Motorozni veszélyes. Ezt biztos megmondta már párszor mindenkinek az anyukája gyerekkorától kezdve. Aki pedig naponta motorral jár dolgozni, mint például ThomAce, az rendszeresen veszélyes helyzetekbe kerül, akkor is, ha sokkal jobban odafigyel közlekedés közben, mint bárki más.

Olvasom, hogy mennyire fel tudják húzni magukat az autót vezető emberek azon, hogy mások mennyire nem figyelnek rájuk. Napi szinten, motorral járok dolgozni. Minden kb. két napban valaki megpróbál szó szerint matricát csinálni belőlem. Nagyon jól tudom, hogy gyakran láthatatlan vagyok az autót vagy kamiont vezető emberek számára.

Tudom mindezt pontosan azért, mert nem egy kamionos ismerősöm van, akikkel rendszeresen megbeszéljük, hogy milyen elmeroggyantakkal találkozunk az utakon. Vezethetnek akár autót, motort, kamiont, de akár talicskát is. Aki közveszélyes és nem ismeri a kresz-t, az még egy biciklin is az lesz.

Néhány szösszenetet mutatnék, hogy milyen atrocitások történnek errefelé:

Székesfehérváron, a Tasnádi utcán haladtunk egyenesen. Tehát aki a Tasnádi utcán halad, annak van elsőbbsége, legjobb tudomásom szerint. Egy jobbról betorkolló úthoz érkeztünk, ami egy üdülőövezet bejárata. Jobbról bevágott elénk egy furgon, a sofőr pedig lóg ki az ablakán a kocsinak és ordít, hogy jobbkézszabály. Úgy tudom, hogy "jobbkéz szabály" egyenrangú utak kereszteződésében van.

Neki akkor lett volna elsőbbsége,ha:

1.- Főútvonalon halad
2.- Irányváltoztatás nélkül halad tovább (ergo ezt tábla jelzi, amit főútvonalakon szokás kihelyezni)
3.- Egyenrangú utak keresztezik egymást (Ezt tábla és útburkolati jel is mutatja)
4.- Számomra elsőbbségadásra kötelező tábla lett volna kihelyezve
5.- STOP tábla, vagy útburkolati jellel jelezték volna ezt számomra

Aztán össze - vissza kacsázott az úton. Körforgalomba szembe ment be, majd végig 80-al nyomta neki lakott területen belül. Amikor a helyszínelést végző rendőröket a Shell kútnál meglátta, egyből satufék és mint a kisangyal.

Rendszáma: KSY-176
Június 19-én történt 21 óra körül.

Másik eset egy szimpla "nem adjuk meg az elsőbbséget sem a gyalogosnak, sem a többi autósnak, motorosnak".

Székesfehérváron a Szent Flórián körúton a lámpánál álltunk. Mi elől motorral, mögöttünk kocsisor. Balra kívántunk bekanyarodni, az Aszalvölgyi útra. A lámpa zöldre váltott, annak rendje és módja szerint elindultunk, balra bekanyarodtunk. Nekünk jobbról egy autós a gyalogosátkelő és az azon áthaladni kívánó gyalogos ellenére, bevágott elénk.

Jelezném, hogy itt még elsőbbségadásra kötelező tábla is ki van helyezve az onnan érkező forgalom számára. Mi egy vészfékezéssel tudtuk csak elkerülni az ütközést. A többi autós is hangjelzéssel adta tudtára nemtetszésüket, az elénk bevágó autósnak. Kicsi hijja volt annak, hogy nem tolt egymásba pár autót, meg minket motorral.

A következő eset pedig kimerítette a közúti veszélyeztetés fogalmát. Ennél pofátlanabb, életveszélyesebb eset még nem történt velem, mióta vezetek.

Most éppen hazafelé haladtunk a Szent Flórián körúton. Kiskút útja és a körút kereszteződésénél van egy lámpás kereszteződés. Itt 4 sávra oszlik fel, az amúgy 2 x 2 sávos körút. Mi ballra kívántunk bekanyarodni. Ez egy lámpás kereszteződés. Balra bementünk a szélső sávba, ami nem más, mint egy kanyarodósáv. Mivel január óta a motoros, az álló sorok közt előre mehet, gondoltam, hogy - mint ahogy eddig sem - ez most sem jelent gondot.

Egyetlen autó tartózkodott előttünk. Szépen kikerültem, eléje álltam. Ahogy megálltam előtte, piros-sárgára váltott a lámpa és már indultunk is el, de láttam, hogy már akkor mellettem van az autós. Valahogy mégis lemaradt. Mi szépen felvettük az 50-es tempót, majd mintegy 20-30 méter megtétele után reflektor vakító fénye miatt nem láttam semmit.

A mögöttem haladó ezüst színű SEAT felkapcsolta a reflektorát, majd folyamatosan elkezdte nyomni a dudát. Az út szélére húzódtam, próbáltam az útra figyelni, hogy elkerüljem az esetleges árokba hajtást, vagy mások veszélyeztetését. A hirtelen jött vakító fény miatt szinte semmit sem láttam.

Kb. 20km/h-ra lassítottam, mikor mellém ért az autós. Ekkor kétszer ránkhúzta a kormányt, majd 60 - 70-re gyorsított. Mi újra felvettük a tempót, (ez mototorral nem nehéz) majd, egy hatalmas csikorgó fékezésre lettem figyelmes előttem. Pár centire a lökhárítójától sikerült szinte állóra fékeznem a motort. Majd ismételten odalépett neki az illető. Mögöttünk mások is haladtak, láthatták az esetet. A páromon nem volt protektoros ruha, nem volt kedvem erősködni az elmebeteg autóssal. Ígyis nagyon megijedt szegényem.

Ezt követően 30-as tempóra állt be az autós, feltartva mindenkit. Megelőztük, de láttam, hogy az autósnak már nincs kedve játszani a továbbiakban. Bal kézzel markolta a kormányt, szinte bedölve a középboxba a jobb vállával. Biztosan nagyon élvezte, hogy szopathat egy motorost. Azóta megjegyeztem a rendszámát, ha találkozom vele, majd megkérdezem, hogy ezt hogyan is gondolta.

A rendszáma: GFS-426
Június 28-án történt 22 óra után.

Megértem azt, ha valaki fáradt, álmos, vagy szimplán nem ott van a figyelme, esetleg nem tudott észrevenni valamilyen más zavaró tényező miatt. Egyértelmű, hogy meg kell tennem mindent azért, hogy ne legyen baleset. Ilyen esetekben intenek is a járművezetők, hogy "bocsi, nem láttalak", "nem direkt volt", stb...

Azt viszont nem tudom megérteni, hogy miért vannak olyan emberek, akik képtelenek a közlekedési kultúra elsajátításában. Nekik van elsőbbésgük, mert csak. Sokan azt hiszik, hogy ha sportmotort látnak, akkor az a motoros már egy vadállat, aki potenciális közellenség.

Ha gondoljátok, tegyétek ki nyugodtan ezeket a rövid kis szösszeneteket a blogra. Nem csak az autósok és motorosok veszélyeztetik egymást nap mint nap. Minden járművet vezető átéli ezt. Legyen szó robogósról, autósról, kamionosról, motorosról. Oda kéne figyelni egy kicsit egymásra és nem veszélyeztetni a másik anyagi, - de legfőbb képpen - testi éppségét.