Időről-időre meg szoktam törni a beküldött levelek sorát egy-egy saját eszmefuttatással, őrjöngéssel, a következőkben megint egy ilyet olvashattok és nézhettek. Nemrégiben ugyanis úgy hozta az élet, hogy munka ügyben Kínában töltöttem két hetet, annak is a déli részén, Guangzhou (a kínaiak Gondzsónak ejtik) és Shenzen (ezt meg Sendzsennek mondják) környékén. Ez az a terület, ahol a kormány épp azon dolgozik, hogy az egyébként is összeérő városokat közös közigazgatás alá vonja és létrehozzon ebből egy 42 millió lakosú várost.

Ami már az első pillanatban világossá vált számomra, hogy vannak ugyan arra utaló jelek, hogy léteznek közlekedési szabályok, a több sávos utak szélén táblák, az aszfalton vagy betonon jól látható felfestések, de nagyjából mindenki leszarja ezeket. Egy helyi munkatársunk szállítmányozott mindenhová, ő sem lóg ki a többiek közül. A shenzeni repülőtérről kihajtva ugyanis az volt az első manővere, hogy a belső sávból négy vagy öt sávot keresztezve egy ívben behajtottunk a benzinkúthoz. Már itt éreztem, hogy lesznek itt még érdekességek.

A forgalom egészen tűrhető mértékű, igazából rosszabbra számítottam. Az utak kapacitása egyelőre teljesen jól lépést tart a járművek számával, nem is emlékszem, hogy különösebben nagyobb dugóba kerültünk volna bárhol, inkább csak a közlekedési lámpák hosszú váltási ciklusa miatt torlódott fel mindig az sor, simán előfordult olyan, hogy kb. három percig dekkoltunk a pirosnál.

És ha már a lámpák szóba kerültek, az is érdekes volt, hogy nem három, hanem többségében 4-5 elemből állnak, attól függően, hogy az adott útról melyik irányokba szabad kanyarodni (na nem mintha ez számítana). A zöldek vannak irányonként különválasztva és egymástól függetlenül is adhatnak bizonyos irányokba szabad utat, kiváltva így a nálunk használt kiegészítő lámpát. Ahol pedig nincs ilyen külön nyilacskás verzió, ott piros alatt is szabad jobbra kanyarodni, ha nem jön senki. De mivel mindig jön mindenhonnan mindenki, ezért ez sem különösebben mérvadó.

Kamerát csak egy hétvégi napon vittem magammal, akkor sem sokat videóztam, mert lemerült az akkumulátor is, de arra elég volt, hogy összevágjak belőle egy néhány perces egyveleget, ami jobban szemlélteti a helyi szokásokat, mint a fotók vagy a szavak. Hétköznapokon pedig szorozzátok be ezt az egészet öttel.

A furcsa az volt, hogy annak ellenére, hogy a közlekedés totális káosz, nem használják a sávokat, sem pedig a tükröket - motoros melletti elhaladáskor pl. dudálni kell, hogy egy kósza ötlettől vezérelve ne üttesse el magát -, a két hét alatt csak három koccanásos balesetet láttunk, pontosabban azoknak is már csak az eredményét. A következő képen épp egy autót préselt a konténerszállító kamion a körforgalom szegélyéhez.

Kínában nagyon erős az anyagi kontraszt is, akiknek van autója, azoknak többségében maximum néhány éves és nagy. Rengeteg Toyota, Honda, Buick (ami GM márka, tehát kb. az Opelnek feleltethető meg részben), Chevrolet, Nissan, Hyundai fut az utakon.

Kisebb autókkal főleg a fiatalok járnak és gyakori a széttuningolt változat, meg a valamilyen versenypályával felmatricázott hátsó szélvédő. Kicsikből a legjellemzőbb hármas a Toyota Yaris, Honda Fit (ami nálunk Jazz), valamint a nálunk sem kevésbé ismert Suzuki Swift.

Meg aztán persze az ismert nagy márkákon kívül vannak a furcsábbnál is furcsább kinézetű, gondolom helyi tervezésű és gyártású csodák is. Aki például megmondja, hogy ez mi, kap egy pirospontot az üzenőfüzetébe:

Ahol autók közlekednek, ott előbb-utóbb meg is állnak valahol, nincsen ez másképp Kínában sem. Pont ugyanúgy csinálják, mint a közlekedést. Akinek ahol épp dolga van, ott leparkol, ahogy éppen sikerül. Általában ez úgy sikerül, hogy minimum egy sávot megakasszanak. De a kiépített parkolókban sem sokkal jobb a helyzet, ezt a képet például a szállodai szobám ablakából lőttem:

Természetesen a tiltások sem érdekelnek senkit, itt például épp a minket hordozó autó (ami egyébként egy nálunk szintén ismeretlen Europestar márkájú, Proton által gyártott autó, ami büszkén viseli a seggén az "Engineered by LOTUS" feliratot) áll egy furán ismerős tábla mögött. Aztán persze lehet, hogy sokuknak tényleg fogalma sincsen a jelentéséről.

Egyébként ezt simán meg is teheti bárki, mert nincsen közterület-felügyelet, vagy bárki, aki megbírságolná az autók tulajdonosait. Rendőrök azok vannak, de gyakorlatilag tök fölöslegesen, mert nem csinálnak semmit, nem irányítják a forgalmat, nem szedik ki a szabálytalankodókat, csak állnak egy helyben és azt figyelik, hogy mikor kell félreugraniuk.

A rendőrségre különösebben nem is nagyon költenek sokat, a rendőrmotorokon például ketten ülnek, ami magyar szemmel elég szokatlan, a járműveik sem mai darabok, az erősen újszerű autók közt kifejezetten szakadtnak néznek ki.

Egész sorozatot szúrhatnék be olyan fotókról, amin épp valamilyen szabálytalanság történik, de náluk teljesen természetes, nem volt egyedi eset a videón látott körforgalomba balra behajtás sem.

Vagy hogy autóval keljen át valaki a zebrán, majd a járdán folytassa az útját, mert ott gyorsabb.

És ki is lyukadtunk az egyik kedvencemhez, a gyalogos átkelőhelyekhez. Európával szemben Kínában nem hogy akadálymentesítés nincsen, hogy a mozgáskorlátozottaknak, kerekesszékben élőknek megkönnyítsék a közlekedését, itt építik az akadályokat. Nem is véletlenül, mert ahol nincsen fizikailag korláttal, betontömbökkel elválasztva a két haladási irány, ott a sok birka a dupla záróvonal ellenére is előz, megfordul. Persze a korlátot időnként meg kell szakítani zebrával, hogy a puhatestű is átmehessen a túloldalra (bár a fenti videóban láthattatok kerítésugrást is), ezért a zebrákon az út közepén egy 15-20 centi magas vasrúd van keresztben, hogy ne pont ott akarjanak megfordulni.

És szegény lány sem véletlenül dekkol ott középen, ő a kisebb az összes járműhöz képest, ezért nincsen elsőbbsége. Még ha elméleti szinten lenne is, akkor sem adja meg neki senki. Nincsen olyan, hogy bárki bárhol bárkit átengedjen vagy másik autót beengedjen maga elé. De van még egy érdekesség zebra témában, mielőtt tovább lépnék. Ha nem lett volna elég az a bazinagy vasrúd, amiben a figyelmetlen gyalogos gyönyörűen pofára tud esni, akkor itt van egy másik gyalogos átkelő, mindenki oldja meg, ahogy tudja:

Van egy állatfajta, amelyikről mindeddig nem tettem említést, pedig nagyon sokan vannak és talán ők tolják a legdurvábban ezt a közlekedés témát: a motorosok és robogósok. Érdemes megfigyelni a bukósisak használatának az arányát. A vezetőkön még néha előfordul, utason szinte soha.

Ők még a piros lámpával sem foglalkoznak, ami pedig talán az egyetlen olyan dolog, amit az autósok túlnyomó része figyelembe vesz. Ők csak azt nézik, hogy jön-e valami ami el fogja őket csapni. Ha nem vesznek észre ilyet, akkor mennek. Persze olyan is előfordul, hogy attól, hogy a robogós nem vette észre, még jön egy kamion. A utasok száma sincs két főben korlátozva, nem kifejezett ritkaság az sem, hogy az egész család felfér arra a motorra, itt például apuka plusz három gyerek látható két keréken, természetesen bármiféle védőfelszereléstől mentesen:

De láttam motorost menet közben sms-t írni, na meg aztán a legkülönfélébb dolgokat szállítani, amire teljes mértékben alkalmatlan egy motorkerékpár. Vagy legalábbis mi azt gondolnánk. Na ők nem.

Kicsit korábban említettem, hogy mindenben a szélsőségek országáról van szó, nincs ez másképp a tisztasággal és rendezettséggel sem. A főutakat, meg a gyorsforgalmi utakat rendszeresen takarítják, mint mindent, ezt is emberekkel oldják meg, mert humán erőforrás az van bőven (érdekesség a stop tábla felirata is).

De ha kicsit távolabb kerülünk a legnagyobb forgatagtól, akkor rendszerint már sokkal kevésbé rózsás a helyzet, jártam olyan részeken is, az út szélén hegyekben állt a szemét, a teherautók által felkavart portól meg alig lehetett levegőt kapni is.

A gyorsforgalmi úthálózat is döbbenetes ütemben épül, szinte minden felüljáró teljesen újnak néz ki és valószínűleg az is, mert a GPS is sokszor megkergült, mivel teljesen más volt már a valóság, mint ami a fél éves térképen szerepelt. Rengeteg az egymás alatt-fölött is keresztülmenő, nagy vasbeton lábakon álló, ide-oda kanyarodó, becsatlakozó, lehajtó, stb. út.

Ilyen helyeken egyébként az építési törmelék rendszerint ott van a hidak alatt, nem viszik sehová, egyszerűen otthagyják. Ezek az autópályák, vagy inkább autóutak, mert a maximális sebesség sehol nem volt 100-110-nél több, kivétel nélkül fizetősek (a folyami hidak úgyszintén), méghozzá kapus rendszerrel. Ráhajtáskor adnak egy jegyet, lehajtáskor pedig az alapján kell lecsengetni az útdíjat a sorompó előtt.

És gépelhetnék, meg pakolgathatnám be a fotókat még órákig, akkor sem fogynék ki a témából, annyival másabb ott minden. Az első nap már azon agyaltam, hogy tulajdonképpen Magyarországon néhány jelentéktelen kis semmiség kivételével minden a legnagyobb rendben zajlik és nincs is semmi baj. Egyelőre ennyi, lehet, hogy így is túl nagy volt a dózis egyszerre.

Na jó, még egy utolsó kép arról, ahogy éppen két teherautó seggében haladunk kb. nyolcvannal a záróvonalon azt figyelve egy kilométeren át, hogy melyik sáv fog gyorsabban megindulni. Mert akkor persze oda azonnal át kell sorolni, akkor is, ha utána mindenki ugyanígy tesz és a másik sáv lesz a gyorsabb. Ekkor persze mindenki oda megy át, mert ott ez így logikus.

Neked is van egy jó sztorid? Küldd el nekünk!