A rendszeres olvasóknak ismerős lehet a helyszín, ahol Fenrir története kezdődik, nem is olyan nagyon régen én írtam arról, hogy szerintem milyen rosszul van megoldva a Gilice téren a közlekedés, az elsőbbségi viszonyok szabályozása. Most kicsit másképp került elő újra ez a hely.

Ma nálam is elszakadt a cérna, és épp rosszkor. A Gilice térnél haladtam a Nagykőrösi út felől. Aki nem ismeri ezt a helyet, a Gilice tér előtt a Sallai Imre utca kicsit emelkedik, majd a kanyarodó főútvonal ráfordul a Gilice térre, hogy egy „sarokkal” arrébb leforduljon a Petőfi utcára. Tehát a főútvonal kétszer kanyarodik egymás után.

Az első után én kiraktam jobbra az indexet, hogy nem kanyarodok tovább a főútvonallal, hanem haladok tovább „egyenesen” a Gilice téren. 45-ös állandó tempóval haladtam, amikor a Petőfi utcáról féktávolságon belül kilőtt egy fekete Jetta, hogy még éppen befér elém, rákanyarodva a Gilice térre.

sárga: főútvonal, kék: az én autóm útvonala, piros: a jetta útvonala

Hát nem fért volna be. Mind a ketten fék, megálltunk. Én kicsit előrébb, ő majdnem az oldalamba. És ami ezután jött azt nem kellett volna. Elfordulva néztem, hátha meglendíti a karját elnézést kérve, vagy szétteszi értetlenkedve, és megkér, hogy húzódjak le megbeszélni, mert szerinte én vagyok a hibás (a kommentezők véleményét is várom, ha tényleg én vagyok a hibás, legalább megtanulom).

De nem, szorítja a kormányt és vicsorog. És ekkor megkérdeztem tőle kissé megemelve a hangom, hogy mégis mi volt ez. A hiba ott volt, hogy a mondatba belekanyarítottam kedves felmenőit is, a legtirpákabb stílusban. Ő erre persze mutató ujját emeli, készül kiszállni. Rajtam lila köd, kinyújtott középső ujjam ütemes mozgatásával jeleztem felé, hogy jöjjön nyugodtan, nem vagyok ijedős.

Ő elengedte a biztonsági övét és magát is, én visszafordultam az ülésben előre, elindultam, semmi kaparás. Lekanyarodtam a Sallai Imre utca Gilice tér utáni szakaszára, ő ment tovább. Egy kicsit lejjebb a Gyékény térnél újra összeverbuválódtunk. Ő megállt és elengedett. És itt megint én voltam az erkölcsi vesztes, mert beintegettem neki.

Itt kapcsoltam kábé hogy autóba ülök, és azért van amit nem illik. Ő kikanyarodott mögém és szépen haladtunk tovább. Én felvettem egy 55-ös tempót, nem büntetőfékeztem, nem ködzáróztam, nem mutogattam. Ő nem erőlködött, csak jött mögöttem, és a Halomin valahol lekanyarodott. Talán értelmesebben is meg lehetett volna oldani az ügyet (nem szeretek veszekedni). Én mástól lettem szép lassan ideges és nála pattant el a cérna.

Ez azért veszélyes, mert ő is lehet hogy továbbadta az ideget, és ez a sz*r úgy terjed mint a pestis. Olvasva a blogot, tudom, hogy ez mindennapi dolog, talán még kicsinyes is, de azért két embernek okoztam hosszabb fejfájást, mint kellett volna. Én is voltam már hibás sok esetbe, velem is szabálytalankodtak már, de eddig mindig megoldottuk kulturáltan a dolgokat.

Egy elnézéskérés, egy mosoly, egy kis előzékenység, és mindenki ment tovább. Szóval, ha esetleg olvassa a blogot, ezúton szeretnék elnézést kérni a reakcióm miatt, akár igazam volt a szituációban, akár nem.

Fa*z voltam, na. Bocsánat. Ha nem olvassa akkor majd összefutunk újra, és elmondom személyesen. Maximum előtte pofozkodunk kicsit, torna gyanánt, ha belém „fojtja” a szót. Remélem nem, mert tényleg megbántam a dolgot.