Még csak nem is vasárnap volt, amikor Maki majdnem utoljára kocsikázott, mert egy örökifjú sofőrben összeömlött és felrobbant a tesztoszteron és az adrenalin. Úgy gondolta, neki már úgyis mindegy, játszik egyet élesben.

Az alábbi eset április 15-én esett meg velem, miközben Pécs felé tartottam a 66-os úton Sásd irányából. Ez az útszakasz talán az egész országban kuriózumnak számít, hiszen a tervezők - számomra ismeretlen oknál fogva - az aszfaltcsíkot a Mecsek vonulatától északi irányban található dombvidék "leghepehupásabb" részén vezették el. Egymást követik a beláthatatlan bukkanók, a forgalom nagy, sok a baleset is.

Békésen tartottam Pécs felé, a megengedett sebességnél valamivel gyorsabban (~100 km/h) , de egyáltalán nem őrült tempóban, mikor Oroszló után utolértem egy Suzuki Ignist, aki egy VW Golf mögött haladt olyan 80-90 km/h sebességgel. Mivel az enyhébb bukkanók között a záróvonalat megszaggatták és nem jött szembe senki, előzni kezdtem.

Éreztem, hogy a kettő együtt sok lesz, közeledett a bukkanó is, így kiraktam az indexet jobbra, egy picit lassítottam, hogy a Golf mögé besoroljak és húztam jobbra, mikor iszonyatos dudálás hasított a fülembe. A következő pillanatban a Suzuki már jobbról ott

is volt mellettem el az árok szélén úgy, hogy a tükreink majdnem összeértek. Kénytelen voltam balra visszahúzni a kormányt, és fékezni egy nagyot, mivel kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam a bukkanó előtt, a rossz sávban. Dobogott a szívem, adrenalin szintem az egekben, borzasztóan dühös lettem. Az akciót egyszerűen nem tudtam mire vélni. Miért zárt rá a Golfra? Miért nem engedett be? Milyen jogon veszélyeztette az én tyúkszaros életemet? Mikor elkezdtem előzni, még bőven volt vagy 20 méter köztük.

A következő két bukkanó közt újra nekiálltam az előzésnek, alaposan felmérve a helyzetet, de most sem jutottam többre. A Suzukis figura elkezdte megint nyomni, amint mellette voltam. Én kiraktam az indexet, vártam 2 másodpercet, majd elkezdtem a besorolást. Az úr egy pár pillanatig jött mellettem és dudált, én pedig mivel már nagyon ideges voltam és megint bukkanó jött, úgy döntöttem besorolok. Sikerült, jobban féltette az autóját mint én. Az eset után szorosan rám tapadva jött utánam, amíg egy picit rá nem fékeztem.

Ekkor blokkolt egyet és leestek a cuccai az első ülésről. Némi kárörömöt éreztem, bár tudom, hogy fékezőset játszani is gonoszság, de indokoltnak éreztem. A tükörben volt időm alaposan megfigyelni az erősen ősz, joviális kinézetű, idősebb urat, akiből bizony nem néztem volna ki egy ilyen országúti játszmát. Kedvem lett volna megkérdezni, hogy erre mi szükség volt, de jobban siettem annál, minthogy ilyenre időt pazaroljak. JEP-912, Suzuki Pest. A fővárosban a nyugdíjasok is tele vannak tesztoszteronnal? 

Köszönöm, hogy kiírhattam magamból.