Megint csak estére keveredtem számítógép elé, cserébe viszont egy igazi csemegét kaptok a közel-keletről, Péternek köszönhetően. Így már talán nem ráncoljátok a homlokotokat sem értetlenül, mint az előbb, amikor csak a címnél tartottatok.

Az egyik postban valaki távol-keleti országról akart írni, így gondoltam érdekes lehet egy beszámoló a közel-keleti közlekedésről. Kettős állampolgárként elég gyakran járok ki Beirutba, ahol az európai embereknek nem javasolják a vezetést. Én ezt másként gondolom. Az ottani "KRESZ" 2008. októberében módosult, mégpedig azzal, hogy a biztonsági övet kötelező használni, illetve a piros lámpánál már lehetőleg meg kell állni.

Mivel minden sarkon rendőr van, ezeket komolyan is kell venni. Elsősorban az öv használatát. Elsőre csak figyelmeztetnek, de ha hazafelé is éppen arra állunk a dugóban öv nélkül, akkor már 100 USD büntetés. Az utak minősége, ahol ki van építve, meglepően jobb, mint a magyar viszonyok.

Van 2 amerikai típusú autópálya, amin a város egyik végéből a másikra el lehet jutni. A sávtartást viszonylag szubjektíven veszik, simán mennek a felezővonalon, illetve ahány autó kényelmesen elfér. De amint jön valaki mögöttük azonnal lehúzódnak, és nem mutogatnak, hogy miért villantottunk rájuk.

A dudálás teljesen megszokott, ennek sincs olyan következménye, mint magyarországon (Átnézés, mutogatás, kiszállás a kocsiból, anyázás), pedig elég heves a libanoni vérmérséklet. Olyan, hogy főútvolnal, vagy elsőbbség adás, nem létezik a gyakorlatban, pont ezért mindenki óvatos és előzékeny is.

Nincs meg bennük az a felsőbbrendűségi érzés, hogy nekem van elsőbbségem, akkor is bemegyek a kereszteződésbe, nem baj, ha feltartjuk a keresztforgalmat, vagy a kis utcából kisorolást. A belvárosi dugók minden naposak, azonban ha vidékre megyünk, elég dinamikusan lehet haladni.

Sebesség korlát nincs, de ennek ellenére nem száguldoznak, nincsenek a szerpentinen driftelő suhancok. Van egy felelősség érzet bennük és nem csak saját maguk felé, hanem a másik ember élte és családja felé is.

A parkolás ingyenes általában mindenhol, de az éttermek és bevásárló központok előtt amerikai típusú valey parking működik, tehát egy fiatal srác leparkolja a kocsit és amikor végzünk, előáll vele. Ilyenkor van csak parkolási díj, plusz a srcának pár dollár borravaló.

Az autó park elég vegyes. Általában amerikából importálják a kocsikat. Kedveltek a terepjárók, SUV-ok, Mercedes, BMW, Cadillac. Ami meglepő, hogy Audi szinte egyáltalán nincs. A tömegközlekedés nem létezik, az a taxi. Ezek általában nagyon-nagyon régi mercedesek. W123-as, állólámpás, és még az azt megelőző körlámpás is.

Dízel autó nem lehet az országban, tehát ezek mind benzinesek. A közhiedelemmel ellentétben Libanonban nincs olaj. És mivel kényelmes emberek a libanoniak, csak automata váltós autót vesznek. A taxi városon belül fixen 2 USD, de felvesz más utasokat is, aki éppen egy irányba megy velünk. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha pl. Angyalföldön beülünk, hogy szeretnénk átmenni Újpalotára, akkor az 2 USD.

Nyilván, ha a város másik végére akarunk menni, akkor azt mondja a taxis, hogy dupla, vagy tripla díjért visz el. Az még mindig csak 6 USD. Beiruton kívülre járnak buszok, amikre a jegy átszámítva kb. 36,- Ft, fixen. Mivel Libanon nem iszlám ország, (az ország fele keresztény) minden nő vezet. Sajnos. :-)

A jogosítvány megszerzése nem egy bonyolult dolog, ki kell tölteni a "KRESZ" tesztet és utána egy rutinpályán kell menni pár kört egy automata váltós kocsival. :-)

Úgynevezett közúti ellenőrzés nem létezik. Ha egy autó gyanús, vagy feltűnően szabálytalan, már a többiekhez képest is, akkor azt kiveszik. Szondáztatás ismeretlen, pedig Beirutban hétfőtől-hétfőig buli van és isznak is. Sosem láttam egyetlen balesetet sem, leszámítva kis koccanásokat a dugóban, ami abból adódott, hogy az egyik sofőr éppen kávézott vagy evett és az automata miatt neki koccant a másiknak.

A vidékre vezető utak elég kacskaringósak, még az autópálya is. Max. 80 km/h-val lehet biztonságosan menni egyes szakaszokon. Ezt mindenki tudja és figyelembe is veszi. Elvégre a saját testi épségéről van szó. A hegyekbe veztető országútakon néhol két sávosra szélesítik, főleg emelkedő előtt, hogy a teherautók ne tartsák fel a forgalmat és meg lehessen őket előzni.

Mivel elég nagy a hőmérséklet különbség a főváros és a vidék között (pl. Beirut 10 C Baalbek -8 C) ezért a meredekebb útszakaszokat enyhén felmarják, amitől a rücskös aszfalton fel lehet menni könnyedén.

Első ránézésre tényleg kaotikusnak tűnhet, de ha az ember a forgalomban vezet, meglepi az előzékenység, a tolerancia, és az előre látás. Ez sajnos hiányzik a magyar sofőrökből.