autózz!

Ha segíteni szeretnél bármilyen módon, kattints ide!

[jún. 10. 23:19] A mai nap ismét elég aktívan telt, reggel fél hatkor keltem, gyors kávé és reggeli után elindultam a kölcsön kapott Suzuki Grand Vitarával elsőként Gyömrőre, ahol SzaGértővel megpakoltuk a terepjárót bébiétellel, szúnyogriasztóval, tisztítószerekkel, meg pár zsák ruhával, aztán célba vettük Alberirsát. Itt találkoztunk a hét raklap ásványvíz árát álló Cadillac Club képviselőivel - nekik külön köszönöm az életmentő fejfájáscsillapítót - és a nagy küzdelmek árán leszervezett teherautó sofőrjével, aki megkímélt minket attól, hogy hét körben szállítsuk le azt a sok vizet, sok időt és üzemanyagköltséget spórolva ezzel.

A következő állomás az M3-as gyöngyösi lehajtója volt, ahol Edit adott nekünk kutyakajától ágyneműig minden hasznosat és jót. Ezt követően egy gyors éhségcsillapító kitérőt követően a legközelebbi megálló már Edelény volt, ahol a polgármesteri hivatalból a nyomda raktárába irányítottak minket, itt ugyanis targoncával le tudták rakodni raklappal együtt a rengeteg vizet. Mikor ez megvolt, már csak a Grand Vitarával és annak tartalmával mentünk vissza a hivatalhoz, ahol kb. másfél perc alatt kiürítettük a kocsit, cserébe mi is pakoltunk bazinagy kenyereket, meg egyéb csomagokat, amikor épp várakoznunk kellett, mert kényszerű szünetek egész nap adódtak egy-egy esemény között.

Miután a teherautó is elment és a terepjárónkban sem volt több fölösleges nehezék, vissza indultunk SzaGértővel Gyömrőre, az adománygyűjtő raktárba, ahol épp egy kisteherautót pakoltak tele a többiek és indultak vele oda, ahonnan mi alig hogy megérkeztünk, sejtéseim szerint ők valamikor mostanában érhetnek vissza nem kevésbé hulla fáradtan, mint amilyen én vagyok. És ha nem volt elég a sok rizsázás, nézd meg képekben is ugyanezt!

Újdonsült segítségeim javaslatára és velük egyetértve külön posztba teszem az adományokkal kapcsolatos információkat. Előreláthatólag a hét végéig tervezzük folytatni a gyűjtéseket, utána muszáj mindenkinek visszazökkennie a normál kerékvágásba, csak a gyömrői átvételi pont marad meg még egy ideig, ide egyeztetés után továbbra is várják a polgárőrök az adományokat.

Pénzadományt két úton tudtok eljuttatni a Gyömrői Polgárőr Egyesülethez. Ennek az egyik módja a banki átutalás. Az ehhez szükséges adatok:

számlaszám: 65100084-11261003

IBAN szám: HU17 6510 0084 1126 1003 0000 0000
BIC (SWIFT) kód: TAKBHUHBXXX

közleménybe: árvíz
Ha utaltál, kérjük, hogy jelezd emailben, hogy számolhassunk vele.

Eddig kb. 2 millió Ft érkezett be a bankszámára!

A másik mód, hogy a PayPal rendszerén keresztül utaltok, ezt azért hoztuk létre, mert jelezték többen is, hogy magyar számlára külföldről nem, vagy csak magas költséggel tudtok utalni. Ezzel a lehetőséggel ide kattintva tudsz élni.

Mivel tárgyi adományokból elég sok jött be és még várható is, az itt befolyt pénzek nagy részét a károk helyreállításának fedezésére szeretné fordítani az egyesület, építőanyagot és hasonlókat vásárolnak Sajóecsegnek és Edelénynek, egyeztetve a két önkormányzattal, hogy tényleg abban segíthessenek, amire szükség van.

Tárgyi adományokból a következőkre van szükség, nagyjából fontossági sorrendben:

• fertőtlenítő- és tisztítószerek, tisztálkodószerek

• konzerv, tartós kenyér, egyéb tartós élelmiszerek

• takarók

• palackozott víz

• szúnyogriasztó

• elemek

• kukazsák

• ruhák

Tárgyi adományok leadása:

Gyömrőn: Szuromi Albin - tel.: 06 (30) 687-0761

Minden egyéb kérdés, kérés: arviz@autozz.eu

Ha segíteni szeretnél bármilyen módon, kattints ide!

Hamarosan útnak indulunk, folytatás itt!

[2010. június 7., 9:32]

Elképzelhető, hogy az adományok átvevőit csak nehezen, vagy csak munkaidő után fogjátok elérni, mert aki nem tudott szabadságot kivenni, annak muszáj dolgoznia. Én igyekszem itt lenni amennyire tudok, meg ha menni kell, akkor megyek. A mai sem ígérkezik rövid napnak és fogalmam sincs még, mi lesz néhány óra múlva, annyi szálon futnak az események egyszerre.

[2010. június 7., 0:09]

Zsolától furgonnal, kisbusszal, autókkal vitték el az önkéntesek Gyömrőre az eddig összegyűlt adományokat, mit mondjak, volt mit vinni, de lapozgassátok csak végig az albumot! Holnap mindez remélhetőleg már azoknál lesz, akiknek nagyon szükségük van rá!

Újabb intő jel, hogy igenis rendszám kell minden robogóra és igenis kelljen hozzá jogosítvány. Bár ettől függetlenül is biztosan lenne olyan hülyegyerek, mint akiről Leland Gaunt is írt. Gipszelt kézzel robogóra ülni óriási teljesítmény. Biztos azt is valami hasonló okosságból kifolyólag szerezte.

Azért küldöm a lenti történetet, hogy a hozzászólók tanácsát kérjem, ők hogy ítélik meg az esetet. A következő a feleségemmel történt meg ma délután (05.27) Győrben, szakadó esőben. Nem voltam jelen, ezért mindkét felet meghallgattam később, így nagyjából tudom mi történt.

Munka végeztével feleségem beült a kórház mögötti panelházak között parkoló autónkba és megpróbált kikanyarodni balra nagy ívben a haza vezető útra. A kilátást eléggé korlátozzák az út szélén parkoló autók, ráadásul zuhogott az eső, így óvatosan, két balra-jobbra fejforgatás után kanyarodott az útra. Kanyarodás közben észrevett egy balról közeledő robogóst, aki meglátva az autót, fékezett, majd beszitált, aztán elfektette a gépet. A srác (17 éves) az egyenes haladási irányából jobbra csúszott, a robogó balra.

Jól rémlett nekem Laci levelének olvasása közben, hogy valahol én láttam már valami hasonló szörnyűlködést és valóban. Nagyjából másfél éve a Homár is megénekelte a témát, de természetesen azóta sem változott semmi az ügyben. EU tagországokon kívül sok helyen szükség van egy komolyabb, nemzetközi okmányra, ami hitelesen bizonyítja, hogy az autó sofőrje jogosult autóvezetésre bárhol a világon. Ez itt az lent a képen.

A jövő héten egy afrikai országba utazom, ahol autót is bérelek majd nagy nemzetközi kölcsönző cégtől. E-mailben határozottan felhívták a figyelmemet arra, hogy mindenképpen váltsam ki, mert nem biztos, hogy a plasztik rózsaszín magyar kártya elég lesz.

Nosza, pár telefon, megtudtam, hogy okmányirodába kell mennem, 2300 forint. Ma reggel meg is jelentem az irodában. Vinnem kellett 2 db fényképet - ezt nem egészen értettem, mert az Okmányirodában korábban mindig lefényképeztek digitálisan, na mindegy. Amikor a kedves ügyintéző hölgy technocol rapid ragasztóval jelent meg a kezében, majdnem dobtam egy hátast.

Hát még akkor, amikor megláttam a Nemzetközi Jogosítványt. Ami tulajdonképpen egy kis könyv, vagy füzetnek is nevezhetném. A döbbenetes az, hogy például a fedőlapon minden magyar nyelven van, s semmi sem utal arra, hogy ez nemzetközi dolog lenne. Azaz, ha egy külhoni ember erre rápillant, egy mukkot sem ért belőle.

Tegnapelőtt olyan posztot olvashattatok itt a blogon, ami tipikus esete volt annak, amikor valaki bunkó módon és veszélyesen közlekedik, aztán még ő van felháborodva. Zoli hasonló kategóriába sorolható levelet írt, ezúttal a Posta egyik autójának nem adta meg az elsőbbséget egy agyatlan idióta, aztán természetesen ő volt felháborodva és vérig sértve.

2010 május 31, reggel negyed nyolc. Budapest I. kerület Ostrom és Batthyány utca sarok. Résztvevők: Postás zöld VW kisbusz benne egy 50 körüli soförrel, Suzuki Ignis benne 50-es vezető, nagydarab vörösre festett hajú anyuka, 17 év körüli gyerek.

A norc elavult utcaképe többeket megzavart, ez friss, forró, ropogós

A történet maga egyszerű, postás jön a Batthyány utcában , és odaér az Ostrom sarkához. Ekkor érkezik suzukis versenyző is, az Ostrom utcán lefelé. Suzukis a postásnak balról, postás a suzukisnak jobbról. A kereszteződés egyenrangú, tehát elég egyértelmű az elsőbbségadás szabálya. Postás satut fékez, miközben suzukis versenyző valhogy kikerüli a szabályosan közlekedő postást.

A sok eső alámosott rengeteg utat az utóbbi időkben, tegnap épp Buda déli részén alakult ki egy zivatart követően kisebb fajta árvíz, meg beszakadt a mellesleg nem túl régi M6-os leállósávja is a múltkori M1-es balhé után. A víz meg csak jön, Pesten sem jobb a helyzet,  Ghee egy időzített bombára hívja fel a figyelmet, tudja a fene, hogy hány ilyen utca van, amelyik bármikor, bárhol beszakadhat.

Történt egy monszunos éjszaka után a XIII. kerületben, hogy a Babér utca a Váci út és a Madarász Viktor utca közt beszakadt az aszfalt kb. egy félautónyi méretben és mélységben - az utcát rögtön le is zárták a 105-ös buszt pedig elterelték a Fiastyúk utca felé. A munkálatokat meg is kezdték a csatornázási "szakemberek", hiszen az aszfalt alatt eltűnt a homok és a sóder - gondolom a rossz állapotú csatorna szépen kidolgozta az út alól.

Tudni kell erről az útszakaszról, hogy a csatorna befogadóképessége igen szerény - volt is itt anno szép kis árvíz: autók padlólemezig álltak a vízben, az aluljáró lépcsőiből fátyolvízesés és az átjárókból medence lett (gondolom vannak akik emlékeznek rá). Azóta semmiféle felújításjellegű munkálat nem történt a Babér utca környékén ill. a Váci úton, ennek ellenére a víz eltűnt minden nagy esőzés után. A csatornafedelek és a lefolyók körül sok helyen repedezett az aszfalt és meg is süllyedt sok helyen.

Különösen nagy kedvencem az a helyzet, amikor valaki bunkó dolgot művel, lehetőség szerint olyat, ami egyben veszélyes is, aztán amikor ez valakinek nem tetszik és annak valamilyen módon hangot ad, akkor jön a megtorlás. Renegade is egy ilyet írt meg, miután buszon ülve nézte végig a jelenetet.

Ma reggel sajnos kénytelen voltam az autómat a csepeli M. úrnál hagyni, aki vállalta, hogy eltünteti egy félig sikeres zárbetétkihúzás nyomait a jobb első ajtóról. (Igen, el akarták vinni a verdát. Nem sikerült.)

Kiballagtam a mellékutcából a Szent István útra, felszálltam a beálló 148-as buszra, és helyet foglaltam az egyik ülésen a busz elején. 3/4 nyolc múlt pár perccel. Nem voltak sokan, mindenki ült, így kiláttam az útra a busz előtt. Néhány megállóval arrébb a szemközti irányból is éppen akkor állt be a busz a megállóba, mint mi.

A két busz között nem maradt nagy távolság, de annyi igen, hogy amíg a buszok állnak, ki lehessen őket kerülni. Aztán a mi buszunk elindult, így a rés a két busz között tempósan szűkülni kezdett. Az egyik járőrszolgálat autója nagy sebességgel elvágtatott a busz mellett. Azt hittem, ezzel vége, itt emberi számítás szerint más már nem fér át.

A Mecsekről sokunknak jut szerintem eszébe még mindig a fedélzeti kamerával rögzített motoros baleset viszonylag sok idő elteltével is, Leadfoot most autós verzióban látott itt közveszélyes öngyilkosjelöltet, nem is egyet. Csak a szerencsén múlt, hogy épp nem jött szemből senki.

Majdnem 2,5 éve minden munkanapon megteszem a Pécs-Szekszárd-Pécs útvonalat. Már vakon le tudnám vezetni ezt a távot, és természetesen láttam már pár cifra dolgot. De a következőhöz hasonlót még nem nagyon (egyszer már sajnos igen). Az eset ma (2010. május 26.) reggel 7:50 körül történt meg a hatos út Mecseket átszelő szakaszán.

Pécs felől Szekszárd irányába tartva a második völgyhidat elhagyva van egy 2x2 sávos rész, ami után a mi oldalunk ismét 1 sávosra szűkül, és innentől lefelé megyünk a hegyről. Szembe viszont (mivel ők hegynek fölfelé jönnek) nagyjából a mecseknádasdi hajtűtől végig kapaszkodósáv van.

Ez a szakasz elég kanyargós, beláthatatlan, végig záróvonal is van természetesen, nincs megszakítva, mint más kapaszkodósávos részeknél.

A dombtetőn, az egy sávosra szűkülésnél értem be a következő sort: elöl egy lassan haladó teherautó, mögötte kamion (LHC-845), leghátul egy Xsara Picasso (JZL-531). Tényleg lassan mentünk lefelé, talán 50-60 lehetett a tempó, de ezen a részen amúgy is 60-70 a korlátozás (egy helyen még 40 is van). Hozzá kell tenni, kissé talán túlzó a korlátozás, de jogos, mert elég sok a baleset ezen a részen.

Akinek a cím így önmagában is mond valamit, az meg sem lepődik rajta, hogy a most következő péntek délutáni posztot Stirlitz küldte, hogy osszam meg veletek az M7-esen szerzett élményeit.

2010. május 24. Pünkösd hétfő. Stirlitz a kaposvári ügynökkel lefolytatott találkozó után hazafelé tart Budapestre.

17.25: Stirlitz kihajt az ügynök kaposfüredi házából a 67-es útra. Irány Budapest!

17.45: Stirlitz árgus szemekkel fegyeli a 67-es út szembejövő forgalmát. Fontos jelzés, hányan indultak már haza a Balatonról. Élénk forgalom, de nem vészes. Talán az autópályán is lehet majd menni.

18.10: Stirlitz ráhajt az M7-esre. Nincs nagy forgalom, lehet hajtani. Stirlitz megkönnyebbülten sóhajt. Már csak a 71-es út csatlakozójától tart.

18.26: Beüt a krach. A 71-es csatlakozásánál beáll az autópálya, áll a sor. Stirlitz elfojt egy káromkodást. De mi lehet ez? - Gondolja.

Veszélyes játék a buszok csomagtartójának fedele, mert rendszerint oldalra nyílik és ha a figyelmetlen sofőr elfelejti becsukni, nem csak a bőröndök potyognak ki, de az ajtó pengeként is kitűnően használható, főleg nagyobb sebességnél, ahogy azt Aabroncs is egészen közelről láthatta.

Akkor mit szólnátok az én kedvenc sztorimhoz? A dátumra nem emlékszem, tavaly előtti nyár… Százhalombatta, a TEHAG előtti út, ahol áthajt az ember fia a Bara feletti hídon. Délután, fényváltás ideje.. Kicsit a megengedett sebesség felett haladok éppen az Erőmű úton, a Csenterics Sándor utca irányából. Akkor még Százhalombattán laktam, néhány sarokra onnan. Szemből jön a dombon lefelé egy, ahogy az én időmben hívták, panorámás autóbusz. Ne kérdezzétek milyen, nem emléxem... 60-70-es tempóval gurulok, egyedül az autóban, mikor a busz közelebb ért és valami furcsát láttam ,de elsőre nem fogtam fel, mi az...

Gurulkázok tovább, a seggemben egy öreg Land Rover terepjáró, határeset, éppen keztem zabos lenni, miért jön mögöttem ennyire közel, hiszen én is túl gyorsan megyek, a battai yard meg erre nem túl toleráns...

Előre néztem és éppen abban a pillanatban értem el a buszmegállót is az én oldalamon, ennek az öblével voltam egy „magasságban”, mikor rájöttem mi volt a furcsa a dombról lefelé szép tempósan ereszkedő buszban. AZ ÉN OLDALAMON NYITVA A CSOMAGTARTÓ LÁDA AJTAJA ÉS FEL IS VAN TÁMASZTVA, MINT EGY KARD! EZ BAKKER LEVÁGJA A FEJEM!

Na persze nem emereké, abból nem szokott anyagi kár keletkezni, legalábbis legtöbbször. SzaGértő autója bánta a hétvégi koccanást és akár dühös is lehetne most emiatt, mégsem ezért írta meg a történetet, hanem mert a vétkes fél meglepően korrekt módon járt el, miután megtörtént a baj. Szerencsére az a baj sem olyan vészesen nagy a képeket nézve.

Teljesen meg vagyok lepődve. Vasárnap is meg voltam lepődve, amikor elkaszálták az oldalamat. Mármint az autómét.

Macisajtnál megadtam az elsőbbséget egy jobbról érkező kókusznak, aki kanyarodott be az utcába, ahonnan én jöttem ki. Amikor ment el mellettem fém gyűrődésének a hangja... Összesimult a két test.