Nem csoda, ha Barna megijedt az őt megrendszabályozni akaró gorillától, jobb az ilyeneket a lehető legnagyobb ívben kerülni, hagyni, hadd menjen. Az arcoskodás rosszul is elsülhet, ha az "ellenfélnél" fegyver van, vagy 120 kiló áll szemben 60-nal. Hogy az ilyen esetekre mennyire jó megoldás a levélíró által felvetett katana, arról írjátok meg kommentekben a véleményeteket.

És ha már az írásnál tartunk: mostanában több posztnál is egész hosszú kisregényeket írtatok saját jó vagy rossz élményekről, ami nem közvetlenül kapcsolódik az aktuális poszthoz. Kérek titeket, hogy az ilyen sztorikat inkább emailben küldjétek el, mert önálló cikk formájában többen is olvassák el, meg a kommentáradat témája is a poszthoz kapcsolódó maradhat.

Tegnap (április 21.) történt velem az alábbi eset, a 14. kerületben, a Mexikói úttól nem messze. Autómmal a kisföldalatti végállomás mellett elhajtva egy zöld kisebb autót láttam egy parkoló busz mögött (biztos a barátnőt várta az illető). Mindenestre már akkor feltűnt, hogy bár ki akart jönni elém, ezt nem jelezte indexszel (mindíg értékelem ha valaki jelez), egyszóval az utcai versenyző típus ugrott be egyből.

Vegyen mindenki egy ilyet, aztán lehet hegylakósat játszani

Lehet a hatodik érzékem jelzett, mert kb. fél percre rá látom magam mögött jönni az autót, a követési távolságot - nyilván - teljesen figyelmen kívül hagyva. Mivel nem vagyok ismerős a környéken, ezért egy kereszteződésnél lelassítottam hogy a fáktól takarásban lévő elsőbbség táblára nézzek, hogy megbizonyosodjak, főúton vagyok.

Ezzel betelt a pohár a mögöttem jövő "úriembernél" gyakorlatilag a seggembe jött, majd ráfeküdt a dudára és gondolom üvöltött.

Leszögezem, nem vagyok egy nagymama típusú vezető, magam is tolom mikor a lehetőség engedni, néha máskor is, ezért egyszerűen nem értettem mire az emberünk indulata.

Nem álltam meg ugye, nem tötyörögtem, csak lassítottam egy kereszteződésnél - öreg hiba volt. Mondom, emberünk rámszállt, hiába mentem tovább, folytatta a dudálást. Nos ekkor felment bennem a pumpa, padlófék, elakadásjelző. Nem vagyok harcias típus, de gondoltam leüvöltöm a fejét hogy miért nem előz meg ha ennyire zavarta egy enyhe lassítás.

Épp a biztonsági övemet kapcsoltam ki, mikor a visszapillantóból megláttam egy gorilla-szerű alakot kipattanni a kis zöld autóból, amint rám akar rontani. Nos nem vártam meg, azonnal gáz és otthagytam a mániákust, majd rákanyarodtam az erzsébet királyné útra. Ekkor elszáguldott mellettem hősünk, majd egy kézifékessel bevágott elém, megállásra késztetve.

Az útról tudni kell hogy relatíve forgalmas villamos pálya is egyben, tehát idilli hely egy jó balhéhoz. A gorilla várt pár másodpercet, majd kipattant, és bömbölve jött felém hogy szálljak ki. Korábban küzdősportokkal foglalkoztam, de ezúttal komolyan megijedtem, semmi kedvem nem volt egy 120 kilós embertől beszedni pár pofont, meg mondjuk megvárni míg leamortizálja a kocsit.

Szóval padlógáz, majd elhajtottam mellette egy egyirányú utcába, aztán kb tíz perc kocsikázás után egy gyorsétterem parkolójában nyugodtam meg és eldöntöttem ezentúl szamurájkard vagy egyéb testápoló alapberendezés lesz a kocsiban.