Ritkán járok biciklivel, de olyankor igyekszem a szabályokat betartani. És tudom, hogy rajtam kívül vannak még olyan kerékpárosok, akik törekednek erre. Sajnos tényleg azokat jegyezzük meg jobban, akik nem törődnek ezekkel a szabályokkal, ráadásul nagyon sok ilyen van. És persze mára kialakult emiatt egyfajta előítélet a bringásokkal szemben. Ez nyilvánvalóan rosszul esik az olyanoknak, mint például Gábor, ezért egy korábbi poszthoz hasonlóan ő is pontokba szedte, miért ne tekintsék őt ellenségnek az utakon.
Valamelyik nap volt egy bringás poszt, ahol a srác próbálta bemutatni, hogyan is látja az autósokat, több-kevesebb sikerrel. Remélem nem lerágott csont, hadd mondjak én is pár gondolatot ehhez, talán megér egy posztot ez is.
Bringával közlekedek nap mint nap, részint mert szeretek, részint mert napi 36km benzin megspórolása bizony már érezhető, és nem utolsó sorban mert jó érzés hogy fitt vagyok tőle. Ha csak tehetem, az úttesten, az autók között kerékpározom, lehetőség szerint a KRESZ maximális betartásával. Íme néhány pont, ahogy én látom, a saját szemszögemből:
1. Kedves autós szaktárs, köszönöm hogy megtűrsz magad mellett a sáv szélén. Nem járdázok, mert nem engedi a KRESZ, és mert durván balesetveszélyes. Cserébe igyekszem felvenni a belváros tempóját, hogy miattam ne kelljen lassítanod.
2. Nem közlekedem a buszsávban, hasonlóképp az előző ponthoz. Viszont ha hallom/látom hogy ott nyomulsz mögöttem de nem bírsz biztonsággal kikerülni, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy mielőbb tudj tovahaladni.
3. Az a notórius lúzer vagyok, aki bizony megáll a lámpánál, hiszen rá is vonatkozik a KRESZ. Autóval sem megyek át, miért tenném bringával? Nem azon az 1-2 percen fog múlni a boldogságom, amíg a zöldre várok. Köszönöm, ha eltűröd ilyenkor, hogy a sáv szélén előre csorogjak.
4. Sávváltáskor, kanyarodáskor indexelek, és köszönöm neked, kedves Szaktárs, hogy előzékenyen és udvariasan beengedsz. Ezt most minden irónia nélkül írom, tényleg ez a tapasztalatom: 10-ből 9 autós - lehet a meglepettség miatt ugyan - de be szokott engedni.
5. Nem várom el tőled, hogy hátrafelé is legyen szemed. A sávok közt cikázó bringásra nem nagyon áll rá az autósok szeme, ez szerintem abszolút érthető. Viszont ha megállsz, leparkolsz, kérlek pillants bele a tükrödbe, mielőtt kinyitod az ajtót. Miután felnyársaltál, én meg lezúztam a fényezést a drága autód ajtajáról, már felesleges a felelőst keresni, mindkettőnknek szar lesz. Egy pillantással el tudod
ezt kerülni, én pedig hálás vagyok érte.
6. Kivilágítom magam, elöl-hátul. Ha már megtehetem hogy drága bringával tekerek, nem fog földhöz vágni az az 1-2000 forintos lámpa, nem érzem cikin magam tőle. Sőt, mellényt, sisakot, fényvisszaverő csíkokat is viselek, hogy messziről észrevegyél. Köszönöm, ha ezt úgy fogod fel, hogy egyben Neked szeretnék segíteni vele.
7. Én én vagyok. Azért, mert láttál egy vagy több srácot piroson-zebrán-járdán áthúzni, ne rajtam töltsd ki a bosszúd. Én sem úgy tekintek rád, hogy csak mert kocsiban ülsz, egyenértékű vagy azzal a taggal, aki tavaly kivasalt a bringaúton. Nem attól lesz paraszt valaki, mert négy helyett két kereket választ, és vica versa. Emberek vagyunk, és én tisztellek téged.
8. És ha már szóba került: már nem várom el senkitől, hogy megadja nekem az elsőbbséget. Megköszönöm ha mégis megteszed. Amikor egy bringautat keresztezel kanyarodás közben, kérlek gondolj a kanyarodási szabályra, aki egyenesen halad, annak van elsőbbsége. Én már figyelek, de sokan nem teszik. Ha itt baleset történik, a bosszúságon kívül bizony rád verhetik a balhét, elsőbbség meg nem adása miatt. Sokkal egyszerűbb egy laza fejmozdulattal hátra sandítani, és ezzel elkerülni
a későbbi fejfájásokat.
Igazság szerint menő szabályosan közlekedni. Tényleg az. És ettől még nem vagyok sem lassabb, sem bénább. Kösz hogy elolvastad! :)
Az utolsó 100 komment: