Tegnap este volt szerencsém nem is egyféle, ránézésre kólával vagy kávéval összetéveszthető cseh sört megkóstolni, úgyhogy most nem is következhet más, mint a Prágában élő TH posztja. Ő nem akarta jobb színben feltüntetni a helyzetet, mint amilyen valójában, volna ott is min javítani.

A már hetek óta elkezdett, de be nem fejezett posztkezdeményemet GPisti posztjának hatására gyorsan befejeztem, íme itt van. Így már természetesen nagyjából aktualitását is vesztette a dolog, de ha már megírtam, gondoltam, befejeztem és átküldöm, aztán majd eldöntöd, mit csinálsz vele, lehet, hogy most tök felesleges lenne kirakni...:)

Nos, mivel már több, mint egy éve élek Prágában, a hasonló témájú posztokon felbuzdulva elkezdtem írni a cseh közlekedésről egy blogposztot, csak mindig félbehagytam. Most viszont, hogy GPisti posztja megjelent, úgy érzem, hogy ideje befejezni, megpróbálom kiegészíteni az ő tapasztalatait.

Haladjunk tehát a szlovák határ felől, kezdjük az autópályán. :) Az autópálya fizetős, hagyományos matricás rendszerű, jóval olcsóbb, mint a magyar, cserébe igen gyatra állapotú az autópálya. Érzésre kb. a régi M7-es, de néhol annál is sokkal rosszabb... A belső sáv még csak-csak rendben van, úgyhogy amikor kicsi a forgalom, akkor sokan a belsőben mennek inkább, amíg utol nem érik őket.

Ez elég érthető, néha én is követem a példát. Az elmúlt egy évben elég sokszor tettem meg a Prága-Budapest utat, a cseh autópályán talán háromszor vagy négyszer villogtak le a belső sávból miközben előztem (tehát nem volt hova lehúzódnom), ezek közül egy alkalommal volt cseh rendszáma az illetőnek, a többi magyar volt. Hiába, itt úgy látszik többen tudják, hogy a Favoritba ritkán szereltek rakétahajtóművet, ezért egy kamion előzése időigényesebb feladat, mint egy néhány száz lóerős autóval.

Olyan, hogy rámhúzzák a kormányt, beálljanak mögém 2 miliméterre, és onnan villogjanak vagy dudáljanak, ilyen szintén csak egyszer fordult elő itt velem, de az is egy másik autópályán, ráadásul a városon belül, 80-as (állandó) sebességkorlátozásnál volt (gonosz módon csak 95-el mentem, mert rendszeresen mérnek a rendőrök az adott szakaszon, így is végigelőztem a külső sávot). A kocsi meglepő módon Audi volt (ezek a fránya előítéletek!), huszonéves idiótagyerekkel a kormánynál. Hozzáteszem, hogy a fentebb leírtak igazak a szlovák autópályára is.

A sebességhatárt itt sem veszik szentírásnak, de 180-200-al száguldozóból nem sok akad.

Az autópálya Prágába be- és kivezető szakasza háromsávos, ezt egy fokkal kezelik jobban, mint nálunk: a többség itt is a középső sávban megy, de egy egészen picivel talán többen vannak azok , akik észreveszik magukat legalább akkor, amikor mögéjük ér egy másik autó...

Tömören és röviden a sofőrök lényegesen kevésbé agresszívek, mint nálunk.

Beérve Prágába is ugyanez a nyugi tapasztalható, a sávváltás egyszerű; kiteszi az ember az indexet, és ha van egy kis hely a másik sávban, akkor tízből kilenc esetben segítik enyhe gázelvétellel a sávváltást. Az utak minősége a városban talán egy kicsit jobb, mint Pesten. Pontosabban az útfelület itt sem sima mindig (magyarul szép kis huplik vannak az úton), a csatornafedelekkel itt is sok a probléma (irigylem GPistit; azon a macskaköves utcán, amin én (és a busz) járok haza, van pár durván kiálló fedél, ahol megsüllyedt az út körülötte), de durva (értsd: nagy és mély) kátyút nem láttam egyet sem.

A sebességkorlátozást városban is viszonylag rugalmasan kezelik, de ez függ attól is, hogy milyen úton mennek. A 2x2 sávos, középen villamospályás úton nem ritka a 70-80-as tempó sem, de sokan mennek kerek 50-el is. A város belsőbb részein jellemzően jobban betartják az 50-60-as tempót.

A zebrán a belvárosban elég nyugodtan át lehet kelni, ha a járdán ácsorogsz, akkor is van, aki megáll, de ha lelépsz, akkor nagyon-nagyon kevés olyan gyökér van, aki elhúz előtted. A külsőbb részeken jobban kell figyelnie a gyalogosnak, ott hajlamosak az autósok átrobogni a zebrán, hiába várnak többen is az átkelésre esetleg.

Viszont sok zebránál van plusz világítás és fényvisszaverő tábla, úgyhogy könnyebb őket észrevenni, mint Budapesten, ahol sokszor egy eldugott tábla, plusz a lekopott festés alapján kéne időben észlelni a gyalogátkelőhelyet. Ja, és eddig akárhányszor volt olyan, hogy kétsávos úton mentem, és megálltam a zebránál a gyalogosoknak, akkor eddig még mindig megállt a mellém érkező is.

Közlekedési jelzőlámpák: a nyugis közlekedés hátulütője, hogy bizony a zöldnél az elindulás is nyugis, vagyis szép komótosan indulnak el a népek, ez lehetne dinamikusabb. A sárgánál viszont megállnak, ha tudnak, mert a keresztforgalom abban a pillanatban zöldet kap, ahogy a piros kigyullad.

A dudálás is viszonylag ritkább, kivéve persze, ha egy taxissal húzol ujjat, mert ők a világon mindenhol egyformák nagyjából. :)

A parkolás az egy nehéz ügy. A belvárosban általában csak engedéllyel (aminek elég komoly éves díja van) lehet parkolni, fizetős helyek vannak, de ezek este hat után ingyenesek, és meg is telnek pillanatokon belül. Parkolóházból és mélygarázsból van néhány a városban, de nincsenek túlreklámozva, úgyhogy véletlenszerűen megtalálni nem olyan könnyű, mint mondjuk egy német városban, és elég drága is (kb. 500 ft/óra).

Az is érdekes még, hogy sok a SUV és egyéb drága (főleg német) autó, de a többség képes ezekkel is normálisan közlekedni vele, és nem képzeli magát felsőbbrendűnek a többieknél.

Összefoglalva tehát nagyon nagy a különbség a cseh és a magyar közlekedés között – az előbbi javára.