[FRISSÍTVE: 2010. 04. 13. 10:25]

Az ilyen helyzetek miatt volt az M0 halálút, amíg nem volt középen fizikailag is elválasztva a két menetirány. Leadfoot olyan balesetnek volt szemtanúja, ami könnyen elkerülhető lett volna egy kis ész igénybevételével, meg némi odafigyeléssel.

Olvasom a 2010. 04. 05-i posztot, és eszembe jut róla egy kicsit régebbi, de tanulságos történet.

Bevezetőként annyit, meggyőződésem, hogy a legveszélyesebb helyzetek akkor alakulnak ki az úton, mikor összetalálkozik egy agresszív (HMCS, boyracer, - sokféleképpen nevezhető, sokféle alfaja létezik) és egy szabályokat nem ismerő, fogalmatlan, a külvilágról tudomást sem vevő sofőr.

Következzen az eset, aminek a szemtanúja voltam:

A hatos úton hagytuk el éppen Pécset BP felé. A helyszín nem különösebben bonyolult: 2x2 sávos, középen dupla záróvonallal elválasztott, hosszú egyenes, ami keleti irányban (amerre mi haladtunk) felér egy dombtetőre, de közvetlen előtte megszűnik a külső sáv.

Valamivel előttünk (hárman ültünk a kocsiban, nem én vezettem) a belsőben, még bőven a külső sáv megszűnése előtt egy ezüst Ignis haladt kb. 80 km/h sebességgel. Ekkor érkezett mögé elég nagy tempóval egy kék C Vectra. Kettejükön kívül senki sem volt az úton, ez később lényeges lesz. Az Opel sofőrje a szokásos eljárásnak megfelelően villogott a Suzukira, majd dudált is egy rövidet, de amaz nem vette a lapot.

Ezután az opeles visszakapcsolt, és elkezdte előzni a Suzukit. Igen ám, csak nem jobbról (bár az se lett volna túl szerencsés), hanem balról, a dupla zárón keresztül (!). Már ekkor eléggé összenéztünk, csóváltuk a fejünket, a sofőr pedig elvette a gázt, mert nem sok jóval bíztatott a szituáció. Az Opel már a Suzuki mellett járt, amikor szemből a belső sávban elég közel (itt már közel jártak a dombtetőhöz) feltűnt egy Daewoo Matiz.

Mindketten megijedtek, a Daewoo sofőrje a sávjában vele szembe jövő Opel elől a külsőbe rántotta a kocsit, az opeles pedig visszarántotta a saját autóját az Ignis elé. Csak az volt a bökkenő, hogy még nem haladt el mellette. Hangos csattanás volt hallható, Suzuki-dísztárcsa repült: összeütköztek.

A tanulságot szerintem mindenki láthatja a dologban: ha senki nem enged, abból lehet az igazi gond. A Suzuki sofőrje talán nem is tudta, hogy rossz helyen van, talán nem is értette, miért villognak és dudálnak rá. Erre az Opel vezetője erre a balfácánságra egy veszélyes, agresszív, „majd én jól megmutatom a hülyének” típusú manőverrel válaszolt – meg is lett az eredménye. Kíváncsi vagyok, mit mondhattak egymásnak megállás után.

[FRISSÍTVE: 2010. 04. 13. 10:25]

Éjjel magára ismert a fenti sztori egyik szereplője, Vito Andolini, aki az Opelt vezette. Annak, aki nem nyálazta végig az összes kommentet, annak kiemelem ide, amit írt:

Én vagyok a poszt sztorijának negatív hőse, a vectrás.
Az összes itteni gyalázkodást, ami a tettemet illeti, elfogadom, mert én is jogosnak tartom őket.

Megdöbbentem, hogy a saját balfaszságomat látom itt viszont, ráadásul ilyen tökéletes részletezettségben, mint ahogy Leadfoot emlékszik rá, mivel ez már bő másfél éve történt.

Röviden azt tudom mondani, hogy a suzukis egy szemét paraszt volt, én viszont egy hülye állat.

Valóban nagy sebességgel értem utol a Suzukit, bőven a 2x2 sávos szakaszon, aki ennek ellenére a belsőben kocogott 80 körül, mellette a külsőben sehol senki. Rövid ideig mentem mögötte, közben villogtam, dudáltam. Esküszöm rá, hogy láttam a tükörben a képén, hogy már csak azért se enged el. Még inkább lassított is. Ugyanakkor lehúzódott a belső sáv jobb szélére, de nem ment ki! Jobbról nem szoktam előzni, akkor pláne nem akartam, mert szerintem képes lett volna elém jönni.

Közeledett a kétsávos szakasz vége, és pont a kis tempó miatt - meg mert hülye voltam, mint említettem, és hirtelen felforrt az agyvizem - balról megelőztem a tagot, átlógva ezzel a záróvonalon a túlodalra.

Közben valóban felbukkant egy szembejövő. Nekem arra nem volt időm, hogy az autó típusával foglalkozzam, meg azzal se, hogy közben vannak-e őmellette is jobbról vagy sem. A lehető leggyorsabban visszahúztam a Suzuki elé, aki persze semmit nem tett meg a balesetveszély elkerülése érdekében, hanem még tolta is neki. Éreztem és hallottam, hogy összeér a két autó, de azonnal láttam a tükörben, hogy nagy baj nincs, mert ott jön mögöttem a Suzuki továbbra is. Persze nem tagadom, hogy abban a pillanatban belémfagyott a szar, mert rögtön rájöttem, hogy sokkal rosszabbul is járhattunk volna.

A lejtős szakaszon félreálltunk egy buszmegállóban. Kiszálltam a kocsiból, és azzal kezdtem, hogy elnézést kértem. Finoman utaltam rá, hogy ő is igazán kihúzhatott volna normálisan a külsőbe, de elismertem, hogy én voltam a hibás.

Neki összetört a bal első dísztárcsája, és a kerék mellett a bádogra rákenődött a gumim, bár lehet, hogy alatta egy csíkban lejött az ő szürke fényezése is. Az én kocsimon semmi maradandó sérülés nem lett.

Ilyen veszélyes szitukba se azelőtt, se azóta nem megyek bele. Gyorsan megyek, ha lehet, de ha kell, akkor 10 percig követek egy traktort 30-cal a szerpentinen.

Az indexet használom balra és jobbra is, akkor is, ha csak egy biciklist előzök, 120-szal is a külsőben megyek, nem parkolok paraszt módon, nem hajtok át a piroson, és nem előzöm meg az egyenesen haladó kocsisort vagy teherautót a villanyrendőrnél a kanyarodó sávból. És használom a biztonsági övet, valamint szinte mindig lámpával közlekedek városon belül is, de sose ködlámpával.

Mindez persze nem menti a poszt szerinti eszetlenségemet, amiből szerencsére nem lett baj...

(Most regeltem csak emiatt, és szerintem a jövőben sem fogok írni. Csak olvasni, mint eddig is időnként. Üdv, minden jót, és sok szerencsét az utakon!)