Tudom, hogy a címről szinte mindenkinek ugyanaz a visszatérő mondat jutott az eszébe, de nem, nem arról lesz szó, hogy valakinek állítólag szült a felesége és ezért hajtott kétszázzal. Na jó, nem biztos, de ha neked nem ez ugrott be, akkor nem olvasol elég autózz! blogot. Amiről viszont Péter valójában írt, az azért elég szomorú dolog, szinte én szégyellem magam azért a végtelen apátiáért, amit levélírónk felesége tapasztalt Dabason. Ha már ők nem.
Eddig csak ritkán kommenteltem a posztjaitokat, ma viszont leírok nektek egy kis történetet. Ha megüti a mércét, kirakjátok, ha nem, akkor meg legalább jól elmondtam valakinek.
Feleségem, aki félidős terhes, ma reggel vérvételre volt hivatalos, ami után gyorsba betért a dabasi t*sc*ba vásárolni. Egy tizenkét éves Suzuki Swiftet használ a város(?) környéki teendői során, ami eddig igazán meghálálta a bizalmat. Ma reggel viszont a zasszony elfelejtette levenni a tompítottat miután leállította a kocsit és bement a boltba.
Az akksi nem bírta a fél órás megterhelést és csontra lemerült. Amikor kijött a boltból és hiába próbált indítani, feleségem hamar rájött, hogy mi a hibakód, és szeretett volna segítséget kérni a parkolóba jövő-menő autóstársaktól és elmondása szerint senki sem akart segíteni neki. Ezért írom ezt a pár sort.
A kocsiba a biztonság kedvéért ott a vontatókötél, az emelő, a pótkerék, az ellankadásjelző 3szeg, a sárgamellény és egy pár bikakábel is - biztos, ami biztos. Feleségem egy középkorú házaspárnak szólt először, hogy volnának-e kedvesek segíteni bebikázni a kocsit. "Sajnos nincs bikakábelem..." - vágta rá a férfi, mire asszonyom boldogan közölte, hogy neki van. A férfi arca erre kicsit megrándult, aztán közölte, hogy "nem ért hozzá, sose csinálta". A felesége szólt rá, hogy talán be lehetne tolni...
Mire az ember olyan undorral és kelletlenséggel löködte meg a kocsit mintegy 3,5 méteren át, amit leírni nem lehet az asszony szerint. A kocsi persze nem indult be. Az ember, mint aki jól végezte dolgát, indult volna, de a felesége kérésére csak letolták a kocsit az út közepéről a parkoló szélére, majd távoztak. Ezek után feleségem még két párt szólított meg, de elmondása szerint úgy néztek át rajta, mintha koldus lett volna.
Ezt megunva, végül telefonált az egyik ismerősünknek, aki a szomszéd faluban lakik és pont otthon volt. Ő egyből kocsiba ugrott, tíz percen belül ott volt és bebikázta a kocsit. Ez nappal, egy városi(?) áruház parkolójában történt, ahol jönnek-mennek az autósok. Egy szemmel láthatóan terhes, fiatal nő kért - szerintem nevetséges mértékű - segítséget más autósoktól és ennyi segítséget kapott.
Nem akarom elhinni, hogy ez lenne a mérce és ez az általános morál az autósok között. Nem akarom elhinni, hogy a dabasi t*sc*ba csak érzéketlen barmok, műszaki analfabéták és testileg rokkantak járnak autóval vásárolni, akik képtelenek segíteni beindítani egy nyomorult suzukit. Nem akarom elhinni, hogy ilyen emberek között, ilyen országban élek. Normális ez szerintetek?
Az utolsó 100 komment: