Nem szerettem volna ott lenni Gabriella előtt amikor a lenti levelét írta, igen feldúlt lehetett a balesete utóélete miatt. Nem sok mondatvégi pontot, de annál több felkiáltójelet használt. A levél végére már szinte fájtak a dobhártyáim. A történet viszont érdekes, kíváncsi leszek a végkifejletre. Ti futottatok már bele hasonlóba?
Több, mint egy hónapja munkavégzésem közben összetört egy másik autó! Sima ügynek indult, de most már úgy néz ki, hogy a károkozó biztosítója szinte azt akarja bemesélni nekünk, hogy hazudunk, és ott sem voltunk, s hogy nem akkor és nem ott történt a kocsim sérülése!
Alábbi levelem a Genertel vezérigazgatójának lett elpostázva, de még válasz rá nem érkezett! A mellékletben pedig elolvashatják az a két levelet, amit a baleset után egy hónappal, majd arra való reklamálásomra ma kaptam tőlük!
Kérem szíveskedjetek segíteni, hogy nyilvánosságra kerülhessen a dolog, mert nekem nincsen pénzem kifizetni a több száz ezer Ft-os kárt, és igazságtalannak, sőt majdnem rágalmazásnak tartom a Genertel levelét!
"Tisztelt Vezérigazgató Úr!
M. Gabriella gépjárművezető oktató és türelmes károsult vagyok, aki rendkívül felháborodott az Ön munkatársának minősíthetetlen eljárása miatt. Azért fordultam Önhöz, mert ezt látom egyetlen megoldásnak a káreseményem lerendezésében. Szeretném a segítségét kérni egy – az Önök biztosítójánál folyamatban lévő káresemény kivizsgálása ügyében!
Valamint panaszt szeretnék tenni egy kárszakértője minősíthetetlen viselkedése miatt, aki a modorával, a stílusával, és a hozzá-nemértésével eléggé megcsorbította az Ön cégének a hírnevét valamint az én szakmai hírnevemet is, nem beszélve a lerendezetlen káreseményről!
Lassan úgy érzem magam, mintha a MÁV Biztosító kárrendezésével állnék viszonyban, ahol – baráti köröm élő tapasztalataként – a károsultnak kellett az egész ügyet végigvinni.
Kénytelen vagyok leírni a folyamatot az alábbiakban:
2010. május 17-én, egy esős napon, szabályosan, az út- és látási viszonyoknak megfelelő sebességgel haladtunk tanulómmal – éppen egy vizsgaútvonalon – a KGW-737 frsz. világoskék Fiat Puntómmal Szegeden, egy védett úton, amikor a bal oldali mellékutcából, nagy lendülettel hirtelen elém kanyarodott egy sötétszürke Golf. A nagy sebessége miatt nem sikerült neki jobbra kisívben kanyarodnia, ezért átért a menetirány szerinti baloldalra, és szemből, kissé balról nekem ütközött, majd megállt!
A járművem volánjánál egy tanulóm ült, (Gy. B., mint tanú) akivel mi az ütközést követően kiszálltunk a járműből, és megnéztük mi történt a járművekkel. A Golf vezetője is kiszállt, elnézést kért, megkérdezte nem sérültünk-e meg, majd miután az úton menetrend szerinti buszok is közlekednek, szóban elismerte, hogy 100%-ban ő a károkozó, és félreálltunk. Én azonnal hívtam a karosszéria lakatos – Sz. R. mester, aki a város szakmailag legelismertebb szakértője és oktatója - műhelyét, ahol már javíttattam a kocsimat, hogy mi történt.
Addigra a Golf jobb oldali gumija már defektes volt. A két sérült kocsival félreállva beszéltük tovább a dolgokat. Pár perc múlva egy kollégám érkezett, és megkérdezte, hogy rendben van-e minden, - ő segített ki minket a kék-sárga betétlappal – majd mikor azt mondtam, hogy igen, akkor továbbment!
A zuhogó eső miatt a károkozó kocsijában egy barátja segítségével ők kitöltötték a betétlapot, majd én is az én oldalamat, aláírtuk, telefonszámot cseréltünk és elbúcsúztunk. Én azonnal a karosszériáshoz mentem, ahol egyeztettünk a mielőbbi szerelésről, hiszen sérült járművel korlátozottan lehet az oktatást végezni, valamint azt sem tudtam, sérült-e olyan rész, ami gátolná a biztonságos közlekedést, munkát, oktatást.
Másnap este hívott M. J. kárszakértő, aki a műhelyhez rendelt, és mikor lefotózta a kocsimat közölte, hogy szerinte nem úgy történt a káresemény! Pár utcával odébb volt javításon a Golf, átkísértem fotókat készíteni, hogy lássa mindkettő járművet és korrigálja az állítását.
Mivel ezt nem fogadta el és ragaszkodott az állításához, 2 nappal később a karosszériás kérésére a károkozóval egyeztetve összeálltunk, és fotókat készítettünk, hogyan álltak a kocsik a balesetben! A sérülések a képeken is, világosban, láthatóan tökéletesen passzoltak egymáshoz!
Egy hét elteltével pedig a károkozónál találkoztunk, ahol a szakértő minősíthetetlen és szakemberhez nem méltó stílusban, az utcán, a lakók, és a tanulóvezetőm előtt vitázott össze a károkozóval azon, hogy szerinte hogyan történhetett a baleset!
Szakértelme ellen pl. az szólt, hogy a 18’-os acélfelnit gumi nélkül, üresen mérte a sérült lökhárítóhoz, és szerinte alacsonyan volt, azért nem lehetett az a kárt okozó alkatrész. Ekkor már a károkozó is mérges volt, mert meg akarta értetni, hogy a felnin gumi volt és akkor – mivel az új felnije is éppen akkora magas most - stimmelnek a magasságok!
Majd még megkérdezte a szakértő, hogy látta-e hogy a kocsim sérült volt-e a baleset előtt!!! (Ez ugye mindenkinek egyértelmű volt, hogy arra igyekszik rávenni, vallja azt, hogy már régebben sérült meg az autóm.) Ez számomra is rendkívül felháborító és szakmailag lehetetlen gondolat, hiszen egy tanuló által vezetett járművel nem lehet ilyen trükköket megcsinálni. Ekkor azt éreztem, le akar járatni a tanulóm és az akkor már a szóváltásra házából kifelé néző lakók előtt.
A károkozó erre már emelt hanggal válaszol: „Ha láttam volna, hogy jön, nem megyek neki!”
Sajnos ez a vita már a férfiak harca volt. Én csak ott álltam, és nem értettem, mi a vita lényege, miért ez a kakaskodás.
Több mint fél óra elteltével közbevágtam és otthagytam ezt a vitát, mert a tanulóm előtt kezdett ez kellemetlenné válni, és sajnos nem is tudtam vele aláíratni az óráját, hiszen a pár perces fotózás az órája háromnegyedét vette igénybe!
Ezek után eltelt még egy hét, majd még egy, és felhívtam a Genertel számát. A telefonos kisasszony elkérte a számom és nevem, visszahívást ígérve, ami azóta sem történt meg! Másnap e-mail-t írtam, amire T. T. azt válaszolta, hogy szakértőjüknek átadta az ügyet!
Harmadnap pedig újra telefon, visszahívás nélkül, és aznap érkezett juni.8-án kelt levelük, melyben közülték, hogy „a károkozó fél felelőssége nem állapítható meg, biztosítottunk nem ismeri el a felelősségét a káresemény létrejöttében, ezért a károsult gépjárműben keletkezett károkat nem áll módunkban téríteni”!
Erre a mondatra szeretnék magyarázatot kérni, ugyanis olybá tűnik, hogy csak a „kárszakértő” véleménye számít jelen pillanatban önöknél! Valamint arra, hogy ha egy károkozó elismerte a felelősségét, akkor az ő biztosítójával miért nekem kell harcolnom az igazamért?
A balesetnek tanúja is volt, akinek a neve szintén szerepel az Önökhöz elküldött dokumentumok között! A károkozónak nem volt CASCO-ja, ő saját zsebből fizette a saját javítását.
Nekem a károkozó kötelező gépjármű biztosítása alapján jár a kártérítés. Ezekkel azért tisztában vagyok, hiszen nem csak gyakorlatot, hanem elméletet is oktatok a tanulóknak. Ami felháborít, hogy én, mint vétlen fél sérült kocsival dolgozom, ami nekem sok veszteséget jelent.
Például: mivel sérült a bal oldali fényszóróm és ködlámpám, ezért nem tudok sem éjszakai vezetést, sem országúti vezetést lebonyolítani, emiatt vizsgáztatni sem tudok, tehát vizsgáim maradtak el – és úgy tűnik, még fognak is –, ami nekem anyagi és erkölcsi kárt okoz. Nem tudok elutazni, a táncóráimat esténként megtartani, mert nincsen világítás a kocsimon!
Én, mint vétlen fél, sérült kocsival dolgozom, amit már sérelmezett a NKH illetékes vezetője, hogy nem szabályos, javíttassam meg, illetve ami nekem sok hátrányt jelent, mert nem túl jó reklám egy autósoktatónak.
A klímám valószínűleg a balesetben megsérült, jelenleg álló helyzetben nem hűt, ami ebben a hőségben megint csak balesetveszélyes lehet, hiszen napi 10-12 óra munka a meleg kocsiban igen kimerítő! Nem szeretném, ezt az ügyet igazságügyi szakértő elé vinni, és azt sem, hogy a sajtóhoz forduljak a tanulságok megosztására egy látszólag triviális baleset miatt!
Sajnos nem az első balesetem volt a másik fél hibájából, de ilyet még nem tapasztaltam.
Kérem, az Ön 20 éves szakmaiságával vizsgálja felül az ügyemet, és szeretném, ha az összes károm rövid időn belül megtérítenék: a munkakieséseim, a kocsim amortizációját, – mivel leasingelt kocsi, nekem ez elég nagy értékcsökkenést jelent a majdani értékesítésekor, hiszen a leasing-cégnek jelentenem kellet a sérülést – valamint az engem ért sérelmek miatt!
Valamint a kocsi majdani javítása alatt nem tudok pénzt keresni a járművemmel, ami szintén jelentős kiesést fog eredményezni. (egyedül élek, egyedül fizetem a kocsim részleteit, a lakásomat, a fenntartásomat, és ez az autó a megélhetésemhez kell, mint munkaeszköz!)
Ezen kívül szeretném, ha a kárszakértő írásban kérne elnézést tőlem, és a károkozótól a minősíthetetlen stílusa miatt, ami nagyon felháborító volt, még a tanulóvezetőm számára is!"
Az utolsó 100 komment: