Aki nem fél attól, hogy nem tud este elaludni és van még kedve ilyenkor kávézni, annak ajánlja Z az alábbi történetet. A saját készítésű rajzokat pedig különösen kedveljük, persze az eddigi nonpluszultrát ezúttal sem sikerült utolérni.

Könnyed, kávé mellő post-ot szeretnék küldeni illusztrációval együtt. Nem történt tragédia, inkább groteszk kategória. Tisztában vagyok vele, hogy teljesen mindennapos dolog amiről írok éppen ezért a post-ot inkább csak kávé mellé szánom, amolyan filozofálgatós szándékkal.

A helyszín mindegy, szerintem még az sem számít, hogy a delikvens taxis. A kék autóban ülök én jobbra kanyarodási szándékkal, mellettem zöld színű autóban balra kanyarodni szándékozó kolléga.

Ellőttem pedig pink színben pompázva a taxis felhasználó. Ő most parkol. Igen, így. Megérkeztem elé, lassítottam, megálltam. Gondoltam parkol, utast vesz föl, tesz ki, ilyesmi.

Nem.

Parkol. Motor áll, a közepesen igénytelen felhasználó néz ki az autóból természetesen nem rám, hanem a másik irányba. 42 másodperces meghitt együttlét után, mivel realizálódott bennem a helyzet és feldolgoztam, hogy ő bizony nem fog beállni a kényelmes és hívogató parkolóhelyre, -> index balra, beengedtek, majd haladás tovább.

Nem dudáltam. Fölöslegesnek éreztem. Amikor elhaladtam előtte akkor megtapsoltam, mert ami jár, az jár.

A kérdés az, hogy vajon miért nem gurult 70 centit hátra ez a drága ember?

Talán mert mindegy, hogy feltartja-e a forgalmat vagy sem?
Talán mert ő taxis és megteheti?
Vagy azért, mert előző nap éjjel nem sikerült teljesíteni az ágyban?

A kommentenli vágyókat arra kérem, hogy próbálják megtippelni az esetleges okot.