Itt a blogon is számtalan példa igazolja; a hülyékkel meg a gengszter kinézetűekkel nem érdemes kötekedni testi épségünk és nyugalmunk érdekében. De előfordulhat, hogy az illetőnek nem is áll szándékában a provokáció, mégis a másiknak meg úgy tűnik, prédára talált. Fokozza a helyzetet, ha kis autóval van, mint például a kicsi senki is, aki két sztorit is megosztott velünk.
Lehet, hogy hosszú lesz a sztorim, ezért kettéosztom.
I.
Egy érdekes jelenséget volt szerencsém kétszer is megtapasztalni: a maffiózó kinézetű gyanús, az éjszakai életben talán jól ismert karakterek valamiért haragszanak a Twingókra. Vagy a kék szín dühíti fel őket, vagy általában a kis autók, nem tudom. Kb. fél évvel ezelőtt a Fiumei úton reggel lazán csordogáltam a forgalommal. (Aki ismeri a helyet, az a következő helyzetet is ismeri, aki nem, annak szól a kitérő: Kétszer két sáv, ami egy OMV kútnál csak egy sávos lesz, mert a másik lekanyarodik, majd nem sokkal később újra két sávos lesz, egészen az Orczy térig, ahol a belső sáv kanyarodó lesz. Ezen a kb. 400 méteres szakaszon a sietősebbek a később kanyarodóvá váló sávban végig tudják előzni az egyenesen haladó sort és ki-ki vérmérséklettől és/vagy pofátlanságtól függően korábban, vagy az utolsó pillanatban visszasorol. Ez ugye mindennapos helyzet.)
Szóval az OMV kutat elhagyva, ahol ismét kétsávossá válik az út, látszott, hogy az Orczy tértől visszatorlódott az egyenesen haladó sáv, így, ha nem sorolok át a pofátlankodós sávba, akkor lehet, hogy beragadok a Salgótarjáni úti kereszteződésbe. Ezért szépen, ahogyan még anno megtanultam, index balra, visszapillantótükörbe nézek és látom, hogy még valahol mögöttem, kb 50 méterre épp egy ezüst Merci is kisorolni készül, ezért én sem habozok, gyorsan ki és spuri. Ezzel pedig elkövettem az aznap reggel baklövését: Mercedeses barátom ugyanis néhány másodperc múlva 1,2 Mach sebességgel, dudálva, villogva beleesett a nyakamba. Bár a belvárosban nem gondolom, hogy fel kell készüljek ekkora sebességkülönbségre (én sem álló helyzetből kezdtem átsorolni, rendesen haladtam a sorral), megadóan felemeltem a kezem, jelezve "bocsi". Részemről ezzel vége is volt. Még időben visszasoroltam az egyenesen haladó sávba és a sor pirosat kapott. Ekkor kezdődött el az a szürreális jelenet, amit máig nem tudok hova tenni.
A kabrió Mercedes megállt mellettem és a szemem sarkából láttam, valamit nagyon mutogat a benne ülő. Gondoltam meghallgatom, ezért lehúztam az ablakot. Az ülve is elég magasnak látszó, legalább 1,90 fölötti, kopasz napszemüveges srác feltolta a napszemüvegét. A hatás már akkor lehengerlő volt és már vette a levegőt, hogy mondjon valamit. De nem, mégsem, valamit elfelejtett. A zene! Gyors mozdulattal feltekerte a seggrázós feka rap zenét, csak úgy harsogott, ő pedig próbálta túlüvölteni. Mondandója a nézzé a visszapillantóba-mér vágtá be elém-kirángatlak te g*ci háromszögben lehetett, de erre őszintén szólva már nem emlékszem annyira elfoglalt a rémületkeltő überkemény hatásvadász mozdulatsor.
A lámpa zöldre váltott, ő egy nagy gázzal az előttem éppen elinduló autó elé vágott be gátlástalanul, én pedig megszeppenve, mint egy jóérzésű állampolgár, valóban el kezdtem gondolkozni, hogy vajon tényleg én voltam figyelmetlen és a manőveremmel veszélyeztettem a Mercis autóstársamat? Sokáig nem kellett ezen gondolkozni az Orczy, majd a Golgota teret elhagyva, a Vajda Péter utca után a villamossíneken fénysebességgel végigelőzte a sort, majd a következő kereszteződésnél szintén a kanyarodó sávból előzte végig a többi egyenesen haladót és eltűnt. Ő győzött. Én pedig máig gondolkodom, hogy hogyan háríthattam volna el a helyzetet. Mondjuk, ő nem hiszem, hogy gondolkozna ilyesmin. Vagy bármin.