Vannak helyek, ahol különösen veszélyes az esztelen száguldozás. Az Ódis sztorija egy ilyen helyszínen ért véget, mert a Vaspálya utcából egy enyhe balkanyarral lesz Gyömrői út megbolondítva egy kereszteződéssel, valamint ami nagyon necces, nem sokkal utána egy zebrával, amin keresztül akkor is rendszeresen száguldoznak, ha épp nem látják, jön-e épp egy gyalogos. Ezúttal szerencsére nem gázolás történt, hanem visszanyalt a fagyi és a HVCS maradt hoppon.

Minapi eset, "térkép" csatolva... Már komolyan én érzem magam kellemetlenül, hogy mindig ilyen posztokkal traktállak benneteket, de csak azért csinálom, mert nem hiszem el, hogy én vagyok az egyetlen, akit mindig megtalálnak az utak félistenei, akik rendszeresen produkálják az "aki másnak vermet ás, maga esik bele" ékes közmondásunk iskolapéldáit. Biztosan mindenki került már ilyen helyzetbe, legalább is reménykedem benne...

Kattints a nagyítható térképért

Már az előző posztomban is leírtam, hogy azon kevesek egyike vagyok, aki viszonylag gyors autóval is képes fegyelmezetten haladni, nem gyorsulgat feleslegesen, nem szokása versenyezni és az utakon királykodni.. persze olykor mindenkit elkap a hév, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy az utóbbi 10 évben hányszor fordult elő ilyen.

Gyönyörű, napos szombat délután, csiripelnek a madarak, végre nem 0 fok és környéke, lehet szépen, kényelmesen, lehúzott ablakkal krúzolni, éppen Szolnokra igyekezvén kifelé a városból, még útba kellett ejtenem valamit a X. kerület peremén, ezért nem a gyorsforgalmin mentem kifelé, hanem a Gyömrői utat választottam.

Az autóban diszkréten szól a zene, Jazzy (igen ez itt a reklám helye :D) rádió, ami ugye nem tipikusan az a figyelemfelkeltő cigányduftadufta ami a vörös Calibrákból üvölt, amikor éppen pár napon érlelt kolléga kiviháncol a fuxai mögül. Fontos említeni, hogy a zene véletlenül sem hangos, csak amolyan kellemes "alapzaj" amit pont annyira hallok, mint az amúgy sem nagy forgalom alapzaját.

Még a Kőbányai úton haladtam kifelé, amikor az első felüljáró előtti lámpánál beért mellém egy szép, éjfekete Seat Leon, amiből éppen üvöltött valami mulatós csoda, ami engem speciel kurvára zavart, ezért felhúztam a mellettem lévő ablakot, a többi lent maradt. A csávó észrevette, hogy nekem nem kedvencem a mulatós, ezért hangosított a zenén... jófejvagyhülyegyerek, megkaptam a zöldet, elindultam mellőle pont annyival gyorsabban, hogy ne mellettem üvöltsön az a szörnyű szar zene, majd beálltam 60-as tempóra.

A gyerek ezt úgy érzékelte, hogy én versenyezni akarok, ezért utánam eredt, majd mellém érve befékezett, majd elgyorsult és ismét befékezett. Én szartam rá, hagy játsszon, közben megérkeztünk a második felüljáróhoz ahol jobbra kanyarodtam a Vaspálya utcára. Ő ugyan nem a kanyarodósávban volt, de azért elkanyarodott utánam, csikorgó kerekekkel, majd ismét gyorsítgatott, amikor kezdődött még ott az első szakaszon kanyarodni az út, akkor eluntam és beleléptem, de pont csak annyira, hogy kicsit meglóduljon az autó és utána vissza is fékeztem azonnal.

Emberünk ideges természetű lehet, mert ahogy meghallotta, hogy a fordulat felmegy azonnal padlógázzal megindult, szerintem fel sem tűnt neki, hogy úgy maradtam ott, mint aki rá sem lépett a gázpedálra, gondolom diadalittasan vette tudomásul, hogy na ott hagyta a szaros puccos ódit a zsír verdájával, viszont a kanyarvételhez kicsit gyorsan ment, és a vasúti átjárónál lévő szigetet telibebaszta a jobb hátsó kerekével, ami gyönyörűen durrdefektet is kapott azonnal.

A kereszteződés középen a járdaszigettel

Nem tudom, hogy a felnije tört-e, de iszonyatosat szikrázott. Még annyi ereje volt, hogy elmásszon a legközelebbi behajtóig, amikor elhaladtam mellette emberünk éppen kapta le a napszemüvegét és kurvaanyázva indult az autó hátulja felé...

Tudom, hogy nem szép dolog a káröröm, de akkor azt éreztem, hogy ismét győzött a józan ész az elmebetegek fölött és ez az idióta legalább addig nem veszélyeztet senkit, amíg szervizben van a csodajárgánya. Innen is szeretnék neki újra gratulálni.