Másfél hete vasárnap gondoltam, még lehet egy utolsót fürödni a Velencei-tóban. A kellemes strandolás után viszont jött a feketeleves; dugó a pályán. Martonvásárig húztam, onnan kerülőúton jöttem haza. Nem úgy, mint Pasman, aki talán valamelyik szomszéd autóban ülhetett ugyanabban a dugóban. Ő maradt a pályán, így volt alkalma megtekinteni a baleset nyomait és mérgén kívül néhány ötletét is megírta nekünk.

Egyik szép késő nyári vasárnap (szept. 18) volt "szerencsénk" belefutni a menetrendszerű baleset okozta dugóba az M7-esen (bővebben itt).
A Velencei-tóról jöttünk fel, ez normál esetben 20-25 perc út az autópályán. A tervezetthez képest kicsit korábban indultunk, mert épp kitört a családon egy lázzal és hányással járó betegség: én a jobb egyen utaztam lázasan, fiam a hátsó sorban hányt néha egy-egy "kellemeset".
A 37-es kilométerkőig jutottunk, amikor megállt előttünk a pálya. Ez 6 óra 10 perckor volt.

 

Gyors informálódás: az utinform honlapjáról megtudtuk, hogy a 27-es km-nél történt a baleset, egy sávon megy a forgalom. Remek, a következő lehajtó a váli pihenőhely a 34-esnél van, addig úgysem tudunk mit csinálni, hát berendezkedtünk a hosszas várakozásra. Pár percen belül megindult a forgalom a román/ukrán Sprinterek és magyar/szlovák/német Audik/BMW-k részére fenntartott leállósávon is. (Ezek a kivételezett autósok természetesen elvárták, hogy ha a sávjukat egy tényleg lerobbant autó elállta, akkor mi haladéktalanul engedjük be őket...) Alapvetően szabálytisztelő emberek lévén nem követtük a példájukat, hanem magunkban mérgelődve álltunk a sorban.

1 óra múlva értünk a lehajtóhoz, és bár ott is hosszú sor állt, úgy gondoltuk, hogy lemegyünk a pályáról. Azonban hirtelen megindult a forgalom az autópályán is, így felülbírálva előző döntésünket, mégis maradtunk. Gondoltuk, egy óra alatt biztosan megtisztítottak legalább még egy sávot, így már nem olyan reménytelen a hazajutás.

 

Nagyot tévedtünk, ugyanis csak a martonvásári lehajtóig jutottunk, ott újra teljesen beállt a sor. Nem húzom tovább, 8 órára értünk a baleset helyszínéhez.  Addigra már a várakozástól és a pofátlan "autóstársaktól" egyébként is kissé megviseltté váltak az idegeim, de a látvány, ami itt fogadott, betette a kaput. Végülis ez volt az oka, hogy billentyűzetet ragadtam. A belső két sávban szépen elkerítve "dolgoztak" szép komótosan a tréleresek, a külsőben próbált átjutni a "kölcsönös udvariasság szabályainak megfelelően" a 3 és fél sáv forgalma, a leállósávot pedig elfoglalta a kiküldött 1 azaz EGY darab rendőrautó, amiben két v. három rendőr ült és irogatott valamit. Számomra hihetetlen módon nem érdekelte őket, hogy mekkora dugó alakult ki, és eszük ágában sem volt bármit tenni a csökkentése érdekében (sőt ők maguk növelték azt a leállósáv elfoglalásával).

Nem értem, hogy a mi pénzünkből (adó + trafi bevétel) fenntartott rendőrség miért nem tud legalább néha értünk dolgozni egy kicsit. Egy ilyen helyzetben, amikor tudni lehet, hogy kiugróan nagy a forgalom, és a baleset nagyon sok embert érint, miért nem lehet arra egy kis energiát fordítani, hogy minél hamarabb minél több sávon mehessen a forgalom? Szerintem ehhez elég lett volna még két egység a helyszínelést végzőkön kívül: az egyik néhány terelő bólya kihelyezése után irányítja a forgalmat a külső + leálló sávokon, a másik meg pár km-rel visszább fotózza/videózza a leállósávban közlekedőket, így még az extra kivonulás költségeinek a fedezete is meglenne. :)

És még egy javaslat: a rendőrökkel együtt indítsanak kellő mennyiségű és hozzáállású tréleres kocsit is, akik a lehető leghamarabb eltakarítják a roncsokat az érintett sávokból, ne kelljen megvárni, amíg a balesetben érintett autósok a baleset okozta sokk után kezdik el megszervezni az elszállítást. Nem hiszem el, hogy szakszerű munkával nem lehet egy órán belül 4-5 autót elszállítani. A biztosítókat meg kötelezni kell rá, hogy a kötelező biztosítás ennek a költségét is fedezze (ha esetleg most nem így lenne).

Hát ennyi volt a mi kis tapasztalatunk egy igazi mai magyar helyszínelésről. Tudom, naiv vagyok, de bízom benne, hogy előbb-utóbb olyan emberek kerülnek megfelelő pozíciókba, akik nem csak megfejni akarják az autósokat, hanem néha tényleg szolgálni és védeni is.