APS valószínűleg ha teheti, ezután messziről elkerüli azokat a helyzeteket, ahol esetleg később tanúskodásra lehet szükség. Főként a rendszer hibája, hogy az embereknek elmegy a kedve a jószándékú információ adástól, mert még a végén az járja meg, aki csak jót akart. Ti mit gondoltok? Bevállalnátok egy ilyen macerás procedúrát pusztán, hogy segítsetek?

A legutóbbi post (a levélíró erre gondolt - a szerk.) régi élményeket hívott elő belőlem. A kommentelőket is megosztja a nagy kérdés, tanúskodni vagy nem tanúskodni. Nekem pár éve volt benne részem, és bár nem autó, de közlekedés, és jól szemlélteti az ügymenetet. Szóval a történet idején már volt autóm, de sokszor buszoztam, nem akartam mindenhová kocsival járni, olcsóbb is volt így.

Éppen egy esti járaton ültem, rajtam kívül még vagy 4-5 nyugdíjas meg pár esti műszakból hazafelé tartó 40-es ült a buszon. Az egyik üres megállót elhagyva láttam, amint fut a busz felé egy ránézésre ittas állapotú (sinus hullám-mozgás) fickó.

A buszos nem állt meg neki (gondolom nem akart egy részeg után takarítani, meg a mi kis városkánkban pont ebben az időben adták ki a parancsot, hogy a megállót elhagyva nem állhat meg a sofőr utasokat felvenni), a csávó viszont nem volt rest, amikor a busz mellé ért, egy óriásit rúgott a busz oldalába. Ettől aztán el is vesztette az egyensúlyát, és nagyot zakózott a busz mellett.

Egy pillanatra azt hittem, hogy a busz alá esett. A sofőr is, ezért megállt, és lepattant a buszról, hogy megnézze, megsérült-e a fickó. Pechére a csávónak semmi baja nem volt, feltápászkodott, és egyből megütötte a sofőrt. Ekkor szálltam le én is a buszról és elválasztottam a fickót a sofőrtől, aki addig CB-n rendőrt hívott.

A csávó szerette volna leverni a sofőrt, de erre nem volt több lehetősége. Gyorsan megérkeztek a rend őrei, azokkal is összebalhézott a tag, elő is állították. Feljöttek a buszra, és megkérdezték, hogy ki mit látott. Mivel a többség az esti fáradt utasokra oly jellemző módon csak bambult az út során, kb. én voltam az egyetlen ember, aki látta az egész sztorit. Jelentkeztem, elmondtam a rendőrnek, hogy mit láttam, bediktáltam az adataim, és részemről le lett zárva a történet.

Aztán 1 hónap múlva kaptam egy felszólítást, amiben az állt, hogy feljelentés lett a dologból, úgyhogy tanúvallomást kell tennem. Fáradjak be a város másik felén lévő rendőrörsre május 30. 11:30-ra (ez itt fiktív időpont), ha pedig nem jelenek meg a konkrét megadott időpontban, akkor elő is állíthatnak és nagyon sanyarú sorsom lesz (ez gondolom amolyan sablon, mindenkinek ezt küldik ki).

Autóval mentem, az örs környéke fizetős övezet, így még nekem került pénzbe, hogy segítem a munkájukat. Tudom, mehettem volna gyalog vagy busszal is, csak akkor soha nem értem volna oda és vissza, hiszen így is a melóból kellett elkéretőzni. Az örsön egy nyomozó bevezetett az irodájába, ahol felolvasta, hogy mit írt le az intézkedő rendőr. Őszintén: baromságokat!

Vagy egy másik eset feljegyzései voltak azok? Ki tudja, a lényeg az, hogy kezdhettük az egészet a legelejéről, elmondtam, hogy mi nem stimmel az intézkedő kolléga leírásában, mire a nyomozó még engem tartott hülyének, hogy akkor miért ezeket mondtam a helyszínen. Lassan azért leesett neki, hogy talán a feljegyzés nem pontos...

Szóval újból elmondtam az egész sztorit az elejétől végéig, majd aláírtam a vallomásomat, és mehettem dolgomra. Illetve a nyomozó megkérdezte, hogy élek-e költségtérítési jogommal (gondolom az útiköltséget térítik indokolt esetben), de mielőtt válaszoltam volna, hozzátette, hogy mivel helyi vagyok, ezért ő úgy veszi, hogy lemondok róla. Csak így, simán.

Összegezve:

- Bruttó 2 órámba került a tanúskodás (várni kellett a tisztre, meg a nyomtatóra, ami éppen nem üzemelt stb).

- 1 órányi parkolás díj az ára a kötelességtudatomnak (nem tudtam, hogy ilyen hosszú lesz, csak 1 órára elegendő zsetont dobtam az automatába, még mázli, hogy nem jártak arra az ellenőrök). Nem haltam bele, még telik kenyérre, itt inkább a mögöttes elv zavaró, ugyanis az útiköltséget én állom.

- Ha nem értem volna rá aznap (pl. külföldön vagyok, temetésen vagyok, beteg vagyok stb), akkor valószínűleg leveleznem kellett volna a rendőrséggel (ami megint idő és pénz).

- Az intézkedő rendőr hülyeségeket írt le a helyszínen (vagy csak a nyomozó trükkje volt, hogy minél pontosabban meséljem el a történteket)

- Elment a kedvem a tanúskodástól. Tudom, én is kerülhetek olyan helyzetbe, ahol mások tanúvallomása segíthet igazságot szolgáltatni, de nekem valahogy nincs kedvem hétköznap délelőtt a város másik végébe járni tanúskodni, és ahhoz sincs kedvem, hogy a helyi rabló parkolási társaság bevételét gyarapítsam, miközben elméletileg állampolgári kötelességemnek teszek eleget.

- Tanúskodni fontos. A tapasztalat azt mutatja, hogy pont az imént vázolt kellemetlenségek miatt nem akar senki sem tanú lenni, így viszont az ügyeskedők, az önbíráskodók, az autós őrültek mindig megússzák. Ha a hatóságok változtatnának az ügymeneten, és esetleg "kényelmesebbé", egyszerűbbé tennék a tanúskodás lehetőségét, akkor szerintem sokkal többen élnének a lehetőséggel.

- Telefontanú! Aki nem akar balhét, nem akar kellemetlenséget, annak elméletileg lehetősége van névtelen bejelentést tenni a rendőrség ingyenes vonalán: 06-80/555-111. Én még nem próbáltam (szerencsére nem volt rá szükségem), de gondolom működik rendesen. A legutóbbi postban leírtaknál bárki tárcsázhatta volna, amíg megjön a villamos, simán bediktálható a tényállás és a kérdéses rendszám, a földről felkelő fickó bejelentésével együtt pedig még aznap elővehetik az antiszociális állatot. Éljünk vele!

- Milyen világ az, ahol a vascső, gázspray, Simson-lánc stb. alapvető felszerelés a vezetőülés környékén? Vezessünk normálisan, legyünk előzékenyek és higgadtak! Talán nem csak a rossz példa ragadós...