Mindez mégpedig György által, Sydney-ben elszenvedve. Azt írta meg nektek, hogy ott se sokkal jobb a helyzet e téren, mint nálunk. Laza péntek esti motorosgázolós sztori, fogyasszátok egészséggel!

Ez a történet a baleseten túl arról is szól, hogy nem csak Magyarországon vannak ostoba balesetek és kötekedő biztosítók. A történet Ausztráliában történt, Sydney egyik part menti városrészében. Késő délután menyasszonyom hívott telefonon és kérdezte, hogy haza tudnám e hozni a bevásárló központból.

Mondtam neki, hogy 10 perc múlva ott vagyok motorral, várjon elöl. Motoros felszerelésem a bukón kívül mindig egy protektoros dzseki volt, alatta egy külön gerincvédő, kesztyű és egy szintén protektoros motoros csizma. Az utolsó emlékem, hogy kikanyarodok az utcából.

Itt történt a baleset, katt a térképért

A rendőrségi helyszínelők jelentése és balesetet okozó sofőr elmondása szerint az történt, hogy a bevásárló központ mögötti úton haladtam és egy kereszteződéshez érkeztem mikor is zöldre váltott a lámpa az én irányomba. Én mentem volna tovább egyenesen, de egy szemből jobbra kanyarodó autós (fordított menetirány!) elém kanyarodott én meg 40-50-el nekicsapódtam.

Szerencsétlenségemre a motor alá kerültem, ami az autó bal első kerekének és elejének ütközött. Menyasszonyom 15 perc elteltével hallott is egy mentőt elmenni a környező utcákban és mikor a telefont sem vettem fel aggódni kezdett. Egyik barátommal sorban hívták a környező kórházakat mire megtaláltak.

Egy nap kóma, pár nap intenzív és három hét kórházi kezelés után a rendőrségen elmondtam azt a keveset amire emlékeztem és a tiszt mondta, hogy a másik felet videó interjúra hívták be és elismerte vétkességét. Mikor felhívtam a hölgyet, ő csak annyit mondott, hogy "sorry" és nem látott.

Itt Ausztráliában két külön biztosítás van az anyagi kárra és a személyi kárra.

1. Az anyagi kár, azaz a motorom (és felszerelésem), annak elszállítása és tárolása a baleset után:
A motort a rendőrök egy közeli autótelepre vitették, ahol fizetnem kellett tárolási díjat. Ezt persze továbbítottam a hölgy biztosítójának a motorom értékével együtt, mivel az totálkár lett. A biztosító kifizette a motor árát és a felszerelésemét, de arra a pár száz dolláros tárolási számlára azt mondta, hogy azt nem tartalmazza a kliensük szerződése így nem fizetnek.

Amikor telefonon veszekedtem az ügyintézővel, akkor az azt hozta fel, hogy miért nem hívtam fel a céget és vitettem el a motort a garázsomba. Mondtam neki, hogy egy: kómában voltam és örültem hogy éltem, kettő: nincs garázsom és a szilánkosra tört roncsot nem rakhatom a ház elé az utcára. Persze fizettek végül, de jó pár ilyen telefonbeszélgetés után.

2. A személyi kár a kiesett kb. éves fizetésem volt, mivel elvesztettem az állásomat és sokáig nem tudtam dolgozni, valamint egyéb térítések.

Allianz volt a biztosító és sejtettem, hogy nem lesz könnyű eset, ezért a belvárosban az egyik legdrágább ügyvédi irodát bíztam meg. Az ügyintézés itt úgy zajlik, hogy csak akkor kell fizetni az ügyvédnek, ha megnyertük a pert, azaz "win-win". Nem izgultam, mert tudtam, majd levonják a díjukat a többit meg kapom én, de tutira akartam menni, ezért bíztam meg a legjobbat.

A baleset 2008 szeptemberben volt és az Allianz 2009 júliusig húzta a dolgot. Akkor még egy olyannal bepróbálkoztak, hogy:

- nem kerestem meg őket a baleset után és nem jelentettem nekik én, hogy mit történt

- nem fizetnek, mert tuti gyorsan mentem
Ekkor az ügyvéd közölte velük, hogy az Allianz által megbízott magánnyomozó interjút készített velem, csak ők ezt "elfelejtették", valamint hogy lehet azt mondani, hogy gyorsan hajtottam ha nem tudják bizonyítani?!

Itt feladták, mert az ügyvéd bírósággal fenyegetőzött és hogy többszörösébe fog ez nekik kerülni, mintsem ha kifizetnek, így majd egy év késéssel, de megkaptam a pénzem.

Ebből azt tanultam, hogy a biztosítók megpróbálkoznak mindennel és trükköznek, hazudnak, blöffölnek csak hogy ne kelljen fizetni. Nem szabad feladni, mindig keresni kell az ügyintéző felettesét, osztályvezetőt és a marketinges ügyosztályt és kő keményen fenyegetni kell őket amivel csak lehet, valamint kellemetlenkedni. Minél több ember tud róla, annál inkább oda fognak figyelni és kerülni akarják a kellemetlenséget nem csak a cégen belül, hanem a médiában is.