A legtöbb idióta sofőrös történetet Budapestről, esetleg nagyobb városokból kapjuk, most Vidéki lány jóvoltából kiegészül a sor a falusi autós közlekedés veszélyeivel. Már-már - sajnos - tipikusnak mondható zebránál extrém mértékben gyorshajtós történet következik, amiben csak az anyuka reakcióidején múlott, hogy nem tragédiával végződött a néhány másodperces eseménysor.
Az imént olvastam a zebrán szándékosan gázolni akaró autósról, s a közelmúltban hasonló dolog történt velem is, amit megosztanék Veled. Csak remélem, hogy az elkövető nem szándékosan tette ebben az esetben. Néhány hónapos kislányomat sétálni vittem babakocsival, s épp a zebrán akartam átmenni. Amióta a lányom megszületett, mindig a zebrán megyek át és háromszor körülnézek, nehogy baj legyen.
Kinéztem balra, onnét egy terepjáró jött, meg is álltam, hisz tapasztalatom szerint az ilyen autós sem embert, sem istent nem néz, ha vezet. Ekkor jött a meglepetés, mert a bent ülő napszemüveges, kopaszra borotvált fickó fékezett és megállt, hogy át tudjam tolni a kocsit. Ekkor még kinéztem a másik irányba is, nem volt a közelben semmi, így elindultam az úttesten.
Hirtelen szinte a semmiből termett a másik sávban egy autós, (nem is értem, legalább 120-al döngethetett a falunk utcáján, olyan gyorsan ért oda) és lassítás nélkül közeledett. Ha nem ugrom hátra és rántom vissza a babakocsit, valószínűleg mindkettőnket kivasalt volna...
Szerencsére az ijedelmen kívül nem történt baj, de nem értem, hogy az autósok sokszor miért számítanak a gyalogos remek reflexeire: én is vezetek, nem hiszem, hogy olyan nehéz megtalálni a fékpedált, pláne, ha épp egy zebrához közeledünk.
Az utolsó 100 komment: