Én és az olvasó-kommentelő társaság offline világban is arcát vállaló tagjai valósznűleg épp másnaposak vagyunk, vagyis egyben harmadnaposak (nem, nem vezettünk a hétvégén autót), de az időzíthetőségnek hála ennek okán még nem kell, hogy poszt nélkül maradjatok. Vic Tor azon bosszantotta fel magát, hogy az autósok gyakran a záróvonalat csak ajánlásnak tekintik, ráadásul ha egy marhára sietős bunkó átlépi, rögtön követi a többi is.

Eddig is tisztában voltunk vele, hogy a záróvonal honfitársaink nagy részének csupán egy ajánlást jelent a sáv lehetséges széléről, és teljesen normális jelenség az, ha a sávváltást ezen keresztül teszik meg. Már csak azért is normális viselkedés ez, mert a többi vezető is eltűri az ilyen közlekedési áthágást, és mosolyogva, vagy esetleg vicsorogva engedi maga elé a szabálytalankodót.

De amikor már a szemközti sávból érkezők döntenek úgy, hogy a középső záróvonalon átvágva tesznek egy száznyolcvan fokos fordulatot, na az már meghökkentő. És mindezt úgy, hogy az Árpád hidnál a Váci úti felüljárón lefele érkezve teszik ezt meg, a kétsávos szemközti sávon átfurakodva magukat, na az már nem csak meghökkentő, hanem életveszélyes is.

Először nem hittem a szememnek, és nem értettem, honnan kerül egy autó elém úgy, hogy keresztbe áll a hid lábánál a dupla záróvonalon és próbál besurrani. Utána rájöttem, mert nem egy magányos farkasról volt szó, hanem követték a „jó példát” mások is, egyszerre három autó.

Mindig azt gondoltam, hogy a dél-olaszországi közlekedési morál jóval alattunk van, de rá kell jönnünk, hogy most már Teheránnal vetekszünk az autózási kultúránkkal. Jobban mondva kulturhánkkal.

Az idegroncsderbi folytatódik....