőzni a Lövőház utcában, de nem lehetett, mert ugye szépen a szembe sávba is ment, mintha övé lenne az egész világ. Szerencsétlenségemre a Retek utcába is bekanyarodott előttem ismét csak csiga tempóban, de sebaj 10 másodpercen semmi nem múlik. Aztán be a Mammut parkolójába.

Kezdtem örülni, hogy majd engem úgyis megfog a jegykiadás meg a sorompó és addigra eltűnik ez a rakás szerencsétlenség. Hát nem így lett. Ez az idióta, kb 5 métert ment amíg én kivettem a jegyet és felnyílt a sorompó! Na vettem a bátorságot és rádudáltam – hátha csak azért ment lassan, mert nem vette észre, hogy mögötte is vannak (gyakran használom a dudát - szabálytalanul - nem balaeset megelőzésre is, általában ilyenkor az történik, hogy a normálisabbja észreveszi magát, a nem normálisabbja meg úgy tesz, mintha nem neki dudálnának). Na ezt nem kellett volna, mert előjött belőle az ego.

Keresztbe állt a parkolóban (közben érkezett mögénk egy-két autó), elkezdett valamit magyarázni és, hogy megleckéztessen még ki is szállt az autóból (ránézésre önmagáról sokat képzelő fiatal menedzser, de hogy egy lúzer az biztos :)), hogy megnézze, hogy ahová be akar állni, ott nem fogja-e valami meghúzni az autót – csak hogy ennyivel is tovább tartson amíg beáll! Ezt meg is értem valamennyire, én is csináltam ilyet régen, de leszoktam róla, mert sok esetben azokat is büntettem ezzel akik nem érdemlik meg (nem dobunk atomot Bagdad-ra, csak mert él ott 2000 terrorista).

Közben még persze jártatta a száját, hogy „megtanít türelemre”, meg, hogy az „audisok mindig sietnek” (fél éve vettem egy új A4-est, de már kicsit megbántam, mert nagyon szúrja mások szemét). Ezt már ráhagytam, mert láttam, hogy ebben a helyzetben nem nyerhetek és a régi mondás nagyon igaz: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!"

Mindneki vonja le a megfelelő következtetést, amit tanultam az esetből: Mindenki hülye és szarul vezet, csak én nem :) Én is visszaállok mások leckéztetésére: ha ezentúl valaki mellett a külső sávban sort előzve elmegy egy 2008-as kék A4-es, az menjen ki a jobb sávba, mert a következő lámpánál csak akkor fogok elindulni ha már visszavált sárgára zöldről és majd megtanulja a sok jobbra tartást nem ismerő baromarcú, hogy mi a baj a magyar emberrel...