Mai posztunk beküldője azt kérte, ne is írjam ki a nevét. Két olyan balesetét meséli el, amikben nem ő volt a hibás, mégis végül ő szívta meg és talán ezek az események is közrejátszottak abban, hogy azóta egy másik országban él, mert elege lett az imádott anyaföldből. Mindemellett azért találtam egy érdekes részletet a sztoriban, miszerint miután totálkárosra tört a motorja, fizetheti a hitelt még négy évig. De akkor nem jelentette a bank felé a történeteket, ami szabálytalan, mert ilyen esetben a fedezet megszűnése miatt a hitelintézet felmondja a szerződést tudtommal. Ha nem így van, okosítsatok ki!

Gondoltam, leírom én is két történetem, hátha érdekesnek találjátok. Kicsit hosszú lesz, de jót fogtok szórakozni. A két eset között kb. egy év telt el, semmilyen öszefuggésben nicsenek egymással, de jól példázzák a Magyar állapotokat. Bár a két story hihetetlenül hangzik, mégis mind a kettőt tudom bizonyítani rendőrségi és ügyvédi papírokkal.

Az első történet az autómmal kapcsolatos. Az 6-os úton az M0-ás építkezésénél haladtam kb 60km/h-val. Az építkezésről egy teherautó akart kikanyarodni nagyon lassan. Nekem volt elsőbbségem, meg voltam győződve róla, hogy megáll. Ő nagyon lassan jött. Aztan kb három méterrel előttem megindult. Én ráléptem a fékre es el is rántottam a kormányt. A teherautó az a tipikus négy tengelyes magasított szörny volt, nem akartam alákerülni.

Az utca túloldalán kidöntöttem egy kis alumínium oszlopot. Kiugrottam az utóból, hogy közelebbről is megismerkedjek a sofőrrel. Ő nem szállt ki, mondtam, akkor hívom a rendőröket (később jelentősege lesz).

A sógorom és a rendőrök egyidőben érkeztek meg. Mivel az epítkezés miatt elképesztő mennyiségű por volt az uton, a nyomom tisztán kivehető volt. A sofőr első körben nem akart elismerni semmit, ő azt mondta, hogy egyhelyben állt, nem érti, miért rántottam el a kormányt. A rendőrök mondták neki, hogy mondhat, amit akar, de nem árt, ha tudja, hogy nagyon úgy néz ki, nekem van igazam. Ha a helyszínen azt mondja, hogy ő szúrta el, a főnökének a biztosítója fizet és ennyi. Neki nem lesz semmi baja, ellenben ha nem ismeri el, akkor eljárás indul és hát a nyomokból úgy tűnik, nehéz időszak elé néz. Emberünk meggondolta magát és aláírta a balaseti bejelentőt. A két rendőr volt a tanú!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ezután számomra teljesen érthetetlen okbol a biztosító (Allianz) kiküldott egy hónap múlva egy amolyan kérdőívet, hogy ugyan meséljük el a történetet mégegyszer. Ekkor emberünk kitalálta, hogy ő a helyszínen KÉNYSZER hatása alatt volt, ezért nem ismeri el a felelősségét! Hangsúlyozom, két hivatalos tanú ellenében!!!!

A biztosító ezután nem fizetett, pedig egy ügyvédet is felfogadtam. Az egyetlen megoldás a polgári per lehetett volna, de gondolhatjátok, mennyi kedvem meg pénzem volt hozzá.

A masik story szomorúbb számomra. Vettem egy vadonatúj Hayabusát, szalonból, ahogy kell. Második vadonatúj motor, vigyáztam rá. Autópályán persze mentem vele, de városban fostam rendesen a hülye autósoktól. Normál munkám mellett elvállaltam kiegészítő szakács állást is egy akkor nagyon menő étteremben az Andrássy úton.

A körúton haladtam, december 12. volt. Abban az évben különösen "meleg", gyakorlatilag az utolsó motorozható nap. Mivel az étteremnél nem lehetett parkolni és olyan későn végeztem, hogy tömegközlekedés már nem volt, mentem motorral.

A Rákóczi térnél pirosat kaptam. Indulás után a parkoló autók közül egy idős nő egyszerűen elém kanyarodott. Én ráhúztam a féken és elcsúsztam. A motor hátulról megütötte az autót és totálkáros lett. Az első kerék beszorult egy másik parkoló autó alá és szimplán leszakadt (a motor kb 330 kg, így érthető). A hölgy először nem is akart megállni, de a járókelők szóltak neki. Mint később kiderült, a néninek (kb 70 éves) nem volt jogosítványa egy pár éve (egészségügyi alkalmatlanság).

A rendőrség azonnal kihozta hibásnak, de fellebbezett. A tárgyalást megnyerte (naná), bár a bíro egy hihetetlen érdekes mondattal zárta a tárgyalást. Most nem bünteti meg, de legközelebb nem ússza meg. Nekem meg a motorom totálkár és fizehetem a részleteket a semmire még négy évig.

Az már csak hab a tortán és gyakorlatilag teljesen beleillik ebbe az idillbe, hogy az ügyvéd a tárgyaláson még bepróbálkozott anyámnál, hogy ugyan egy 30 ezer forinttal még támogatni kéne az ő munkáját mondván, hogy nem írta fel (egy ugyved!!!!!!!!!!), hogy eddig mennyit is fizettem. Én nem voltam jelen, mert ekkor már elhagytam az országot, ahová nem is nagyon akarok visszamenni. Sajnálom, pedig lehetne M.o. sokkal jobb is! Kíváncsi vagyok a véleményetekre.