Veszélyes játék a buszok csomagtartójának fedele, mert rendszerint oldalra nyílik és ha a figyelmetlen sofőr elfelejti becsukni, nem csak a bőröndök potyognak ki, de az ajtó pengeként is kitűnően használható, főleg nagyobb sebességnél, ahogy azt Aabroncs is egészen közelről láthatta.

Akkor mit szólnátok az én kedvenc sztorimhoz? A dátumra nem emlékszem, tavaly előtti nyár… Százhalombatta, a TEHAG előtti út, ahol áthajt az ember fia a Bara feletti hídon. Délután, fényváltás ideje.. Kicsit a megengedett sebesség felett haladok éppen az Erőmű úton, a Csenterics Sándor utca irányából. Akkor még Százhalombattán laktam, néhány sarokra onnan. Szemből jön a dombon lefelé egy, ahogy az én időmben hívták, panorámás autóbusz. Ne kérdezzétek milyen, nem emléxem... 60-70-es tempóval gurulok, egyedül az autóban, mikor a busz közelebb ért és valami furcsát láttam ,de elsőre nem fogtam fel, mi az...

Gurulkázok tovább, a seggemben egy öreg Land Rover terepjáró, határeset, éppen keztem zabos lenni, miért jön mögöttem ennyire közel, hiszen én is túl gyorsan megyek, a battai yard meg erre nem túl toleráns...

Előre néztem és éppen abban a pillanatban értem el a buszmegállót is az én oldalamon, ennek az öblével voltam egy „magasságban”, mikor rájöttem mi volt a furcsa a dombról lefelé szép tempósan ereszkedő buszban. AZ ÉN OLDALAMON NYITVA A CSOMAGTARTÓ LÁDA AJTAJA ÉS FEL IS VAN TÁMASZTVA, MINT EGY KARD! EZ BAKKER LEVÁGJA A FEJEM!

Abban a fél másodpercben a mentőangyalom szólt, hé, itt van melletted a buszmegálló öböl vagy mi, de szélesebb az út a TEHAG bejáratában! Kormány el, a busz elsuhan mellettem.

Mögöttem nagy csattanás, a Land Rovernek már nem volt ekkora szerencséje…Mondjuk, ha nem jön a kipufogómban… Belenéztem a tükörbe és látom, a busz békésen hajt tovább, a Rover összevissza szitál az úton, de megáll valahogy. Benne ül az ürge, látom lefagyott, de baja nincs.

Azt is látom ám, hogy a buszos ebből semmit észre sem vett és a láda még mindig nyitva! Megperdültem és kövér gázzal a jó öreg olajkályhával utolértem a buszt. Megelőztem és fék. Megállítottam, bár nem akaródzott neki, de sok lehetősége nem volt. Éppen ki akartam pattanni az autóból, mire megérkezett a Rover, benne a gazdi, szép darab ember, olyan s130+-os mint én, hát nem volt jó kedvű. :)

Képzeljétek el, ha nem veszem észre... A Roverben nem esett túl nagy kár, alig ért hozzá, de nekem a fejem magasságában elcsapta volna az A oszlopot és lehet, hogy furcsán vettem volna utána a levegőt…

Roverost kérdeztem, baja nincs az ijedtségen kívül…

Tovább nem tudom a történetet, mert otthagytam őket, sietős volt az utam, de rendesen felugrott az adrenalin szintem.. Az őrangyalomnak innen is üzenem, kösz!

A képen a fák alatti helyre sikerült besuhannom…