Valami elmebeteg kerékpárosba futott bele dzsaszper, kishíján szó szerint, akinek az volt a legjobb szórakozása, hogy minden előzmény nélkül virtuális kátyúkat kerülgetett. A vigyorgásából meg arra következtetek, hogy nem is igazán fogta fel, hogy az ilyen akciókkal leginkább magának tud ártani, aztán végül eggyel kevesebben mennek majd a critical massra.

A legtöbb kerékpárossal sem autóvezetőként, sem kerékpárosként, sem gyalogosként nem szokott gondom akadni. Van viszont egy-két ön- és közveszélyes is, tegnap este egy ilyennel hozott össze a sors. Megköszönheti az égnek, meg annak, hogy kicsit nagyobb követési távolságot tartottam a kocsioszlopban a saját és bringája épségét... de a helyzetet szemmel láthatóan élvezte...

Augusztus 22-én este 8 óra körül a 2-es úton Dunakeszi felé, kb. a Megyeri híd elhagyása után jóval, körülbelüli helyszín:

80-85 km/h sebességgel haladtam. Előttem kocsioszlop, ilyenkor szeretek kb. másfél-kétszeres követési távolságot tartani. Az útszakaszon előzni tilos, és az útszakaszra kerékpárral, segédmotorral és mezőgazdasági munkagéppel behajtani tilos. Egyszercsak arra leszek figyelmes, hogy picit furán mozog előttem a kocsioszlop, mintha finoman kerülnének valamit, ezért elkezdek fokozottan figyelni.

Majd az előttem hajtó kocsit látom, hogy kerékpárost előz. A következő pillanatban a kerékpáros (aki úgy 30, jóindulattal 35 km/h tempóval haladhatott) komolyabb körülnézés nélkül kivágódik a sáv közepébe. Intenzív fékezés, és kerülném, de jönnek szemből, így inkább mégse. Kb 30-ra fékeztem, és duda, hála Istennek hátulról sem szálltak belém.

Ezek után, ahogy elfogytak szemből az autók, leelőztem a kerékpárost (és közben folyamatosan dudáltam, jelezve, hogy ön- és közveszélyes). Miközben elhaladtam mellette (nem mai a kocsi, szívódízel, így viszonylag lassan gyorsul), a szemébe nézek, hátha bocsánatot kér, de ehelyett kajánul a képembe vigyorog... Piros-fehér-zöld (vizszíntesen csíkozott felsőt viselt...