Szinte már hírhedt a címben olvasható utca, pontosabban az ott található vizsgaközpont, terjednek szépen a városi legendák, hogy ha valakinek oda kell vinnie az autójá, akkor tuti, hogy jattolni kell, hogy gond nélkül átmenjen bárki autója, mindig találni fognak valamit rajta. Mindezek ellenére d.z. nem akart kétszer annyit fizetni csak azért, hogy a szerviz okosba' elintézze a dolgokat, aztán mint végül kiderült, nem is olyan veszélyes a helyzet. Vagy csak kifogta a megfelelő embert?

Gondoltam megírom a tapasztalataimat az emberevő, ezer helyen elrettentő példaként megirt Mozaik utcai vizsgaközpontról.

Az egész úgy kezdődött, hogy a 16 éves autóm (Seat Ibiza, van benne egy egyliteres motor, de legalább megy) műszaki engedélye április végén járt volna le. Így aztán március elején elvittem a kocsit elővizsgára, a tizennyolckerbe. Ott aztán korrektül megvizsgálták a kocsit, megállapították, hogy a hátsó féknél mindent cserélni kell, meg elöl néhány gömbcsuklót, szilentet satöbbi, majd elém raktak egy százezer forintos árajánlatot, alkatrészestől ezért a munkáért. Mellékesen: a fék miatt, már vagy három helyen voltam szervizbe, cseréltek már főfékhengert, fékbetétet, sok mindent, a dobfékre még senki, soha rá nem nézett.

És akkor emellé még egy harmincezres vizsgát is ki kellett volna fizetnem. No, végül beszereztem az alkatrészeket interneten huszonötért, a tőlem kétszáz méterre levő szerviz beszerelte őket húszért, és már készen is álltam a vizsgára. Jó, kézifékkötélnek hosszabbat kaptam (rossz adatbázisból dolgozott a cég), mint a kocsiba való, de fog a fék faszán, csak feljebb.

Elkezdtem utána olvasni a vizsgahelyeknek és gyakorlatilag mindenhol leírták, hogy a Közlekedési Hatóság a legolcsóbb, de ott kötekednek, gonoszak, jattoltatni akarnak és még csúnyán is néznek rád. A szervizben, ahol végül a kocsit megcsináltattam azt mondták, hogy ők harmincezerért elviszik a kocsit a Mozaikba vizsgázni, abban benne van, hogy ők elviszik, amit jattolnak a vizsgabiztosnak, meg persze a díj. Kétszeres szorzó.

Nos, végül úgy döntöttem, hogy én személy szerint, akármilyen öreg az autó, biztonságosnak találom és kértem időpontot a Közlekedési Hatósághoz. Elmentem, bejelentkeztem, befizettem a díjat, majd beálltam a sorba. Körülbelül egy óra alatt ment le a sor, még így az esőben leszedtem a disztárcsákat, mert az csak a műhely ajtajára volt kiírva, háromszög, láthatósági mellény, elsősegély láda ment a hátsó ülésre.

A vizsga első része a környezetvédelmi mérés volt, a fényszórók, index, satöbbi megnézése után. No, rárakták a csövet a kipufogóra, majd elmentek, mondván, hogy úgyis kell idő, amíg bemelegszik a motor. Tíz perc múlva visszajöttek, mondták, hogy rakjam kétezres fordulatszámra a motort, mert ez még így nem jó.

Ment a motor kétezerötszázon még tíz percet, már kezdtem aggódni, amikor hátulról hangosan elkezdtek ünnepelni: „Megvan! Tudtuk, hogy meglesz”. No, innentől már csak benéztek a kocsi alá, lemérték a lengéscsillapítókat, a fékpad előtt még szóltam, hogy a kézifék az jó, csak feljebb fog, mondták, hogy az mindegy, csak működjön. Lemérték, működött.

Megkaptam a forgalmiba és a kocsira is a matricát, mehettem is. Nem jattoltam senkinek. A vizsga tizenhatezer forint volt, semmibe nem kötöttek bele.

Valószínűleg azoknak a cégeknek megéri az „emberevő Mozaik utca” képét fenntartani, akik vizsgáztatnak, no meg a neppereknek, de én nyugodtan tudom ajánlani mindenkinek, akinek az autója amúgy alkalmas arra, hogy közúti forgalomban részt vegyen.