Ruskyy történetében nem lett véres végkifejlet a gyors, ösztönszerű reakciónak köszönhetően, de sajnos nem mindenki úgy reagál ilyen helyzetben, mint a lenti levél írója. Ti kerültetek már hasonló helyzetbe akár vezetéstechnikai pályán, akár élesben? Az hogy végződött?

Ez a poszt egy november 30-án történt incidens apropóján fogalmazódott meg bennem. Történt ugyanis, hogy azon a kellemes 10-12 fokos, kissé szeles hétfő délutánon elindultam az oskolába (felsőbutítási intézmény) + edzésre. Szokásomhoz híven a hosszabb, ámde kevésbe forgalmas útvonalat néztem ki magamnak. A sugárutak feltúrása nem tett jót a délutáni „csúcs”forgalomnak errefele – kell egy kis töltelék duma, mert amúgy sincsenek írói vénáim, és az írott szavakkal se bánok túl jól, mint az látszódhat is, de 3 soros posztot csak nem illik kiposztolni.

Kicsit késésben voltam, de 40-50km/h sebességnél nem mentem gyorsabban, annyira azért nem sietek szakmai angolra, meg késést nem kompenzálok gyorshajtással, nagyon szélsőséges eset kell ahhoz, hogy megérje a kockázatot az ön- és közveszélyes közlekedés! 2-3 percre voltam a célomtól, amikoris egy hipermarket parkolójából kidugta a Kalosos kiscsaj (igen, az volt, ugyanúgy, ahogy én meg kiscsávó vagyok :) ) az orrát.

Szépen elnézett felém balra, nekem úgytűnt össze is néztünk, nem gondoltam hogy lesz itt bármiféle probléma. DE! Ahogy közelebb értem ELINDULT, és kijött egy az egyben elém. Mondanom se kell, meglepődtem, hisz én úgy láttam, hogy eljutott a csaj agyáig: jönnek balról, nem hajtok ki! mivel tisztán láttam, hogy látott engem, amikor elnézett balra (még szép, vakon tán’ nem kapott volna jogsit – bár ha lát is, megkérdőjelezném a dolgot).

Vészfék, balról kikerülés (ABS kösz, anélkül nem ment volna). Ezt csináltam. Annyira gyorsan történt, hogy átgondolni se volt esélyem azt, hogy most melyik lábammal-kezemmel mit és hogyan is kellene csinálni, hogy elkerüljem a karambolt. Dudálni se dudáltam, egyszerűen a pedálokat meg a kormányt kezeltem, reflexből. A dudálás, mint opció át sem futott az agyamon, nem volt rá idő.

Vezetéstechnikai tréningen nem voltam még, igaz tervezem, mégis sikerült helyesen megoldani élesben, a hirtelen, és veszélyes szituációt. Nem tartom magam se Hamiltonnak, se Hakkinennek mégis ebből az jött számomra le, hogy sok autóstársammal ellentétben képes lehetek jól megoldani egy-egy veszélyes szituációt (ezen felbuzdulva se fogok száguldozni). Például tavaly egy szinte teljesen ugyanilyen helyzetben haverom csak ráfekdüdt a fékre + a dudára, és kifeszítve várta a karambolt. Pedig simán kikerülhette volna, de leblokkolt szellemileg és fizikailag is, és törés lett a vége.

Nyílván tanulható az effajta szituációk helyes kivédése/kezelése, azért is vannak a vezetéstechnikai trégningek, ugye. De ezt, mint minden mást, embere és adottsága válogatja... Vajon a rutivizsga részeként kellene-e oktatni néhány olyan alapvető dolgot, mint a vészfékezés, kikerülés, stb? Szerintem nem lenne hátrány.