Régebben nekem is összegyűlt néhány büntetésem, ami abszolút vitatható lett volna. Mégsem vállaltam a hosszú pereskedést, hiszen már akkor is tudni lehetett, a bíróságok minden bizonyíték nélkül simán a parkolási társulások javára döntöttek, az autós pedig az eredetihez képest is jóval többet kényszerült fizetni. Vilmos is itt tart éppen, de bízik a perújítás sikerességében. Kíváncsiak leszünk az ügy folytatására!
Egy velem megtörtént parkolási per történetét írtam meg:
Hol volt, hol nem volt Magyarországon a jogállam. A mesénkben ippeg nem vót…
Történt eccer a nép egyszerű gyermekével, hogy bíróság elé került biza’ merthogy pörölték parkolási díjak és pótdíjak megfizetése miatt. Eccerű emberünk szervizesként kereste a betevőjét, járva országunk fő városát, javítva sok-sok elromlott mindenfélét. Vót úgy is, hogy a csengő tallérokat ippeg akkor hajigálta befelé az automatikus pénzelnyelő utcai készülékbe, amikor a szekerét egy másik, a mi emberünknél jóval szerényebb képességekkel megáldott honfitársa éppen pótdíjazta. Egy esztendő alatt biza’ egy tucat mikulás csomag is összejött.
Jámbor emberünk, az igaza biztos tudatában egymaga állott a bíró elibé, kezében az öt percen belül váltott jegyekkel. A kevésbé jámbor, de annál inkább hazug bíró kijelentette, hogy ezek a jegyek nem is akkor lettek megváltva, mint amikor, hanem sokkal későbben! Ezt rögvest írásba is adta, ítélet formájában. Még jó, hogy fenkölt haragjában nem szabott ki emberünkre bírságot, a nagyérdemű és mélyen tisztelt bíróság megtévesztési kísérlete miatt, pedig akár azt is megtehette vóna… de annyira azért nem rossz embör ő, csak ippeg hazudós…
Emberünk bízva az igazában, föllebbezett, és már nem is egy, hanem három bíró között tanáta magát. Tyűha, ennek se lesz jó vége – gondóta magában - okulva az előző esetből, ezek itten még tömlöcbe is csukhatnak engemet…
De a három bíró nem vót hazudós, hiszen kimondták, hogy az első bíró a bizonyítékok, tehát az egy tucat parkolójegy megvizsgálásakor és értékelésekor mind a tizenkét esetben mindössze csak „tévedett”.
Van igazság, gondóta emberünk! De nem ismerte a folyosói pletykát, ami szerint parkolási pörben mindig a parkoló társaságnak kell nyernie!
Ennek szellemében a három bíró az ítéletet helyben hagyta a következő indoklással: „nem nyert bizonyítást az a tény, hogy emberünk a parkolás megkezdése után azonnal eljárt volna a parkolójegy megváltása érdekében”.
A három bíró szerepet tévesztett itten, ugyanis ezt nekik kellett volna bizonyítaniuk! Egyébként bizonyítási eljárás nem igazán volt, emberünk tök fölöslegesen ült ott abban a fene nagy épületben, a bírók csakis papírból dolgoztak, és azt is mérhetetlenül alacsony színvonalon tették.
Mit nekik a 30/2010 48.§ (3) bekezdése! A három bírót még az sem zavarta különösebben, hogy időközben alkotmányellenesnek minősült törvényt olvastak emberünk fejére.Ő igazságért kiáltott, de nem oda Buda! A panaszirodán dr. Döbrögi doktor felhomályosította arról, hogy kisösszegű per lévén, felülvizsgálati kérelem nem terjeszthető elő. Az ítélet jogerős és végrehajtandó!
A nemjóját! - csap a fejére emberünk, most megtanútam egy életre, hogy csak tyúkpörbe ne fogjanak, mert ott aztán a nagytiszteletű dr. Bírók bármit megtehetnek!
Perújítás ? : elutasítva.
Azt a réz fán fütyülőjét! Meg aztán a teringettét!
Alkotmánybíróság ? : Persze hogy nem döntöttek, de az emberünk nem adta fel, és 2012. március 31-ig meg fogja újítani a beadványát.
Tanulság: mi jár annak, akinek igaza van? Hát a szája! Meg a keze, hogy megírja mindezt.
Emberünk azóta is csak vakargatja a fejét: vajon mi visz rá egy bírót a nyilvánvaló hazugságra?
Itt tart ez a mese, de még nincsen vége, mert emberünk Juszt sem hagyja magát átverni, megkárosítani…
Aki nem hiszi, járjon utánam, pöranyag a ládafiában.
Az utolsó 100 komment: