Az egyre elterjedtebb sebességtartó automatikát kihasználni leginkább autópályán lehet. Vagyis lehetne, ha azok az autósok, akiknek nincs ilyenjük és hol gyorsabban, hol lassabban hajtanak, felfognák, hogy nem azért előzgeti őket valaki már harmadjára, mert szivatni akarja, hanem pusztán azért, mert szeretne egyenletes sebességgel, nyugodtan haladni. Az idiótábbak ezt jól magukra is veszik és csakazértis visszaelőznek, akár dudálva, villogva, idegtől lila fejjel. Na de majd Gábor kifejti ezt nektek részletesebben, saját tapasztalatai alapján.

Egy rohamosan terjedõ autópályás szokással kapcsolatban szeretném látni a közönség véleményet. Autóval fõként autópályán szoktam közlekedni, ott is fõleg az M5-ön, és fõleg este. Sokáig úgy gondoltam, hogy autópályáink közül az M5-ön a legrosszabb a vezetési morál, de a balatoni nyaralások megváltoztatták a véleményemet: a sok német-osztrák-stb autós, akik változatos tempóval és furcsa stílusban próbálnak valamiért feltehetõen Romániába-Bulgáriába-Törökországba jutni, kismiskák ahhoz képest, amiket magyar rendszámú autósoktól lát az ember az M7-esen.

Na de a konkret szituáció, amit nem tudok hova rakni. Megyek az autópályán, forgalom szinte semmi, se elõttem, se mögöttem, külsõ sáv, tempomat 115 körül, mert a fölött a terepjáró sokat fogyaszt, meg a fölött érezhetõen nehezebben kezelhetõ. Tükörben szépen figyelemmel kísérem, ahogy beér a mögöttem levõ autó, mögötte 1km-en belül senki, elõttem 1km-re senki.

Mögöttem levõ elkezd elõzni (persze jellemzõen index nélkül), sávváltás, lassan mellém ér, pörögnek a másodpercek.. Értem én, hogy sehol senki, de ha elõz, akkor tulajdonképp miért lassít le mellettem? De mindegy, lassan csak lejjebb nyomja kicsit a jobb pedált, elhalad mellettem... És egyszer csak elkezd besorolni a elém a külsõbe (ismét jellemzõen index nélkül), a gyengébbek akár 3m-re is, de volt már esetem, hogy az autóm orra takarta a lökhárítóját. Üres autópályán miért jön be fektávon belül?

Nem fél, hogy ha valamiért hirtelen fékeznie kell, és én nem veszem észre az okát hamarabb, akkor 2 tonnával kivasalom? De tényleg, egy böszme nagy terepjáró nem matchbox, nem aggasztó a tükrökben a kocsi hátuljában majdnem tetõmagasságban fényszórót látni? Nekem az lenne (illetve volt még az előző autómmal). És ha tényleg vészfékeznie kéne, engem dugnak a dutyiba, ha a követési távolság be nem tartása miatt halálos balesetet okoztam - mert senki nem lenne, aki igazolni tudná, hogy õ mászott be indokolatlanul így elém.

Más az, ha jön mögötte valami agresszív autós és tolja le (érdekes, ezek is döntõ többséggel magyar rendszámúak), és akkor bejön elém, ahogy tud... de akkor gyorsabban is megy, tehát csak pár másodpercig zavaró a közelség.

A legrosszabb az, hogy ezt szinte kizárólag magyar rendszámú autókkal csinalják. Az osztrák-német rendszámú autók tudnak értelmes távolságba bejönni. Volt olyan Szeged-Bp utam, amikor nagy volt az átjáró forgalom - mégis egy külföldi rendszámú autó nem volt, aki túl közel jött volna be elém, mind a 4 magyar volt.

Mit lehet ilyenkor tenni? Én személy szerint nem szivesen piszkálom a tempomatot (nem azért használom, hogy percenként egy-egy ilyen marha miatt kapcsolgassam), de villogásra-dudálásra semmit nem szoktak reagálni... Ha elõttem beáll 1m-re az én tempómba, akkor át szoktam rántani (feltûnõen) a belsõ sávba - reakció nulla. Semmi. Egyáltalán nem érti, hogy mi a baj? Vagy ami vezetõülés fejtámlájától hátrébb van, az már nem is létezik, a tükör sminkelésre van?

A "legszebb", szerencsére (egyelõre(?)) ritka helyzet, amikor nemcsak bejön elém 2m-re, de utána még elkezd lassítani... Villogás, duda nem számít, ha üres a pálya és visszaelõzni kezdek, akkor vagy rágyorsít hirtelen, vagy általában inkább hagyja, hogy leelõzzem, aztán majd visszaelõz és újra belassít, és ezt játssza párszor. Ez megis mi??

Végezetül a legdurvább vezetési élményem, ami ez utóbbihoz passzol: M7 (jéé...), Balaton-Budapest, nyári vasárnap délutan (jéé...). Maruti, fakószürke, nem néz ki túl jó állapotban. Én 115 tempomat. Nagy nehezen beér, elkezd elõzni, de hát szélárnyékban még jobban gyorsult. Tempomaton egyet vissza, tükörben látom, hogy hátulról épp szerencsére nem jön semmi nagyon. Erre Maruti be elém, és lassít.

Nem örülök, két villantás (semmi reakció), de hát talán rájött, hogy nem akarja túlerõltetni az autóját, és jobb lesz lassabban. Hamar visszaelõzöm, tempomat 115. Erre basszus megint nekikezd elõzni. De most már jönnek hátulról, villogva, hogy marhára sietne. Bevág elém, és lassít. Villogok, közelítek, semmi reakció.

Apa vezet, pofázik anyuval, gyerek hátul játszik (be volt vajon egyáltalán kötve?), mögötte centikben mérhetõ távolságra meg terepjáró vadrácsa. Már nem voltam kifejezetten nyugodt, leelõzöm nagy lendülettel, kicsit távolabb megyek, hátha rájön, hogy nem kéne ezt játszani. De nem, eljátssza harmadjára is, ismét nem veszélytelenül (jöttek hátulról, bár szerencsére immár türelmesebb).

Hiába nézek át csúnyán, miközben mellettem elvánszorog, nincs szemkontakt, megint be közel elém és lassít. Bennem elpattan a húr, plusz hátulról sor elõz, úgyhogy dudára fekvés, reflektor, és kb centikre közelítés. Szerencsémre (mert tudom, hogy én voltam a hülye, ha ideges vagyok ne vezessek, illetve vettem volna 120-ra a tempomatot vagy 100-ra negyed órára, és nem találkozunk újra - már megtanultam) ebben a pillanatban láttam meg a kanyar után a feltehetõen baleset miatt beállt 2 sávot (jéé...), és az épp mellettem levõ kijárati lekanyarodó sávba soroltam, és sose láttam többé. Ennek már 2 éve, és azóta se értem, hogy ez most mégis hogy?!..

Bocs, ha hosszú lett... Kiváncsian várom a véleményeket, illetve az elõzés befejezésére vonatkozó KRESZ részeket: milyen távolságra kell besorolni, szabad-e elõzés után veszélyes közelségben lassítani, az elõzött autónak kell-e számítania erre, stb.