Na ezért kell odafigyelni másokra szabályos közlekedés mellett is, mert jön A sötét bunkó Ódis, mellésaccolja a dolgokat, aztán ha nem vagyunk résen, akkor könnyen a szervizben, rosszabb esetben roncstelepen köt ki az autónk, mi magunk meg még emellett borítékkal motiválhatjuk a drága doktorokat, hogy megmaradjanak a lábaink.

Tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb hely, de mivel a blogot baromi sokan olvassák, elképzelhető, hogy azok is, akiket közvetett életveszélybe sodortam az elmúlt héten. Már volt pár posztom ide, de azokban - mint az itt megjelenő posztok jó részében - általában a "sértett" fél vagy a csendes szemlélődő voltam.

Viszont ember vagyok, én sem hozhatok mindig jó döntéseket, én is hibázhatok és mint a legtöbb balfasz, én is csak a saját hibáimból tanulhatok. Az elmúlt héten, talán a csütörtöki napon, a délutáni órákban a XVI kerületben közlekedtem, pontosabban a Csömöri út és a Rákóczi utca kereszteződésében.

Itt az amúgy 1-1 sávos út 2-2-re osztódik, egy lámpás kereszteződéssel összekötve. Értelem szerűen az egyik sáv megy egyenesen, a másik pedig kanyarodik, viszont ha a Csömöriről jössz, akkor a balra kanyarodó sáv erőteljesen tele-zöldes.

Itt okoztam némi ijedtséget, elsősorban magamnak, másodsorban azoknak, akiknek volt idejük felfogni az eseményeket, ugyanis a lámpánál elsőként álltam balrakanyarodóként. A szemközti sávok közül csak az egyenesen haladóban állt egy fehér Octavia, de előtte volt kb. egy fél autónyi hely.

Itt kezdtem el hibásan gondolkodni, hogy majd én jól beférek előtte, amikor megkapjuk a zöldet, meg hát a 450 paci 4 patán csak kirángat majd a kereszteződésből, de aztán valami olyasmi történt, amire nem számítottam. Kapom a zöldet, elkezdem a manővert, viszont addigra valaki a Skoda mögé ért kb. 50-el, majd jobbraindex, kikerülte és azonnal kanyarodott jobbra. Én ugye éppen a kanyar közepén voltam, amikor farkasszemet néztem a bordó Ladával, aztán a másodperc tört része alatt annyit tudtam csinálni, hogy nyomtam egy padlót a gépezetnek.

Csodával határos módon nem koccantunk, nem is húztam le az orrát az amúgy szabályosan közlekedő kollégának, gumicsikorgást hallottam, de nem tudtam eldönteni, hogy ő fékezett csutkára, vagy csak én csúsztam meg. Annyira szégyelltem magam, hogy miután nyomtam egy "köszi, hogy életben hagytál" vészvillogást, eltakarodtam nagyon gyorsan a helyszínről, szóval ezúton szeretnék még egyszer bocsánatot kérni a vétlen féltől, hogy veszélybe sodortam őt és az autójában ülőket, csak és kizárólag a saját idióta balfaszságomból kifolyólag.