Richelieu mindig bőséges körítést ad a sztorijaihoz, nincs ez most sem másként. Tulajdonképpen ezúttal is mindenki életben maradt, a lényeg talán leginkább az, hogy nem csak nagy, fekete, lesötétített autókban ülnek közlekedésre és úgy általában közösségi létre alkalmatlan egyedek.

Nos, rég fogtam billentyűt autós-közutas témában, mert lássuk be, az ember egy idő után belefásul a hétköznapokba, meg hát inkább más témákban írogatok. De a minap olyanban volt részem, ami egyszerre több oldalról is figyelemre méltó. Ezért hát úgy gondoltam, hogy ezt megosztom másokkal is.

Az Úr kétezer tizedik esztendejének április havában, azon belül is a kilencedik napon történt hát, hogy eléggé el nem ítélhető módon, a budakalászi Cora bevásárlóközpontba vitt minket az élet vásárolni csakúgy, mint kb 5-6 éve minden pénteken.

Belátom, nem egy kalandos élet ez, nem egy survivor forgatás, de kellenek stabil pontok az ember életében. Van ugye, akinek a repülés, vagy a foci a haverokkal, vagy adott estben a fényképészet adja meg ezt, nekem speziell a vásárlás. Mondjuk lehet, hogy nálam az is közrejátszik, miszerint ha nem teszem, a nejem szemmel ver.

Majd tenyérrel, majd jobb esetben valami nem túl kötött anyagú tárggyal. Úgyhogy a családi béke érdekében pénteken is odamentem. Mint egy bónusz, a nejem is elkísért, nehogy hamar végezzek, és azért, hogy lehetőségem nyíljon sok-sok haszontalan tárgy előtt megállni, nézegetni különböző megjegyzések kíséretében, megfogni azokat, majd jól nem megvenni őket.

Végeztünk viszonylag hamar, kijöttünk, kocsiba bepakolás. Miután a csomagtartó jó mély, én meg nem szeretem onnan egyenként kivenni a tejfölöket, általában az utastérbe, az első ülések mögé teszem a szatyrokat. Ez még fontos lesz később.

Elindulunk, és a meki felé vezető útra, ami a nagy „forgalomgyűjtőbe” vezet, jobbról közelítettünk. Tehát még egyenrangú utak voltak. Ez szemmel látható is volt, és a balról jövők ezt észlelték is. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy beengedem a balról jövőket, mert nem azon az 1-2 másodperc pluszon múlik, pláne nem pénteken kora este, meg még messze a rokkantparkolós peti frizbije, amire egész héten „várok”…

De most azzal a fajta sofőrrel találkoztam, akit akkor sem engednék be, ha történetesen ő lenne a felnőtt csatornák örökös és megkérdőjelezhetetlen „szájszeríjas” bajnoka, vagy maga Marylin Monroe 24 évesen. Ugyanis ráállt az előtte menőre kb 1 centire, és láttam, hogy tuti nem fog engedni engem jobbról.

Én meg nem tagadom, magyar vagyok, ezért mosollyal az arcomon, nem engedtem be. Nézett rám csúnyán, én erre felemeltem jobb kezem, és rámutattam a ballal. Hátha érti. Azon szitu volt, mikor az én személyes barna hajú marylinem (nej) is mondta, talán életében először téve ilyet, hogy be ne engedjem.

Mentünk tova, beértünk a telken belüli körforgalomba, ami szintén 2 sávos. Ezt nem ragozom, írtam már erről, az emberek 95%-a továbbra is rosszul használja. Kedvenceim, akik a körforgalomba behajtáskor indexelnek… Mindegy.

Ekkor azonban látom, hogy a másik kocsi sofőrje (nem túl természetes szőke, kb 45 év körüli, tipikusan csemege-pultos arcú konszolidált nőféleség) kivág a körforgalom belső sávjába, és próbál gyorsan ott megelőzni, hogy majd a kihajtásnál beelőzzön. Én nem gyorsítottam nagyon, ne boruljon nyakamba a túlélésünkhöz nagyban szükséges élelmiszerek garmadája.

Ms Csemegepult Face 2010 mellém ért a belső sávban, és index, minden nélkül a kormányt jobbra rántva, akarta tudatni, hogy akkor ezt jól visszakapom… (mit is?!?!), és bizony ő, és csak ő kanyarodik jobbra. Én engedtem, mert nem töröm össze magam mások miatt, igazítottam mindig a kormányon, de mellette maradtam, ráállva a dudára.

Beértünk a kihajtóra, én néztem rá, de ő vagy mert direkt nem vett észre, vagy tényleg (megjegyzem, ez ijesztő), de nem nézett oldalra. Ha én tovább akartam volna menni a körforgalomban, rommá töröm a kocsimat, ha szabályosan akarok menni, szintén. Ekkor jobbról bejött + 1 autó, (vicces, de mindig van még egy csúcsabb ragadozó), egy kóla színű matiz, akit beengedtem, mert látszott, hogy szerencsétlen nem tolakszik, csak nem bírt bekanyarodni ő sem.

Így a csemegés a matiz elé került, nem is bántam, hátha még van meglepi a tarsolyában. A csemegés hölgy igyekezett volna lelépni, de pechjére ugyanarra mentem. Mellé értem a 11-es főút besorolóján, dudáltam, integettem kultúráltan (sőt, a nejem is, pedig ő még ilyet életében nem tett, még kiabált is, oly elánnal, hogy párásodott az ablaka). Ms Csemegepult 2010 nem nézet semerre, ment tovább, fel, Budakalász felé. Én nevettem egyet kínomban, és mentem tova Szentendre felé.

Tanulságok:

ha a Hölgy nem tudja, h jobb kéz van, akkor egyszer csúnyán megjárja úgyis, csak lesz, akit ezzel adott estben megnyomorít;
ha a Hölgy kedvesebb, vagyis nem tolakszik pikírt arccal, simán beengedem az elején, és le is út feliscsút;
ha valaki nem direkt nem engedi be a jobbosnál, és a Hölgy ugyanígy akar bosszút állni, de a másik sofőr nem figyel, akkor törik a kasztni a körforgalomban;

Szemmel láthatóan a szőke asszonyság meg volt győződve, hogy ő jár el helyesen, ami felveti a férje felelősségét (Mr Tejtermék Pult 2008 és 2009), vagy adott esetben a volt oktatója felelősségét. Utóbbit nem tudom komolyan elképzelni.

Nekem 2 hete törték rommá a kocsim bal oldalát, mikor egy, a helyéről kiálló kedves asszony az út másik oldaláról kiállva, 20 métert megtéve tolatott belém, mert nem látta, hogy ott állok……ajtócsere, 380e HUF, a vétkes biztosítójára. Lehet, hogy ezért kaptam fel a vizet. De megittam.

A Hölgy egy pezsgőmetál színű Citroen Berlingot kormányozott, JXG – nem tudom mennyi rendszámmal, pénteken, április 9-én este 19.30 körül. Gratulálok neki. Meg kívánom, hogy ne találkozzunk többet.