Amikor Magpet épp nem GPS-t árul, hogy el ne tévedjünk, vagy épp nem maga is a természetben vadászik koordinátákra (kényelmesebb pillanataiban másokkal vadásztat rájuk), akkor néha ráül a billentyűzetére és nem tud róla leszállni. Személy szerint ezt csöppet sem bánom, igyátok ti is a szavait!

Csodálatos emberrel találkoztam, ő a belváros (egyik) Rambója. Megmenti a világot a sok ronda gonosz autóstól. Ő komolyan hisz abban, amit csinál.

Történt egy napon, hogy a szemközt álló autót épp bilincselni kezdték. A tulajt véletlenül ismerem, gondoltam kinézek, mi a helyzet. A tulaj épp felbukkant még a bilincs felhelyezése előtt, és kezdett kommunikálni Rambóval, aki valamilyen adminisztratív tévedés folytán közterületes egyenruhában szállt le közénk.

A dolog sínen van – gondoltam – akkor hát pár fotó az archívumnak. Nem csináltam belőle titkot. Egyszer csak Rambó fegyverhordozója határozott hangon elkiáltotta nekem a megszokott szöveget: „Én nem vagyok közterületes, külső cégnek dolgozom. Nem járulok hozzá, hogy lefényképezzen. Ha valahol megjelenik a kép, akkor fel lesz jelentve.”

A képeken az illető urat nem félelmemben fotosoppoltam ki, mert közterületen ez a feljelentés minimum vicces lenne. Egyszerűen tisztességből, mert a kötelező duma után vele sikerült megtalálni a hangot. Az ő dolga, hogy szerelgeti a bilincset Rambó utasítása alapján, közben pedig naponta egy tucat hozzám hasonló hülye kezdi el őt fényképezgetni.

Nekem is tele lenne a tököm, ennek ellenére ő tényleg normális volt. Elmesélte, hogy nem kedvence ez a meló, bosszantó a sok „mozgássérült” autó itt-ott elszórva az út közepén, stb. Ő volt tehát a páros emberi fele. Nézzük akkor magát Rambót!

Ez a szegény jóember láthatóan kisebb orgazmust él át minden egyes bilincs felhelyezése után. (A „felhelyezés” nem úgy értendő.) Nagyon komolyan hisz a szabályokban, és azokat vas-szigorral igyekszik betarttatni a renitens állampolgárokkal.

A bordó autó valóban egy megállni tilos tábla után állt, így a büntetés jogos, ezt a tulajdonos sem vitatta. Ami viszont érdekes volt, az Rambó hozzáállása és egyik-másik megnyilvánulása. A fotók készítése után például fennhangon – ügyelve, hogy én is halljam – közölte a tulajjal, hogy nekem köszönje a bírságot, mert ha én nem kezdek fényképezni, akkor csak figyelmeztetés lett volna, de így majd eljárás lesz, nagyon hivatalosan.

Ez alatt vajon mit kell érteni? Ha nincsenek fotók, akkor lett volna „más megoldás”? Próbáltam Rambóval is beszélgetni a józan észről, szerény hatásfokkal. Az ő autójuk konkrétan az út közepéig lógott ki, kicsit is nagyobb autók csak hosszas centizgetéssel tudtak átjutni az akadályon.

Rambó szerint ez normális. Pökhendi hangon közölte, hogy a KRESZ szerint ők 15 percig feltarthatják a forgalmat. Ha a BMW nem fér el, akkor majd vár, akárcsak a sorban mögötte állók. Mert ők itt most a hatóság, és épp folyamatban van a mindennapi betevő önigazoló orgazmus hajhászása, egy rövid ideologikus maszturbáció keretében.

Azért vele is kedvesen el lehetett beszélgetni, bár érezhetően nem szeretett engem igazán, de ez az érzés kölcsönös. Kérdésemre elmesélte, hogy a környék zsák-mellékutcáiban álló nagyfeketeautók is kapnak ám bírságot.

Érdekes, az ő szélvédőjükön eddig én csak azt a kis cédulát láttam (belülről), ami azt jelzi a hatóságnak, hogy hol találják az autó tulaját az „intézkedés” megkezdése céljából. Biztosan rosszkor néztem, majd figyelek jobban.

Rambó szerint a mozgássérült helyre parkoló autók odabilincselése is jó megoldás. Innentől nem próbáltam logikát keresni szavaiban, csak áhítattal figyeltem, ahogy értünk dolgozik.

Rambó szerint tehát így kerek a világ. Vannak a szabályok és a hűséges katonák, akik kicsiny agyukból minden értelmet száműzve követik és követtetik azokat. Hiába, mindenkinek más örömök jutnak az életben. Rambó gazdagabb lett egy diadallal, a költségvetés 7000Ft-tal, az autó tulaja és jómagam pedig egy érdekes tapasztalattal.

Mindez pedig történt abban a Molnár utcában, ahol az emberek nyugalmát féltve őrző önkormányzat hathatós segítségével egy szálloda épült egy lakóház udvarára.
 

Kedves Rambó, ha olvasod!

Nem akarlak én Téged bántani. Csak kérlek, gondolkodj el egy kicsit azon, amit teszel! Idióták találják ki a szabályok egy jelentős részét, ezt tudjuk. Valakinek ezekkel a rohadt bilincsekkel is szaladgálnia kell a városban, ez is rendben van.

De tényleg kötelező, hogy ez a dolog ilyen nagy százalékban szóljon a b*sztatásról? A kedvemért tégy egy próbát: csinálj végig mondjuk egy hetet úgy, hogy nem erőből a „hatóság” című szerepet játszod, hanem úgy vegyülsz az emberek közé, mint egy másik ember.

Például ha el is hiszed, hogy épp jót cselekszel a bilincseléssel, nézz körül! A 10 perces ténykedésed nem okoz nagyobb kárt és bosszúságot a környéken, mint amekkora haszna a bilincselésnek van?

Vagy egy családi ebédnél meséld el édesanyádnak, hogy kiket és milyen ügyesen bilincseltél végig a héten. Büszke Rád? (Remélem sikerült értelmezned, hogy ez itt nem „anyázás”, csak egyszerűen egy nagyon fontos személy említése.)
 

Kedves cölöp- és kerékbilincs-rajongók!

Csak Nektek: a fenti történet csak vicc. Természetesen dögöljön meg a rohadtmocskos bordóautós, akinek nem állampolgári joga a közterületi parkolás, sőt miazannyáér autózik? Rambónak teljesen igaza van, még sok ilyen talpraesett, remek ember kellene a közterület-felügyelethez.

Sőt, Rambó álljon csak meg sokat az út közepén a fehér igazságosztó furgonnal, hogy a sok tetvesszemét autós csak álljon a sorban! Majd megtanulják! Ha Rambó és barátai ügyesek, akkor még pár év, és a belvárosban nem lesznek se boltok, se lakók, csak szabályok egymás hegyén-hátán.