Cork77 tudta jól, hogy a külföldi, azok közül is a messzi, a miénktől nagyon különböző országok autóinak, közlekedésének leírását szeretem legjobban a blogra érkező leírások közül, különösen akkor, ha van hozzájuk egy pár fénykép is. Az alábbi poszt mindezeknek tökéletesen megfelel, különösen érdekes a kubai autópark. Meg az, hogy azok az autók a mai napig egyáltalán működnek.

2009 decemberében volt szerencsénk két hetet eltölteni a Karib-tenger gyöngyszemén, a most még szocalista vezetés súlya alatt vegetáló Kubában. Megosztanám az olvasókkal tapasztalataimat, ezzel is próbálva kedvet csinálni embertársaimnak eme gyönyörű helyszín meglátogatásához.

Kubában turistaként a külföldieknek fenntartott közlekedési módokon lehet helyet változtatni: kerékpárral (helyben), robogóval (kicsit messzebbre is), bérelt autóval, taxival, illetve vadonatúj kínai gyártmányú turistabuszokkal. Egyikkel sem jelent kihívást Kubában közlekedni.

A kubai lakosoknak fenntartott buszokra turista nem szállhat fel, mert a sofőrök nem rendelkeznek a turisták számára bevezetett konvertibilis kubai pesoval (CUC/ 1CUC - kb. 220HUF) így nem tudnak visszaadni. A látottak alapján nem is érdemes ezzel próbálkozni, mert a pesti 6-os villamoson utazók még BKV-sztrájk idején is szellősen vannak a Havannában utazni vágyó kubaiak számához képest. Mi is inkább autót béreltünk, ami náluk Hyundai-t vagy KIA-t jelent.

Észak felé indulva Varadero és Havanna (kb.150km távolság) között autópálya (2. kép) van 60 km-en, melyért fizetni kell 2 CUC-ot. Kitáblázva európai módon van minden. Az út minősége itt jó, olyannyira hogy előszeretettel használják görkorcsolyázó gyermekek tanítására. Sebességkorlátozás 100km/h, amit mindenki szigorúan be is tart.

Ezen az oda-vissza 300km-en összesen kettő darab AUDI A6-os nem bírt a lovakkal (adjunk a sztereotípiáknak is). De nem nagyon bírnak az egy lóerős szerkezetekkel sem, gyakori vendég az autópályán a lovaskocsi, a lóháton közlekedő ember.

A forgalom ezen az úton sem túl nagy, mint jellemzően az autópályákon. A fővárosban ezzel szemben már jóval nagyobb az autós tömeg, de még mindig nem pesti a forgalom. Nem nagyon dudálnak egymásra az autósok, mindenki megy a forgalom ritmusában, jellemzően az amerikaiak által otthagyott, illetve a szocialista testvéri országoktól importált autóikkal.

Ami számunkra nagyon meglepő volt, hogy a közlekedő autók az ÜRES zebránál is megállnak, körülnéznek és csak utána hajtanak tova. Először azt hittük, ez a minden sarkon megtalálható rendőr vagy katona miatt van, de nem. A kisvárosokban is megállnak, pedig ott nem áll mindenhol rendőr.

Az ország déli részére 2x3 sávos autópálya vezet, melynek minősége borzalmas, de a használata ingyenes. Kátyúk nincsenek, hiszen szétfagyni nem tud az út, de olyan huplik vannak rajta, hogy nálunk fekvőrendőrnek hívnák. Meg vonatsínek keresztbe - rendesen előjelezve.15-20 km-enként van "Punto de controle", ahol az elhaladó autósokat ellenőrzik, illetve a várakozó stopposoknak szerveznek fuvart a rendőrök.

A stopposok papírpénzt a kezükben lobogtatva stoppolnak. A rendőr minket is kiszedett a forgalomból, de meglátva turista mivoltunkat, további jó utat kívánt és mehettünk dolgunkra. Lovaskocsik és lovak itt nagyobb számban fordulnak elő, merthogy végig banán ültetvények között vezet az út. Kitáblázva itt már az autópályára vezető út sincs, csak így:

Az autópályán csak a nagyobb városokhoz lehajtó utakat jelölik, a többit találd meg ha tudod. A helyiek nagyon segítőkészek, gagyognak angolul, szívesen útbaigazítanak.

Cienfuegos és Trinidad között az országút a régi Thököly útra emlékeztet. Borzalmasan rossz. De gyönyörű, mert végig a tengerparton vezet, kisebb-nagyobb lagúnák között. A látvány miatt érdemes rajta végigkocsikázni, Trinidad miatt nem.

Balesetet vagy koccanást az ott töltött 2hét alatt nem láttunk. Az autósok indexet nem nagyon használnak - vagy a kezüket teszik ki index gyanánt.

Csak ajánlani tudom mindenkinek Kuba meglátogatását - míg FIDEL él! Vajon él még?